LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi egy kisebbségi vélemény célja? Általában az, hogy a dolgok fonákját, a célok részlegességét, a törvénytervezet általánosabb keretekbe foglalását mutassa meg. Ezt fogom tenni a jelen, a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményéről szóló törvénytervezet kapcsán.
Milyen keretekbe illeszkedik ez a törvény? A nyugdíjrendszer egészébe, amely számos szakértő szerint fenntarthatatlan, és sürgős reformra szorul. Ez vajon a reform része-e? Úgy gondoljuk, hogy nem, mert a nagy nyugdíjasrétegek, és a jövőben nyugdíjba menők időskori biztonságának a problémáját nem oldja meg. Szakértők szerint súlyos időskori nyomor fenyegeti a magyar társadalmat. A nyugdíjrendszer szolidaritási elemei 2013-ra minimálisra zsugorodnak, ami azzal jár majd, hogy a nyugdíjaskorúak közül több mint félmillióan egyáltalán nem kapnak majd ellátást. Egy másik vélemény: annak az 1,9 millió leendő nyugdíjasnak, aki ma minimálbérre van bejelentve, 40 évi munkaviszony után, mai értéken 22 ezer forint lesz a havi ellátása. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a beláthatatlan teher alatt szétesik a szociális ellátórendszer. Van olyan vélemény is, amely szerint be kell vezetni az állampolgári jogon járó rezidensi nyugdíjat. Ezek olyan felvetések, amelyekkel ma inkább kellene foglalkozni, mint a nyugdíjrendszerben egy újabb, ki tudja hogyan működő lábat kitalálni.
(12.40)
Azért ez a kritikai megjegyzésem a lábakkal kapcsolatban, mert az önkéntes nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban számos gond halmozódott fel, tudomásunk szerint egy új kárpótlási igény is megfogalmazódott a becsapott nyugdíjasok egy részében. Ez a törvénytervezet egy konszolidált, jól működő nyugdíjrendszer esetében, egy bizakodó és növekvő társadalom esetében, egy tartósan prosperáló gazdaság esetében nagyon is helyénvaló. Olyan hagyományt éleszt fel, ami megvolt már a két világháború között, állami és nem állami magyar nagyvállalatok alkalmazták ezt a nyugellátási módszert. Ennek számos kedvező hozadéka volt a munkavállalókra, a munkaadókra, az időskori biztonságra, az időslétre vonatkozóan egyaránt.
Most viszont az előbb felsorolt feltételek egyike sem áll fenn. Ma ez az újabb nyugdíjrendszerláb egy újabb egyenlőtlenséghez vezethet, egy kiváltság létrehozásán fáradozik, alapvetően a nagy, elsősorban monopolhelyzetben lévő multinacionális cégeknek kedvez. Ez ma, ebben a gazdasági-társadalmi krízisben aggályos. Hogyan lehet ezt az újpalotai lakótelepen élő, minimálnyugdíjjal rendelkező, egyre magányosabb és védtelenebb nyugdíjasnak eladni? Szerintem sehogy. Vagy a cél az ENSZ 2007. évi jelentése, amelyet a világ népességéről, a gazdasági-társadalmi helyzet alakulásáról tett közzé? Eszerint az emberiség 80 százaléka nélkülözi az egészségbiztosítást, nem részesül ellátmányban rokkantsága esetén, nincs öregkori jövedelme, sem nyugdíja. Ez volna a cél Magyarországon is? Itt is a 20 százalékos kiváltságokat építjük? Költői a kérdés. Ez a törvénytervezet így - kereskedelmi hasonlattal élve - egy Sonderangebot, rendkívüli ajánlat, amit végkiárusításkor szoktak a kereskedők megtenni. Ez, mondjuk, illik az önök részvényköztársaság-szemléletébe.
Összességében: a célokkal egyetértenénk, az időzítéssel nem, és a nyugdíjrendszer kapcsán nem ezzel a témával kellene ma kiemelten foglalkozni. Ezért az elutasítás elegáns módját választottuk: tartózkodtunk a bizottsági szavazásnál.
Köszönöm a figyelmet.
