DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha a törvényjavaslatnak lehetne alcíme, akkor talán az lenne, hogy a pillér sok, a nyugdíj kevés. De maga a törvényjavaslat nem erről szól. Az általános indokolás szerint a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények az Európai Unió régi tagállamaiban a második pillér részeként működnek, és fontos szerepet töltenek be a nyugdíjcélú megtakarítások között.
A munkáltatók több országbeli érdekeltsége és a munkaerő szabad áramlásának elve szellemében írta elő a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, hogy ilyen intézmények működésének törvényi kereteit minden tagországban 2005. szeptember 23-ig biztosítani kell. A kormány ennek szokása szerint trükkösen tett eleget, nevezetesen a parlament elé terjesztette a 2005. évi CXI. törvényjavaslatot, ami lehetővé tette, hogy az Unió tagállamaiban bejegyzett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények határon átnyúló szolgáltatás keretében ilyen tevékenységet Magyarországon is folytathassanak. A törvényjavaslatot - emlékszünk - a tisztelt Ház mérsékelt vitatkozási kedvet mutatva el is fogadta, azt hiszem, teljesen egyhangúlag.
Mivel az elfogadott törvény nem teszi lehetővé a hazai foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények alapítását, az Európai Unió hivatalos kifogást emelt 2006. október 18-án az irányelv hiányos átültetése miatt, és ennek következtében kényszerült a magyar kormány ezen újabb, lényegileg azonos tárgyú törvényjavaslat beterjesztésére.
(13.30)
A törvényjavaslat most természetesen lényegesen terjedelmesebb, mint 2005. évi elődje, hiszen a törvényi szabályozásnak az intézmény létrehozásától és menedzsmentjének kialakításától kezdve a szolgáltatásokon keresztül az esetleges végelszámolás szabályozásáig mindent pontosan tartalmaznia kell.
A T/3245. számú törvényjavaslat tehát jórészt technikai jellegű törvényjavaslatnak tekinthető, aminek részleteit az illetékes tisztviselők megfelelő színvonalon dolgozták ki. Függetlenül attól, hogy itt egy speciális, eddig Magyarországon nem létező nyugdíjintézetről van szó, a javaslat jól illeszkedik az előző parlamenti ülésszakban elfogadott, módosított PSZÁF-, biztosítóintézeti, hitelintézeti és tőkepiaci törvények együttesébe, és megfelel az Európai Unió vonatkozó követelményeinek is.
A törvényjavaslat elfogadása esetén a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató az ötödik pillér lesz az eddigi négy - társadalombiztosítás, magánnyugdíjpénztár, önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár, nyugdíj-előtakarékossági számla - mellett, nem számítva a tőzsdét és a különböző biztosítási megoldásokat. A különbség a többivel szemben az, hogy ebben az esetben a munkáltató kap lehetőséget arra, hogy nyugdíjcélú befizetéseket teljesítsen alkalmazottjai után azok tagi számláira, amit az alkalmazottak is kiegészíthetnek. A foglalkoztató különböző módokon kapcsolódhat egy ilyen intézményhez, a dolog lényege azonban az önkéntesség. Mivel az állam ezt a rendszert adókedvezményekkel - legalábbis a törvényjavaslat alapján - nem kívánja támogatni, ma nem igazán lehet megmondani, hogy mi motiválja majd a foglalkoztatókat ilyen intézmények létrehozására.
Az alkalmazottak számára kedvező, ha a munkáltató valamilyen önkéntes befizetést teljesít számukra jövőbeli nyugdíjuk kiegészítése vagy a felsorolt más szolgáltatások megszerzése érdekében, bár látva a magyar magánnyugdíjpénztárak eredményeit, feltehetően ezzel kapcsolatban sok illúziójuk nem lesz. A munkaerőpiac labilitása következtében a munkavállalók itt szükségszerűen még kevesebb garanciális elemet látnak majd, mint a többi pillér esetében.
A pillérek száma tehát növekszik. Az indoklásból az látszik, hogy kényszerűségből teljesítünk egy feladatot az Európai Unió felé. Erre utal ez a kétlépcsős huzavona az intézmény bevezetése körül, amit korábban már említettem. Azt viszont nem, hogy miért jó ez nekünk. Pedig ez lenne a fontosabb. Ettől még a konstrukció lehet jó is. Sem 2005-ben, sem most nem készített az előterjesztő hatástanulmányt arról, hogy az új intézmény megjelenése milyen fogadtatásra várhat a hazai nyugdíj-biztosítási piacon, milyen hatást gyakorol a többi pillérre, milyen vállalkozások csatlakozása várható, a munkavállalók milyen körét és hogyan fogja érinteni, illetve mekkora a kockázata annak, aki ilyen intézményben tagságot vállal, kap. Legalább azt kellene ismertetni, hogy mi volt a 2005. évi törvény hatása, fogadtatása a hazai piacon.
Lehet esetleg azzal védekezni, hogy mivel a rendszer a költségvetést nem érinti, itt a hatástanulmány-készítés kötelezettsége nem áll fenn. Ez rossz válasz. Mivel a rendszer többi eleme érdemben érinti a költségvetést, és itt egy összefüggő rendszerről van szó, és mint tudjuk, a nyugdíjrendszer a szociálpolitika nagyon fontos része, tudnunk kellene, hogy az új elem bevezetésével mit sikerül esetleg megoldani ebből az egyre megoldhatatlanabbnak látszó problémából.
Itt szóba került a kedvezménnyel való ösztönzés. Az a véleményünk, hogy jó lenne valami ösztönző rendszert bevezetni, habár egyet lehet érteni azzal, amit Béki Gabriella mond, hogy talán ne a többi adózó terhére kerüljön erre sor, de hát számtalan egyéb konstrukcióban működik adókedvezmény. Megfontolandó lenne az állampolgárok számára ilyen esetben egy adókedvezmény-kvótát meghatározni, hogy maga az állampolgár - mint ahogy bizonyos mértékig azért ez, ha nem is ilyen formában, de működik - tudja azt eldönteni, hogy milyen esetekben veszi igénybe ezt a kedvezményt. Ha kiegészítést nyújt, hát a munkáltatók számára az valóban számítás kérdése, hogy milyen hátrányokkal járna egy ilyen kedvezménynek a megalkotása, illetve ha ez tömegesen működik, akkor a későbbiek folyamán esetlegesen a szociális ellátórendszerrel kapcsolatban milyen tehermentesítés következhet be.
Ha már foglalkoztatói nyugdíjról beszélünk, azért érdemes megemlíteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum szakértői hátterének az a véleménye, hogy kihagyott egy lehetőséget a kormány. Emlékszünk rá, hogy valamikor egy évvel ezelőtt vagy a nyár elején miniszterelnök úr fölkért szakértőket az egész nyugdíjrendszer áttekintése céljából, hogy a közép- és hosszú távú nyugdíjstratégiát megalkossa a kormány. Hisz mindannyian tudjuk, és ez is ma több felszólaló szájából elhangzott, hogy magunk előtt görgetünk egy ilyen problémát, ami most akut módon még nem jelentkezik, de a számítások szerint 10-15 év múlva komoly feszültségek keletkeznek. Ezen vizsgálódás keretén belül lehet, hogy nem is kellett volna egy új törvényt létrehozni, hisz maga az irányelv nem törvényalkotásra sarkallja az érintett tagállamokat, hanem azt írja elő, hogy magának egy ilyen jellegű konstrukciónak a létrehozása vagy egyéb intézmény keretén belül ennek a megvalósítása mindenféleképpen szükséges a határok nyitottsága miatt.
Lehet, hogy nyugdíjalapot kellett volna létrehozni, egy olyan nyugdíjalapot, ami egy speciális befektetési alap lett volna, és ami nyugdíjcélú befektetéseket kezel. Maga a nyugdíjalap virtuális intézmény lehetne, egy vagyontömeg, amelyet a nyugdíjalap-kezelő intézmény kezel, amely nagyon is valóságos intézmény lehetne. A minta a befektetési alap, befektetési alapkezelő páros lehetne, az alap és kezelője között a határ éles, míg a nyugdíjpénztár esetén a vagyontömeg és kezelője egyetlen szervezeti, nyilvántartási, könyvelési keretben van. Tehát létre lehetett volna hozni a nyugdíjalap, nyugdíjalap-kezelő párost, melyből az utóbbi lehetne részvénytársaság, de lehetne egyesület, szövetkezet is, és ha lenne nyugdíjalapunk, annak kezelőjével a foglalkoztató köthetne olyan szerződést, amely a törvényjavaslatban foglalt típusú nyugdíjat nyújtaná, így nem kellene egy új intézményt létrehozni. Szakértők szerint ez az érintettek pénze szempontjából is egy biztonságosabb konstrukció, hisz az európai példák azt mutatják az utóbbi időben, hogy ezek a foglalkoztatói nyugdíjintézmények nem biztos, hogy mindig stabilan működnek, és nem biztos, hogy mindig az érintettek javát szolgálják. Mint ahogy az önkéntes pénztárak esetében is ma Magyarországon még azért ennek a kifutását nem tudjuk, és vannak félelmek, amelyek azt mondják, hogy az ahhoz csatlakozók hosszabb távon rosszabbul járnak, mint ha a társadalombiztosítás keretén belül maradtak volna.
A Magyar Demokrata Fórum tisztában van vele, hogy egy európai uniós követelményről van szó, mi meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot, de sajnáljuk, hogy a kormány ezt a lehetőséget elszalasztotta, és nem egy egységes konstrukció keretében, esetlegesen más formában próbálta megoldani ezt a problémát.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
