DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Hálás vagyok miniszterelnök úrnak azon javaslatáért, miszerint egyenes beszédre van szükség. Én azt hiszem, megpróbálok egyenesen beszélni. Szembe kell néznünk azokkal a tényekkel, amelyek jelzik, hogy egyszerre idősödünk és fogyatkozunk. A születéskor várható élettartamunk jelenősen elmarad a nyugat-európai országokétól, és évtizedeken át alacsony életszínvonalat biztosító keresetek után a nyugdíj-biztosítási befizetések folyamatosan alacsonyabbak voltak, és nem képeztek garantált alapot a későbbi nyugdíjasok és idősek fenntartható életminőségéhez, aktivitásához és nemzedéki esélyegyenlőségéhez, jobban mondva: esélyközeliségéhez; ugyanakkor átláthatóbb, kiszámíthatóbb volt szűkösségével és szerény lehetőségeivel együtt is.
Az 1999-es változásokkal, az EU-hoz való csatlakozásunkkal, a társadalmi-gazdasági kényszerítők minden előkészítés nélküli kockázataival, a munkanélküliséggel és inflációval, az uniós tagság mellett is kérlelhetetlen szegénységgel, a családok, közösségek széthullásával nemcsak gazdaságunk, hanem szolidáris értékeink is súlyosan károsodnak, nem is szólva morális és spirituális veszteségeinkről.
Lényeges változások mennek végbe nemzedékeink között, kielégítően működő transzfereink irányában. Az idősek és fiatalok között tradicionálisan kialakult támogatások - anyagi transzferek, ahogy mondjuk - irányt váltanak, és a nemzedéki bizalom és támaszerők, a valakihez, valamihez és valahová tartozás biztonsága látványosan sérül napjainkban. Elbizonytalanodás, ellenségesség, szenvtelenség, a kapcsolatok érzelmi elszürkülése okoznak bizalom- és támaszvesztést. Mindez fokozódóan meríti ki a társadalmi, emberi erőforrásokat.
A rendszer zavara minden szinten tetten érhető. A gazdaság teljesítőképessége csökken, a társadalmi feszültségek rohamosan fokozódnak, előtérbe kerül a ki kit győz le, az energiaemésztő, szelektáló versenyeztetés, a valóságtól rejtőzködő és kettős könyvelésű, hatalmi diktatórizmus, kabinetkoncentráció, ellenségkereső és felelősséget áthárító kormányzati attitűd klientúrával és látványpolitizálással. A személyes és közösségi értékmotivációk helyett silány túlélési taktikák árasztják el a közéletünket, sajnálatos hazugságokkal, hatalmi fenyegetésekkel, megélhetési zsarolásokkal és bűnözéssel.
Az elmélyülő, válság közeli jelenségek elérték a nyugdíjasok és idősek biztonságát is. Az idős nemzedék történelmi stabilitása romlik, ereje gyöngül, anyagi tartalékai csökkennek. Magukra maradnak, elhanyagolódnak, tájékozódásuk és tájékoztatásuk beszűkül, és úgynevezett médiamanipuláltakká válnak, civil szerveződéseik nehezen küzdenek meg a valós szegényedés és a hosszú távra célzó, hurráoptimista, gyorsfordulatos demagógia ellentmondásaival.
Megélhetésük romlása az egész társadalom jelentős kockázata, kihat a jelen és jövő fiatal nemzedékeire. Az álszocialista, neokapitális, hibrid kormányzás gyakorta tévesztette meg a nyugdíjasokat és időseket. Ígérgetésekkel, gagyi ajándékokkal és jól szervezett látványpolitizálással, gemütlich összejövetelekkel és így tovább. Rászorultságukat, kiszolgáltatottságukat és függőségüket riogatásokkal, ellenségkereséssel, valamint túlnyugtató frázisokkal kívánják édesíteni.
Tények: népességünk egyharmada valamiféle nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesül, egyharmaduk a magyar hárommilliós szegénytáborhoz tartozik. Az 1 millió 600 ezer öregségi nyugdíjas közül 80 ezer ember ugyancsak 50 ezer forint alatti nyugdíjat kap. Nyugdíjasaink és időseink között meghatározóan több a súlyos, akut és krónikus beteg és a korcsoportos elhalálozás, mint a Lajtától nyugatra, a szegénységről nem is szólva. Ismert, hogy szerte a világban nem találunk biztonságos és problémamentes nyugdíjrendszert. A befizetések és kiadások között nyílik az olló, mi több, korhatáremelésekkel, kiegészítő biztosításokkal, életúti takarékossági módszerekkel próbálkoznak mérsékelni a problémákat. De azok az országok a második világháború után másféle gazdasági-társadalmi fejlődésen mentek keresztül, és a megélhetésükhöz szükséges feltételeket saját szocializálásukkal biztosították (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nemzedékről nemzedékre beépítve életmódszereiket.
