DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Azért van abban valami sajátos báj, képviselő úr, ahogy ezt az interpellációt megfogalmazva különböző kitételeket tesz. Ön azt mondja az említett pedagóguselbocsátásokkal kapcsolatban, hogy titkolózunk. Képviselő úr, nincsen tíz perce, hogy tényekkel, adatokkal, egész világosan dátumokkal, számokkal adtam erre a kérdésre választ. Ön akkor itt volt a teremben, láttam, itt ült, talán még figyelt is. Aztán az is olyan furcsa, hogy körülbelül két órával ezelőtt a miniszterelnök valóban hosszan beszélt a magyar közoktatás fejlesztéséről. Ön akkor nem volt ebben a teremben, tehát nem hallhatta, amit mond (Révész Máriusz: Válaszolj inkább a kérdésre!), de én természetesen egyfajta helyszíni tudósítóként szívesen elmondom önnek azt, amit egyébként országgyűlési képviselőként ön minden további nélkül meghallgathatott volna, és akkor erre a kérdésre is tudhatná a választ. Szóval, akárhogy is nézzük, akkor sem hallja a képviselő úr, ha bent van, akkor sem hallja, ha kint van.
Hát mit tegyünk, képviselő úr, hogy mégis valamilyen módon egységre jussunk? Talán nem arról van-e szó, hogy azokat a tételeket, azokat az egészen konkrét, pontos számokat, amelyeket egyébként szívesen megismételek én önnek szóban is, írásban is - és mondom, nincsen tíz perce, hogy a képviselőtársa kérdésére itt elmondtam -, de vajon nem arról van-e szó, hogy egyébként nemcsak azért nem akarja ezeket tudomásul venni, mert hol kinn van, hol benn van, ha benn van, sem hallja, ha kinn van, se hallja, hanem mert tételesen egyfajta prekoncepció jegyében próbálja a közoktatás problémáit felnagyítani?
Egyébként erre tételesen újabb kigyűjtést szívesen adok, például 2006. május 8-án egy önökhöz, mármint az ellenzékhez közel álló televízióban elhangzott, 40 ezer fő elbocsátására számíthatnak a pedagógusok. December 8-án már csak 15-20 ezer főről volt szó. Egy képviselőtársa augusztus 30-án 15-20 ezer pedagógus elbocsátásáról beszélt. Épp az előbb elmondtam a számot, amely kevesebb, mint 6 ezer. Nem arról van-e szó, hogy önt egyáltalán nem hatják meg a tények? Teljesen mindegy, hogy egyébként milyen számokat, milyen konkrét, ellenőrizhető adatokat mondok, ön függetlenül ettől csak mondja, mondja, ha kinn van, ha benn van.
A tankönyvellátásról több százezres nagyságrendet mond. Nincsen tíz perce, hogy elmondtam, de szívesen részletesen is megosztom az információt önnel. A késedelmes tankönyvellátásról szóló első híradások nyomán a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületétől származó információk szerint - amely testületnek valamennyi, mondom, valamennyi magyarországi tankönyvkiadó és tankönyvterjesztő a tagja - idén is, mint az elmúlt években mindig, néhány könyv - néhány könyv - valóban nem érkezett meg a terjesztőkhöz. Ez a szám nem jelentős, a megrendelt könyvek 99 százaléka az iskolákban volt már szeptember 1-jén. A később érkező könyvek mennyisége semmiképpen sem több, mint az előző években. Egy-egy könyv néhány napos késése nem okoz fennakadást a tanévkezdésben. Ezeknek a könyveknek a zöme is elkészül szeptember 10-ig.
Ezek a tények, képviselő úr, mint ahogy a pedagóguskérdésekről is, mint ahogy a többi feltett kérdésről is, mint ahogy a miniszterelnök úr által elmondott világos, tételesen ismertetett kérdésben, tisztelettel kérem önt, országgyűlési képviselőként, a képviselőtársa kérdésére elmondott válaszom tételeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) meg azt, amit most mondtam, ténylegesen fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
