BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engem meglepett, hogy a Fidesz képviselője ilyen ellentmondást nem tűrően elutasította a javaslatot, amihez igazából nem a benyújtott javaslat érdemi végiggondolása szolgált alapul számára, hanem mindösszesen csak az, hogy valamilyen hatásvizsgálatot, hatástanulmányt igényelt, és ezt nem kapott.
Ha történetiségében nézzük a nyugdíjrendszert, azt kell mondanunk, hogy ez a típus, a foglalkoztatói nyugdíjintézet hamarabb létezett, mint maga a társadalombiztosítás. A társadalombiztosítás ilyen foglalkoztatói nyugdíjintézetekből nőtt ki egy ponton, amikor az ország teljes lakossága biztosítottá válhatott. Kezdetben valóban arról volt szó, hogy néhány foglalkoztató a maga munkatársai számára csinált egy ilyen biztosítási rendszert. Nekem úgy tűnik, hogy ez a 90 szakaszból álló törvény, ami merőben új törvény, nagyon alapos. Alaposan végig van gondolva az intézmény alapításától kezdve a csődeljárás lefolytatásáig a folyamatnak az összes részlete, amire érdemes gondolni akkor, amikor egy ilyen új intézményi típust törvényben szövegezünk.
Kezdődik ez a törvény az intézményalapítással, a tevékenységi engedély megszerzésének a leírásával, részletezi a törvény, hogy kik lehetnek ennek az intézménynek a vezetői, hogy kötelezően alkalmazni kell biztosításmatematikust vagy úgynevezett aktuáriust, számviteli rendszerért felelős vezetőt, belső ellenőrt. Kitér a törvény arra is, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályokat kapcsoljon a vezetői posztok betöltéséhez. Egészen pontosan azt mondja, hogy nem lehet vezető az, aki valamilyen biztosítási típusú intézményben olyan helyen dolgozott korábban, töltött be vezetői posztot, amelyik fizetésképtelenné vált. Ezek mind nagyon fontos részletkérdések, amikor a törvényalkotó egy ilyen új területet próbál szabályozni. Kötelezően és részletesen írja elő, hogy alkalmazni kell könyvvizsgálót és milyen feltételekkel. Leírja a tárgyi feltételeit is az intézménynek, azt, hogy milyen módon lehet kiszervezni magát az ügymenetet, ami külön egy izgalmas kérdés.
Néhány paragrafus szól arról, hogy a határon átnyúló tevékenysége hogyan végezhető, illetve másik államban fióktelep hogyan létesíthető. Szól az üzleti titokról, a tagsági jogviszonyról, arról, hogy milyen tájékoztatási kötelezettsége van az intézménynek a tagok felé, tagsági jogviszony megszűnéséről. Nagyon részletesen szól arról, hogy milyen nyugdíjkonstrukció születik ennek az intézménynek a kebelében, részletezve, hogy lehetőség van egyösszegű nyugdíjszolgáltatásra, életjáradékra, ami lehet határidős vagy határidő nélküli. Szól arról is, hogy lehetőség van arra, hogy haláleseti kedvezményezettet jelöljön meg a tag.
Egy külön fejezet foglalkozik a tartalékok, a szavatoló tőke, a biztonsági tőke kérdésével, fedezeti tartalékot, céltartalékot, nyugdíjtechnikai tartalékot ír elő a törvény. Előírja azt is, hogy milyen terveket kell készíteni és mikor ennek az új intézménynek, így pénzügyi tervet, szanálási tervet, pénzügyi helyreállítási tervet és a többi.
Nagyon sok paragrafus foglalkozik azzal, hogy milyenek legyenek a befektetési, likviditási szabályok, milyen legyen a letétkezelés, a várható vagy választható portfólió. Természetesen a felügyeletről is részletesen szól, a tevékenységi engedély visszavonásának a körülményeiről, a működés felfüggesztésének az eseteiről, kifizetési tilalomról, felszámolási kezdeményezésről, szükséghelyzetről, csődhelyzetről, végső soron végelszámolásról. Azt gondolom, hogy nagyon alaposan átgondolt törvény.
Többen előttem képviselőtársaim már utaltak arra, hogy egy ilyen tárgyú törvényt 2005-ben csináltunk, de kizárólag azoknak a foglalkoztatói nyugdíjintézeteknek a számára, akik külföldön működnek, és magyarországi polgár is a tagjuk lett. Ezzel a megoldással valóban elégedetlen volt az Unió, tehát ha tetszik, uniós kötelezettség, hogy egy ilyen törvényt megalkossunk, szerintem ezt tudomásul vehetné a Fidesz is, mert önmagában véve a törvénnyel nincsen baj.
Amiről még szólni szeretnék, az ennél fontosabb. Engem is foglalkoztat, hogy milyen hatása van egy ilyen nyugdíjtörvénynek a hazai nyugdíjviszonyainkra. Egyszerűen látni kell, érzékelni kell, hogy a társadalombiztosítás, a kötelező társadalombiztosítás ebben a jövedelmi szempontból meglehetősen differenciált, rétegzett társadalomban nem tud mindenki számára elégséges színvonalú nyugdíjat kitermelni. Vagy úgy is fogalmazhatnám, hogy az átlagnyugdíj meglehetősen nyomott, alacsony, éppen ezért annak a lehetőségét, hogy ki-ki a maga számára kiegészítő öngondoskodást vagy öngondoskodáson alapuló megoldásokat keressen, egyszerűen nem lehet fékezni, nem lehet akadályozni. Szerintem ezzel nincsen baj.
Számomra azzal van baj, vagy azzal lenne baj, államtitkár úr, ha ehhez az ösztönzés érdekében adókedvezményt kapcsolnánk. Szeretném időben és előre jelezni, hogy ezzel messzemenően nem értek egyet. Lehet és kell keresni a különböző technikákat ahhoz, hogy a foglalkoztatók megtalálják a maguk érdekeltségét abban, hogy létesítsenek ilyen nyugdíjintézményt, de hogy ez a nagy közös kassza rovására menjen, én személy szerint ehhez partner nem tudok és nem akarok lenni. Ezért jó előre szeretném jelezni, hogy ezt a típusú összefüggést a magam részéről nem támogatom, nem fogom támogatni, és örülnék neki, ha nem kerülne elő ilyen javaslat a költségvetési törvényben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiból.)
