DR. FARAGÓ PÉTER
DR. FARAGÓ PÉTER
DR. FARAGÓ PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt lévő T/3328. számú törvényjavaslat a kisajátításról elsősorban kényszerhelyzetben kerül az Országgyűlés elé.
(14.00)
Ahogy azt államtitkár úr is említette expozéjában, az Alkotmánybíróság 35/2005. számú határozatában mulasztásos alkotmánysértést állapított meg. A döntés lényege szerint a tulajdonjogot sértő alkotmányellenes helyzet jött létre azáltal, hogy az Országgyűlés a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet szabályait nem hozta összhangba az alkotmány 13. §-ának (2) bekezdésében megállapított követelményekkel.
A kényszerhelyzeten túl indokolja a kisajátítás újraszabályozását az eltelt 30 év. Az alkotmány 13. § (2) bekezdése szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. A kisajátítás a tulajdon eredeti szerzésmódja, ennek megfelelően a kisajátítás alapján az ingatlan tehermentes tulajdonának megszerzésére kerül sor. A javaslat bizonyos körben ettől függetlenül lehetőséget ad egyes terhek, tulajdoni korlátozások, illetve jogok fennmaradására.
Emellett az Alkotmánybíróság 22/2006. számú határozatában a kiszolgáló és lakóút céljára történő lejegyzés mint a kisajátítás sajátos formája tekintetében, a vonatkozó egyes rendelkezéseinek megsemmisítése mellett szintén mulasztásos alkotmánysértést állapított meg. Az Alkotmánybíróság alapvetően három kérdést vetett fel. Először: a 35/2005. számú Ab-határozat kimondja, hogy az alkotmány kivételesen és közérdekből teszi lehetővé tulajdon elvonását.
Az alkotmány 13. § (2) bekezdése alapján a jogalkotó, törvényhozó feladatává teszi, hogy meghatározza azokat az eseteket, azoknak a közérdekű céloknak a körét, amelyek esetén kisajátításnak van helye. Az alkotmány e rendelkezése alapján a törvényhozó kompetenciája annak eldöntése, hogy mely tevékenységek és milyen feltételek mellett tekinthetők olyan közérdeknek, amelynek megvalósítása a tulajdon közhatalmi eszközökkel való elvonását is indokolttá teszi.
A tulajdonhoz való jog védelme megkívánja, hogy a törvény a kisajátítás kivételességére is tekintettel a közérdekű célok azon eseteire korlátozza a kisajátítás lehetőségét, amelyek végső soron csak a tulajdon elvonásával lehetségesek. A törvényhozó a kisajátítás intézményét oly módon köteles szabályozni, hogy a szabályozás garanciát nyújtson arra, hogy a tulajdon közhatalmi eszközökkel történő elvonására teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett is csak akkor kerülhessen sor, ha a közérdekű cél más módon, mint kisajátítással nem valósítható meg. Az Alkotmánybíróság döntése hivatkozik arra, hogy a kisajátításról szóló törvényerejű rendelet a kisajátítási jogcímek többségét csak általánosan vagy a jogosult állami, önkormányzati szerv megjelöléssel határozza meg.
A közérdekűség érvényesítésének a kisajátításról szóló törvényben szabályozott megoldása, a kisajátítási célok megfogalmazása ma már nem felel meg az alkotmány által támasztott követelményeknek. Önmagában az, hogy a kisajátításra valamely, a törvényben általánosan meghatározott tevékenységgel összefüggésben kerül sor, illetőleg állami szerv vagy önkormányzat részére történik, nem nyújt biztosítékot arra, hogy az valóban közérdekű célokat szolgál.
Az általánosan megfogalmazott keretek között a kisajátítási hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a konkrét kisajátítás közérdeket szolgál-e, illetőleg a közérdekű célt a kisajátítani kért ingatlanon kell-e megvalósítani. E széles körben biztosított mérlegelési jogkör módot ad egyrészt az ingatlantulajdonosok tulajdonhoz való jogának alkotmányellenes korlátozására, másrészt más hatóság által meghozott döntések, illetőleg önkormányzati döntések közvetett felülvizsgálatára. Ezért több olyan törvény született, ilyen a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló törvény, valamint az úgynevezett Vásárhelyi-terv törvény, amely konkrét programok, beruházások kapcsán kizárja a kisajátítási hatóság mérlegelési jogkörének gyakorlását.
A 35/2005. számú döntés szerint a kisajátításról szóló törvényerejű rendelet szabályozási koncepciójának és az arra épülő alapvető szabályoknak a változatlansága a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok között egy sor ellentmondást hordoz, és a jog által nem rendezett problémát vet fel a kisajátítási cél megvalósítójának jogi helyzetét érintően is.
A kisajátítási célként szabályozott tevékenységeket ma már nem csak állami, önkormányzati szervek végezhetik, ugyanakkor kisajátítással csak az állam, illetőleg az önkormányzat szerezhet tulajdont. Ezen alkotmánybírósági döntés az azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás anyagi jogi és eljárásjogi garanciáinak megteremtésére hívja fel továbbá a figyelmet. A javaslat ennek megfelelően kimondja, hogy a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdon elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog jogosultját pedig joga megszűnéséért teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg.
A javaslat a lejegyzés szabályait is ezen alkotmánybírósági döntésben megfogalmazott szempontokra tekintettel határozza meg. A lejegyzés a javaslat szerint, mivel a kisajátítás egy speciális formájáról van szó, az általános célokból következően közút létesítéséhez lesz lehetséges. A lejegyzés az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik, a kártalanítás szabályai az azonnali kártalanítás szempontjaira tekintettel a hatályos szabályoknál sokkal szűkebb határidőket fogalmaznak meg.
Összefoglalva: az MSZP-frakció egyetért a szabályozás szükségességével, egyetért a szabályozás irányával és annak tartalmával.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
