DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Hazánk sorsa tragikus fordulatot vett 60 évvel ezelőtt, az 1947. augusztus 31-én tartott kékcédulás választás következtében. A nagyhatalmak jaltai konferenciáján, 1945 februárjában elfogadott “Nyilatkozat a felszabadított Európáról” hiába deklarálta a népek jogát, hogy demokratikus választások útján a nép akaratának megfelelő kormányokat alakíthatnak. A jog a baloldal számára csak akkor számított, ha neki kedvezett; ha korlátozta, akkor semmibe vette. Az 1946. évi VII. törvény a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről nyitott kaput a kommunistáknak a leszámolásra politikai ellenfeleikkel.
Ez a hóhértörvény véget vetett a szólás, vallás és gyülekezés szabadságának. Először egy asztaltársaságot, a Magyar Közösséget vádolták meg köztársaság-ellenes összeesküvéssel, de ez volt a hivatkozási alap a '45-ös választások abszolút győztese, a Független Kisgazdapárt leszalámizására is. Reakciósnak, fasisztának bélyegezték, majd e vádakkal leválasztották a Kisgazdapártról többek között Sulyok Dezsőt, aztán Pfeiffer Zoltánt és társaikat, akik valójában elkötelezett antifasiszták voltak, és akik politikai környezetükben nem tűrtek meg volt nyilasokat, ellentétben a Kommunista Párttal, ahová tömegesen tódultak a most Rákosit, pár éve még Szálasit éltetők és kiszolgálók. A megszállók csak annak a pártnak adtak indulási papírt, amelyiknek azt a kommunisták megengedték.
A baloldal minden ügyben a megszálló Vörös Hadsereghez szaladt, és ők kezdeményezték azt a nemzetközi jogtiprást is, amikor a Vörös Hadsereg elvitte az elvben már ismét szuverén Magyarország közepéről Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Saját embereiket titokban minden más pártba beléptették, hogy belülről bomlasszanak. Megfélemlítették az embereket, szétverték a civil szervezeteket, üldözték az egyházakat. Közben átjátszották az ország megmaradt vagyonának és jövedelmének jelentős részét a megszállóknak. Vegyesvállalatok alakultak a Szovjetunióval, a megtermelt értékek jó részét kivitték az országból.
A Kisgazdapárt szétverése után Rákosiék elérkezettnek látták az időt egy új választásra, hogy korrigálják '45-ös választási vereségüket. Annyira azért nem voltak bátrak, hogy tiszta küzdelembe bocsátkozzanak, amint Marosán György fogalmazott: “nem kell az olyan demokrácia, amely azt is biztosítja, hogy az antidemokratizmus velünk egyenlő jogokat élvezzen.” Hogy ki az antidemokrata, reakciós, klerikális, netán fasiszta, azt természetesen ők mondták meg. A megbélyegzés, a rágalmazás a baloldali sajtó napi rutinjává vált. Justus Pál szerint demokrácia csak a demokratáknak jár, azt is persze ők mondták meg, hogy ki a demokrata, miközben a leggátlástalanabbul számolták fel magát a demokráciát.
A '47-es választásokat a maguk jellegzetes módján előkészítették, 700 ezer embert kizártak a választójogból, nem létező személyek ezreit felvették a szavazólistákra, érdekeik szerint módosították a mandátumkiosztás szabályait, és bevetették csodafegyverüket, a kék cédulát. Több mint félmillió példányt nyomtattak, kétszázezernél többnek a felhasználására konkrét terveket készítettek, és tizenkétezer aktivistát szerveztek be, hogy teherautókon járva szavazzanak minden faluban, hajnaltól napestig.
(A jegyzői székben Szűcs Lajost Móring József Attila váltja fel.)
(16.00)
A választási csalások kivizsgálását megakadályozták, a szavazatszámlálási eredményeket meghamisították, a tiltakozni merészelőket megfélemlítették, internálták. Karig Sára szociáldemokrata írónő például Vorkutára került. Pfeiffer Zoltán Magyar Függetlenségi Pártjának választási eredményét utólag egyszerűen megsemmisítették, mandátumait törölték.
A választások valódi győztese mindezek ellenére a mi pártunk, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt volt. A Demokrata Néppárt a kereszténydemokrácia programjával 827 ezer leadott szavazatot kapott, miközben 150 ezer választónktól elvették a választójogát. Egymillió körüli támogatottságával tehát a Demokrata Néppárt volt a győztes.
A csalások nyomán megalakult új országgyűlés illegitim többsége készséggel asszisztált Rákosiéknak a parlamentarizmus és a demokrácia felszámolásához, az ország nyomorba döntéséhez. A történelmi tanulság keserű: akik állandóan a demokrácia és a köztársaság védelmére hivatkoztak, azok számolták fel a magyar demokráciát, a második Magyar Köztársaságot. A valódi demokratákat megbélyegezték, bebörtönözték, internálták, száműzetésbe kényszerítették. “Az erőszak és zsarnokság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál” - hangzottak a püspöki kar prófétai szavai 1945-ben. A Bibliában a Prédikátor könyve azt mondja, hogy nincs új a nap alatt. A mi felelősségünk az, hogy őrállók legyünk, felismerjük a történelmünkben rejlő tanulságokat, áthallásokat, és ne engedjük, ha átcsomagolva, átcímkézve is, de mindez újra megtörténhessen.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
