DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Az interpelláció címében szereplő és a végén elmondott kérdésére szeretnék nagyon röviden válaszolni, aztán utána a részletekre.
A kormány politikájában a határon túli magyarok autonómiatörekvéseivel kapcsolatban semmifajta változás nem állt be. Ezt egészen egyértelműen mondhatom. A képviselő úr az interpelláció szövegében azt állította, hogy Gyurcsány Ferenc a Geoanával közös budapesti sajtótájékoztatón azt mondotta volna, hogy a közösségi autonómia iránti törekvések ebben a régióban az elszakadási törekvések előszobáját jelenthetik, jobb, ha a magyar kormány nem támogatja - szó szerint így mondta a képviselő úr -, és hogy ez túl lenne mindenféle határon.
Én meg hadd mondjam, hogy azt gondolom, hogy az megy túl mindenféle határon, hogy a képviselő úr, ahelyett, hogy elolvasná ennek az interjúnak, illetőleg nyilatkozatnak a szövegét, ha jó szándékú akarok lenni, azt mondom, hogy tévedve, ha kevésbé, akkor azt mondom, hogy a torzítás szándékával fordítja meg éppen annak az értelmét, ami ott elhangzott. Szó szerint idézném, amit akkor Gyurcsány Ferenc mondott ezen a sajtótájékoztatón az autonómiáról. Ez szó szerint így hangzik: “Az az igazság, hogy magyarként, Magyarországról ebben nagyon könnyű állást foglalni, mert bennünk nincsenek meg azok a történelmi, társadalmi, politikai görcsök és félelmek, amelyek a régió sajátos történelméből fakadóan más nemzetekben, társadalmakban, országokban ott lehetnek. Lehet erről nagyon világosan beszélni, nagyon sokak fejében a közösségi autonómiatörekvések ebben a régióban az elszakadási törekvések előszobáját jelentik.” Tehát mások számára. “Természetesen mi ezt tekinthetjük megalapozatlannak, de nem kell ahhoz történelemprofesszornak lenni, hogy értsük, hogy melyek mozgatják ezeket a társadalmi vélekedéseket.” Hogy még világosabb legyek, Gyurcsány Ferenc azt mondta, megalapozatlannak tekinthetjük azt a véleményt, hogy a közösségi autonómiatörekvések ebben a régióban az elszakadási törekvések előszobáját jelentik. Ennyit a szövegről magáról.
Ha a dolognak a tartalmi részéről beszélünk, akkor, még egyszer hangsúlyozom, nem volt semmifajta változás és nincsen semmifajta változás. Konzekvensen azt képviseljük, hogy elsődlegesen a határon túli magyar közösségek legitim képviselőinek joga az, hogy meghatározzák, hogy milyenfajta törekvéseik vannak, hogy az autonómiatörekvésekben kulturális, intézményi, akár területi autonómiát fogalmazzanak meg, de nem szeretnénk gyámkodni efölött, hanem azt tartjuk fontosnak, hogy akik ismerik a helyzetet, tudják, hogy milyen kontextusban képviselhetik ezt, ők fogalmazzák ezeket meg.
Azt is tudjuk, hogy ezekben az országokban, ahol demokráciák vannak a környezetünkben, a többség és a kisebbség megállapodásának a tárgya az, hogy milyen autonómiaforma választható, és ennek milyen jogi kerete teremthető meg. Attól sem lehet eltekinteni, és nem is lenne jó eltekinteni, hogy a szomszédos országok közül több országban kormányzati szerepben volt a magyarság legitim képviselete, illetőleg kormányzati szerepben van például a mai napon is Romániában, ami a legjobb érdekérvényesítési lehetőséget jelenti.
Még azt szeretném elmondani, túl azon, hogy természetesen támogatjuk ezeket a törekvéseket, hogy én azért érzem veszélyesnek, hogyha időről időre ez a vita ilyen módon éleződik ki és jelenik meg akár a szomszédaink számára is olvashatóan, mert ahhoz, hogy legyen megállapodás többség és kisebbség között, bizalomépítésre és együttműködésre van szükség, és pontosan ezt a bizalmat kérdőjelezi meg és az együttműködést teszi még nehezebbé az, ha ilyen módon élezi ki az ellenzék és a képviselő úr személyesen ezeket a kérdéseket.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
