DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mielőtt eredeti mondandómba belekezdek, szerettem volna hosszasan tolmácsolni a szabad demokrata frakció mélységes felháborodását Semjén frakcióvezető úr szavaira, de tekintettel arra, hogy többek egybehangzó álláspontja szerint a rendszerváltás utáni időszak egyik leundorítóbb, leggusztustalanabb felszólalásáról van szó, nem hiszem, hogy bármiféle hozzászólást megérdemelne, hacsak annyit nem, hogy annyi előnye volt, hogy látszik belőle, hogy a magyar parlamenti jobboldal valóban sokszínű, vannak egészen sötét árnyalatai is. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
(15.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bármit mondanék a reformmal, az őszi programmal kapcsolatban, szeretném elmondani, hogy az év utolsó harmadában a Szabad Demokraták Szövetsége a koalíciót minden lehetséges eszközzel a liberális reformok végigvitelére fogja sarkallni. Nagyra értékeljük, szükségesnek tartjuk és támogatjuk a miniszterelnököt és a kormányt a jogszabályok betartatására és a szélsőségek elleni kőkemény fellépésre vonatkozó szándékaiban, de fontos leszögeznünk, hogy a joguralom és az antifasizmus ma a demokratikus minimum értékrendszeréhez tartozik. Nagyon fontosak, nem engedhetünk belőlük. A parlamentben minden alkalommal ki kell kérnünk magunknak, amikor olyan mondatokat hallunk, mint amelyek Semjén Zsolt száját elhagyták ma. De az ország boldogulásához, a növekedésünkhöz ez önmagában kevés.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én úgy gondolom tehát, hogy elsősorban a programunk, a reformprogram következetes végigvitelére van szükség. Nem elsősorban új rendpárti jelszavak kellenek ahhoz, hogy folyamatosan hitet tudjunk tenni a jogegyenlőség, a növekedés és a reform programjai mellett. Folytatnunk kell a megkezdett reformokat.
Az első év nagyszerűen sikerült a konvergenciaprogram teljesítése tekintetében. Akik ma a lassú, ha nem is 0,1, de 1,2 százalékos negyedéves növekedés miatt jogosan aggódnak, háromnegyed éve még Magyarország gazdaságának, a forintnak, a tőzsdének az azonnali beomlásával fenyegettek, azzal, hogy Magyarország képtelen lesz rendbe tenni az államháztartását, képtelen lesz levinni a deficit szintjét a szükséges, 2009-re nagyjából 3 százalékos mértékre. Mostanra bebizonyosodott, hogy a kormány programja erre helyes válaszokat adott.
Nagyon fontos azonban, hogy folytassuk a reformokkal az egészségügyben, az adórendszerben, az oktatásban, a nyugdíjrendszerben, mindazokban a pontokban, amelyekre közösen szerződést kötöttünk, és amely szerződést június végén a koalíciós szerződés kiegészítésével megújítottunk. Nagyon fontosak a fejlesztések, nagyon fontosak a programok, de nem pótolhatják a legnagyobb feladatunkat, a mély átalakításokat.
Ön, tisztelt miniszterelnök úr, a legtöbbet arról beszélt, hogy milyen állami programokkal, milyen uniós és kormányzati fejlesztésekkel fogjuk tudni Magyarországot felvirágoztatni, fogjuk tudni beindítani a fejlődést. Én, ha megengedi, máshová helyezném a hangsúlyt: az átalakításokra, arra, hogy hogyan definiáljuk újra a kormány feladatait, az állami szolgáltatásokat, azt a felelősségünket, amely a költségvetés forrásainak legmegfelelőbb elköltésében áll.
Siker, hogy öt év alatt megdupláztuk az autópálya-hálózat hosszát, de én még ennél is nagyobb sikernek ítélem azokat a lépéseket, amelyeknek eredményeképpen például jövőre egy óra alatt lehet Magyarországon céget regisztrálni. Siker az is, hogy ha a konvergenciaprogram eredményeképpen meg tudunk spórolni mintegy 2000 milliárd forintot, de még nagyobb siker, ha az állam jobb minőségű szolgáltatásokat nyújt, hogyha végre sikerül a pártfinanszírozás rendszerét átalakítani, ha jobb lesz a kórház, a járóbeteg-ellátó, jobb lesz az iskola, és ha végre legalább egyetlen magyar egyetem bekerül a világ háromszáz legjobb egyeteme közé. Karaktert, világos irányt kell szabni ezeknek a reformoknak. Nem lehet kicsit adni a liberálisoknak versenyt, és kicsit adni a szocialistáknak államot.
Világos értékválasztásra van szükség az egészségügy, az adó, az energia, a külpolitika, az energiapolitika, az Európa-politika mindegyik kérdésében. Világosan állást kell tudnunk foglalni, hogy mit értünk energetikai diverzifikáció alatt, hogy támogatjuk-e az Európai Unió kezdeményezéseit ebben a tekintetben, hogy adórendszerben végre valóban tudunk-e olyan karaktereset lépni, amely segíteni fogja a növekedést, a foglalkoztatást, a munkahelyteremtést. Ezek nem egészen pici, ha úgy tetszik, akkor folyamatosan a legnagyobb konszenzuskereső megállapodások kell hogy legyenek a koalíciós partnerek között, hanem egy nagyon világos értékválasztás eredményei, hogy az egészségügyben bizony úgy fogunk tudni minőséget hozni, és úgy fogjuk tudni kiküszöbölni az egészségügy egyik legnagyobb rákfenéjét, a hálapénzt, ha a biztosítók között versenyt keletkeztetünk. Akkor pedig, hogyha versenyt szeretnénk, úgy kell összeállítani a szabályozót, hogy verseny is legyen.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Pártelnökként arra kérem önt, hogy ebben a parlamenti ülésszakban biztosítsa a kormánypárti többséget ahhoz, hogy ezek a reformok végig tudjanak menni. Jól látjuk azt, hogy az ellenzéki oldalon semmiféle program nincs. Annak a nyomai sem látszanak az ellenzéki felszólalásokból. Az ellenzék legnagyobb része bent sem ül a parlamentben, amikor a miniszterelnök beszél. A mi felelősségünk viszont attól még ott van, hogy olyan döntéseket hozzunk, olyan jogszabálytervezeteket készítsünk, amelyek aztán a reform végrehajtásához szükségesek.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)
