DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt távozó Képviselőtársaim! - akiket valóban megviselt a miniszterelnök úr beszéde, és ezért most nyilvánvalóan halaszthatatlan közfeladataikkal kiürítik a termet. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát, Tibor!) Szabad legyen azzal a kis nemzetközi kitekintéssel kezdenem, amellyel miniszterelnök úr befejezte rövidre nem szabott beszédét.
(15.00)
Ezek az emberek valóban reformokat kezdenek, ezek az emberek valóban meghatározott lépéseket tesznek, mégis van egy óriási különbség ezen emberek és Gyurcsány Ferenc között. Ezek az emberek ugyanis, soha egy percig, a választási kampány során és a politikai életben soha nem tették titkossá azt, hogy ők ezt tervezik. Ez volt a programjuk, ezzel léptek föl. Olyannyira, és ez a másik fő megkülönböztetési pont, hogy nem is hazugozták le azt az ellenfelüket, aki azt mondta, hogy szerintük ők majd ezt fogják tenni. Akár Sarkozyt nézzük, akár Gordon Brownt, akár Zapaterót, ők nyíltan képviselték ezt az álláspontot. Nem hazudtak, nem volt szükségük hazugságra, bátran felvállalták, hogy ilyen átalakításokra készülnek. Ezt mérettették meg az ottani választópolgárokkal.
Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc a saját bevallása szerint végighazudta a 2006-os választásokat megelőző időszakot (Hang az MSZP padsoraiból: Jaj!), azt követően is még egy darabig; majd pedig az ellenfeleit hazugozta le, amikor a választási kampányban azt mondtuk, hogy fizetős lesz az egészségügy, illetve azt mondtuk, hogy be fogják vezetni a tandíjat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Szép álmokat hallgattunk. Én hallottam már ilyen miniszterelnöki beszédet 2004 elején, Medgyessy Pétertől. Szinte vártam, hogy Gyurcsány Ferenc kezdeményezze majd, hogy mind az öt parlamenti párt közös listán induljon a legközelebbi európai parlamenti választáson, vagy a köztársasági elnök választása történjen közvetlenül. Ez most elmaradt.
Annyit azért lehet mondani, hogy ezek szép álmok, de van egy adat: 0,1 százalék; 0,1 százalék a gazdasági növekedés. Ahogy az egyik mai napilap fogalmazott: a pannon puma kómában van. 0,1 százalékos gazdasági növekedés - az optimista elemzők azt mondják, hogy ez valószínűleg a gödör alja. Tegyük hozzá, hogy valószínűleg tényleg a gödör alja, mert 0,1 százaléknál kisebb gazdasági növekedés már nem növekedés, mert az vagy 0,0 vagy pedig mínuszokba esik. Tehát 0,1 százalék a második negyedévi gazdasági növekedés.
Áll a magyar gazdaság, áll Magyarország, és lehet ugyan, hogy a miniszterelnök úr most felkapta az “erős Magyarország” szlogenjét, de az a helyzet, hogy Magyarország ma nem erős. És nem azért nem erős, mert tehetségtelenebb lenne a magyar nemzet, a magyar nép, a magyar emberek, mint korábban bármikor is voltak, hiszen ez az ország számtalanszor volt erős. Irigylik a tettrekészségét, irigylik az alkotókészségét, a tehetségét. Magyarország ma azért gyenge, mert az erőforrásait széthordták, az erőforrásai nincsenek meg, szétforgácsolódtak mind az egészségügyben, mind az oktatásban.
A miniszterelnök úr mondhatja, hogy jó dolog a mobilposta, de a falvakban nem úgy látják, hogy jó dolog a mobilposta. Nem csak annak idején voltak itt nagy indulatok; mind a mai napig nagy indulatok vannak a mobilpostákkal kapcsolatban a falvakban. A 0,1 százalékos gazdasági növekedés 12 havi adatra kivetítve 1,2 százalékos gazdasági növekedés. Csehországban 6 százalékos gazdasági növekedés van, Lengyelországban 7 százalékos gazdasági növekedés van, Szlovákiában 9 százalékot meghaladó gazdasági növekedés van.
Van nekünk 417 ezer munkanélkülink. Ebből 72 ezer munkanélküli 25 évnél fiatalabb; 72 ezer, egy megyeszékhely nagyságnyi, 25 évnél fiatalabb munkanélküli van. 23 ezer diplomás munkanélküli; egy kisvárosnyi - nem is olyan kis városnyi, egy 23 ezer fős város Magyarországon már középvárosnak számít -, ennyi diplomás munkanélkülink van, és 0,1 százalékos gazdasági növekedésünk.
Ha a tavalyi adatok igazak, 2006-ban óránként 170 millió forinttal nőtt az adósságunk. Amíg itt a miniszterelnök úr beszélt, ezalatt 170 millió forinttal nőtt az adósságunk, ami azért eléggé súlyos adat. De tudok én még mondani ilyet: az első 7 hónapban 827,7 milliárd forinttal nőtt az adósságunk. Ezek azért eléggé súlyos adatok ahhoz, hogy itt most a megvalósult rendről, bármilyen érvényesülő felelősségről vagy akár a reformról is beszéljünk.
Örömmel hallottam, hogy úgy látszik, néhány fideszes kezdeményezés és néhány fideszes javaslat most már meg fog valósulni. Azok a közpénzügyi javaslatok, amelyeket egy évvel ezelőtt beterjesztettünk az Országgyűlés elé, úgy tűnik, igaz ugyan, hogy a miniszterelnök úr szerint a saját kezdeményezésükben, de most mégiscsak meg fognak valósulni. Ez jó dolog, jó jel.
A 14 év alattiaknak történő cigarettaárusítás fokozott büntetése ugyancsak fideszes, illetve ötpárti konszenzusként kezdődött. Örülök neki, hogy most a rend témakörében van. De hát azért azt is tudni kell, és arra is oda kell figyelni, hogy ha valóban rendet akarunk, akkor az államhatalom rendszerű működésére és az állami apparátusok rendszerű működésére is oda kell figyelnünk. Ez felveti a felelősség kérdését, méghozzá két felelősség kérdését: a politikai felelősség kérdését és a szociális felelősség kérdését. Hol vannak augusztus 20-a politikai felelősei? Miért nem fizetik ki a tavaly augusztus 20-ai tragédiában megsérült emberek kárát? Nem olyan nagy összeg, miniszterelnök úr, nem kerülne semmibe! Miért kell nekik pereskedni? A rend megköveteli azt, hogy az állam saját magával szemben is rendben tartsa a saját kötelezettségeit. Fizessék ki ezeknek az embereknek!
Hol van október 23. kapcsán az elnök úr által is említett rendőrségi felelősségre vonás? (Zaj az MSZP padsoraiból.) A rendőrség akkor átlépte a jogszabályi kereteket. Reméljük, többször nem fog ilyet tenni, de független vizsgálat állapította meg, hogy október 23-án átlépte. Hol vannak a felelősségre vonások? Hol van a rend az államon belül?
Hol van a szociális felelősség akkor, amikor - most már nyugodtan elmondhatjuk - a január 1-jétől nyugdíjba vonuló nyugdíjasok minimum 8 százalékkal kevesebb nyugdíjat fognak kapni? Hol van a szociális felelősség, amikor a földművelésügyi miniszter úr előterjesztését, miszerint ha az élelmiszerárak dinamikusan növekednek, akkor áfacsökkentéssel próbálják meg kordában tartani, lesöpörték? Hol van ez a szociális felelősség? Miért nem egy szociális piacgazdaság irányába haladunk? Miért nem egy olyan állami működés irányába haladunk, ahol a kormány végre azt teszi, ami a törvény és a rend szerint a dolga, azaz a bűnösöket megbünteti, az ártatlanokat hagyja, hogy éljék az életüket, a védelemre szorulókat pedig megvédi.
Ebbe az irányba kellene haladni, miniszterelnök úr. Ebbe az irányba kellene haladni, mert ezek az egyórás önszuggesztiók jó gyakorlatok; lehet, hogy ezután ön jól érzi magát, és a lelkét egy kicsit megnyugtatta, de az ország ma áll, ma gyenge. Mindannyiunk érdeke egy erős Magyarország.
Ön azt mondta: reform vagy bukás. Egy év mérlegét megvonva ez inkább bukás, mint reform, miniszterelnök úr.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
