LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előre is engedelmet kérek, hogyha a kellő tisztelet hangján ugyan, de bizonyos fokig vitázó és kritikus mondatokat is fogok mondani.
(13.40)
Azért merem ezt, mert a parlamentet a köztársaság első embere tisztelte meg beszédével. A köztársaság első embere, és nem egy monarchiáé, így tehát szavait - nyilván ő is így várja - vita és valódi vélemény is követheti. Nyilván ő sem tart igényt a megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéletek posztjára, hanem ahogy köztársaságban illik, komoly meditációra közös ügyeinkről.
Éppen ezért azt kell mondanom, hogy elnök úr beszédének számos gondolata megnyugvással töltött el ugyan, de egésze mégis csalódást is hagyott bennem. Megnyugvással töltött el, amit elnök úr elmondott a demokrácia közös értékeinek fontosságáról, amikor arról beszélt, hogy hamis és káros dolog rendszervisszaváltással kacérkodni; amikor szólt rossz jelképekkel való visszaélésről. Őszintén remélem, hogy noha most reakció nem hangzott el az árpádsávos zászló használatáról, de a többi frakció is, ahogy mi, nyitott füllel hallotta a köztársasági elnök úr figyelmeztetését.
Mi az, ami mégis csalódással töltött el? Egyetértek és tiszteletben tartom, tartjuk köztársasági elnök úr igényét arra, hogy a pártok fölött álljon, hogy a pártpolitikai viták fölött álljon, hogy ne pártpolitikai megszólításokra feleljen. De számomra csak az fogadható el, ha a köztársasági elnök a pártok fölött áll ugyan, de nem áll az ország fölött. Azok a problémák, amelyekről nem lehet egyrészt-másrészt nyelven szólni, ahol nem lehet középen állni - a neonáci mozgalmak és az őket, megengedem: nem mindig ügyesen kritizáló közvélemény között -, ezek a problémák, ahol tehát nincs középút, nem a pártok problémái, az ország problémái. Az ország problémái fölé pedig nem emelkedhet a köztársasági elnök; bízom benne, nincs is ilyen szándéka.
Ezért én keményebb és egyértelműbb mondatokat is szerettem volna hallani. Úgy gondolom, nem megfelelő érv, hogy szélsőjobboldal Európában is van. Nem megfelelő érv, noha igaz, hogy senki sem azt mondja, hogy holnap itt van a fasiszta hatalomátvétel. Nem ez a veszély; de veszély az, hogy sötét eszmék és indulatok terjednek. Ez a veszély viszont itt van. Nem stagnáló állapotban van ebben a tekintetben az ország. Érezzük, hogy évről évre (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi az oka?) több kihívás éri az ország immunrendszerét, például az is, hogy egy képviselő úr nem bír az indulataival.
Nem jó logika, ha azt mondjuk: nem kell ezt olyan nagyon komolyan venni, nem kell dramatizálni, hiszen az ország alkotmányos berendezkedése és úgymond, védekező mechanizmusa ma erős, mert a védekező mechanizmus csak akkor erős, ha mindenki, akinek tekintélye és hatása van, megmondja világosan, mi a rossz, mi az, amit nem tűrhetünk. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Megértem és tiszteletben tartom, hogy a köztársasági elnöknek némiképpen felülről kell néznie - nem némiképpen: teljesen - a pártpolitikai vitákat. De ha nem pártok problémáiról, hanem az ország drámájáról és az országot aggasztó jelenségről van szó, akkor a felülről nézésnek van egy óriási veszélye. Felülről tényleg minden kicsinek látszik. Aki felülről néz, az a problémát bagatellizálja; aki a problémát bagatellizálja, az meg szándéka ellenére - még egyszer mondom: szándéka ellenére - is felmentést adhat.
Ezért mondom, hogy fontos gondolatok hangzottak el, de ez így kevés, éppen abból a szempontból kevés, amilyen normát helyesen fogalmazott meg elnök úr: a tiszta beszéd, az egyértelmű és kemény mondatok normája tekintetében. Kevés, fájóan kevés azt mondani, hogy persze meg kell érteni azokat, akik egy fasiszta diktatúra üldözöttjei voltak, hiszen náluk a ráció úgysem hat. Köztársasági elnök úr, képviselő urak, képviselő hölgyek, ez nem zsidóprobléma, ez nem cigányprobléma, ez nem homoszexuális-probléma, ez Magyarország problémája! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Erre a problémára, Magyarország problémájára már nem lehet és nem szabad felülről nézni.
Persze nincs pánik, nem is akar senki sem kelteni, de az aggodalom jogos. Ezek a hangok messze nem többségiek, de egyre hangosabbak, és minden hangos hang, amit nem ítélünk el minden posztról, az további hangos hangnak, a rossz hangok erősödésének adja meg az alapját. Hiszen volt már árpádsávos zászló korábban is, de akkor csak egy kis párt használta, most már egy nagy párt használja. Hiszen beszéltek már rendszervisszaváltásról korábban is, de csak a politikai rendszer perifériáján, és nem a közepén. És nem volt kísérve a rendszervisszaváltás gondolata fegyveres edzésekkel és lőgyakorlatokkal. Nem lehet nem látni, hogy ez több, mint tegnap volt, és ha nem szólunk, akkor holnap több lesz, mint ami ma, hiszen ezt már az elmúlt hetekben is tapasztalhattuk.
A Magyar Gárda avatásán a Jobbik elnöke véradásról beszélt, sírgondozásról, rózsafák oltogatásáról, öreg nénik átkíséréséről az úttest egyik oldaláról a másikra. Igen ám, csak szinte ugyanezekben a napokban a Jobbik alelnöke, részt vevén a Jobbik által szervezett kecskeméti tüntetésen - úgymond, a cigánybűnözés, valójában a cigányok ellen -, már azt mondta: fel kell készülni, szervezkedni kell a cigányok ellen. Ugyanazon a kecskeméti megmozduláson a másik szónok azt mondta, utcai harcokra kell készülni. És azok a fiúk, azok a szervezők, akik Kecskeméten fekete pólót viseltek, a pólójukra azt írták: “ha eggyel többen leszünk, támadunk.” Hát ezért kell szólni, elnök úr, képviselő urak és mindenki, ezért kell szólni, hogy ne legyenek eggyel többen sem!
Sok vitánk van és lehet arról, hogy egy köztársaságban kinek mi a dolga, nehéz is a szerepeket értelmezni. A kormány dolga vitathatatlan. A kormány felelős az országért; nem nézheti felülről a joggal aggódókat. A kormány azt szeretné, hogy ne csak a köztársasági elnök úr palotája ne legyen díszlete meg nem engedett indulatoknak. Mi azt szeretnénk, hogy az ország se legyen díszlete ennek - ezért fogunk cselekedni a jövőben is.
Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
