FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, az akkori kormány és az akkori minisztérium elfelejtette figyelmeztetni a magyar gazdálkodókat, hogy kellő óvatossággal legyenek, hiszen megszűntek a határok, és a határokon közvetlenül áramolható áruk, többek között élelmiszerek ellephetik Magyarországot, és vámmal most már nem tudjuk visszatartani a nemkívánatos termékeket sem. Erre nem hívták föl eléggé a figyelmet.
Sőt, arra különösen nem hívták föl a figyelmet, hogy létezik egy corki deklaráció, amelyet 1996-ban Írországban hozták, amely nem arra ösztönzi a nemzeti gazdálkodókat adott országban, hogy multinacionális nagyvállalatokban állítsák elő az élelmiszert, hanem külön elősegítik és lehetővé teszik a hagyományos módú élelmiszer-termelést. E két óriási hiba - hogy nem élesztették föl a corki deklarációt Magyarországon, és egyben nem készítették föl a magyar piacot az élelmiszernek álcázott szemét korlátlan beáramlására - egyenes következménye volt, hogy a magyar agrárium súlyos veszteségeket szenvedett. De miért szenvedhetett? Azért, mert minden nyugat-európai országban, amelyek már tudták, hogy az élelmiszerek áramlását valahogy mégiscsak kordában kellene tartani, iszonyú erős élelmiszer-biztonsági hatóságokat hoztak létre, és gyakorlatilag kimondva-kimondatlanul ezzel a hatósággal szorítják ki a nemkívánatos vagy a konkurens termékeket az országukból.
Nálunk ugyanebben az időszakban - ez már Gráf József időszaka, 2005, akármennyire is próbálta ezt Kis Péter képviselőtársam kritizálni -, 2005-ben Gráf József minisztersége alatt bizony négy minisztérium öt szakmai hatóságához került az élelmiszer-biztonság, azaz szanaszét. Tehát pont akkor, amikor 2004-ben megnyílik Magyarország határa minden áru előtt, éppen ekkor nem tudjuk ellenőrizni az élelmiszert. Ennek egyenes következményei lettek azok az élelmiszer-botrányok, ami 2006 karácsonya előtt csúcsosodott ki, de azóta szinte nem telik el olyan hónap, hogy egy nagy esemény ne válna ismertté. Talán Medgyasszay László megjegyzése a helyénvaló: ez lehet csak a jéghegy csúcsa, mert egy hatóságnak akkor kellene jól működni, ha nincs esemény, és nem akkor kell jól működni, amikor a médiában naponta azzal hősködik, hogy milyen komoly lebuktatásokat, ellenőrzéseket és szankciókat hajtott végre. Nos, ez a rendszer így önmagában valóban nem tudta elérni azt a célját, hogy a fogyasztóknak is egy megfelelő biztonságérzetet adjon az élelmiszerek területén.
A 2006. év végén a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség bead egy határozati javaslatot, hogy hogyan képzeljük el az élelmiszer-biztonsági hatóságok létét Magyarországon. Miért adtuk be? Azért, mert önök ugyanakkor szétverték, és egy teljesen új rendszerbe, mai néven Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal alá, ez alá a vízfej alá gyömöszöltek minden, mezőgazdasághoz tartozó intézményt. Közben privatizálták is a nagy részét csendesen, ami megmaradt, azt pedig ez a nagy konglomerátum fogja össze.
Akkor jeleztük, hogy az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szervezeteket nem szabadna bevinni ebbe a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba, ahol talán az ötödik lépcső a főigazgatótól számítva, hanem jó lenne a súlyának megfelelő, nagyon erős, önálló névvel - és itt nevesítem a határozati javaslatomnak egyes fontos tételeit - és önálló költségvetéssel létrehozott intézményt egy miniszteri irányítás alá vinni. Itt van egy közös pontunk, az egy minisztériumi irányítás. És akkor nevesítjük, hogy az élelmiszerek területén való visszaélésnek hatósági, büntetőjogi következményeit is újra kellene gondolni, mert azért mégiscsak a mi életünkkel játszik valaki kalandor módon, busás haszon reményében.
A határozati javaslatomat elutasítják, majd meglepő módon napirendre veszik, egy vitanapot engedélyeznek, és a részletes vitánál leveszik napirendről. Azóta megújítva a határozati javaslatom minduntalan a parlament előtt fekszik, önök nem engedik ezt vitára bocsátani.
Ugyanebben az időszakban a kormány ad önmagának egy haladékot. 2006 decemberében kijön egy kormányrendelet, amely azt mondja, hogy 2007. július végéig egységesíteni kellene az élelmiszer-biztonsági szervezeteket. Magyarul ugyanazt mondja, amit a határozati javaslatom, amit önök egyébként nem tartottak részletes vitára alkalmasnak, és azóta már általános vitára sem tartják alkalmasnak. Természetesen nem teljesül a kormány önmagának adott haladéka sem 2007 júliusára, és most benyújtanak egy olyan törvényt, aminek talán csak a címében tudunk megegyezni, hogy valahogy egységesíteni kellene, de a tartalmi része hajmeresztő.
Teljesen összekeverik a fogyasztóvédelmet az élelmiszer-biztonsági kérdésekkel. Sajnálatos módon ennek az összekeverésnek lesz áldozata az a törvénytervezet, amit önök lehet, hogy jó szándékkal szerettek volna bevinni, de így, ebben a formájában különféle kalkulációkkal és logikákkal tudunk eljutni arra a következtetésre, hogy itt bizony, ha a hátteret megismerjük, komoly, koalíción belüli ellentmondások eredményeképp jött ezt a törvény ide be. Miért? Azt az egészségügyi részt - a humánegészségügyre gondolok elsősorban -, amelyről Medgyasszay képviselőtársam is beszélt, amely kikerülhetetlen, hogy tudományos bázisával, kutatóintézetével, analizáló rendszerével benne legyen az élelmiszer-biztonsági kérdésekben, kiveszik. Ez az egészségügyi rész az SZDSZ-hez, Horváth Ágnes miniszterségéhez tartozik. Behozzák azt a fogyasztóvédelmi részt, amely jelen pillanatban - sokan nem tudják - a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, ott Lamperth Mónikához, egy közismerten erős, szocialista miniszterhez tartozik. Kicserélik az SZDSZ-miniszterséget a szocialista miniszterséggel.
Olyannyira készülnek erre, hogy benyújtják még 2007-es dátummal a Szociális és Munkaügyi Minisztériumba a harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politikáról szóló cselekvési programot. Ennek a harmadik szakaszában le is írják, hogy ezt hogyan képzelik el megvalósítani, és milyen az általános európai irányelv. De ott még helyesen azt is beleírják, hogy általános európai érdekként jelenik meg a közösségi szintű fogyasztói érdekek képviselete az egészség, a szolgáltatások és nem élelmiszertermékek biztonsága, a polgárok gazdasági érdekei, valamint a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó szabványok kidolgozása terén. Tehát nagyon lényeges, hogy nem élelmiszerek biztonságára vonatkozó területen - fogyasztóvédelem.
Ugyanakkor VIII. hó 31-én, most 2007-ben - nem tudom, hogy képviselőtársaim tudják-e - létrejött egy új hatóság, úgy hívják, hogy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ez természetesen a Szociális és Munkaügyi Minisztérium égisze alatt jön létre - felelős vezetője a miniszter, majd a főigazgató s a többi - országos hatáskörű szervként. Rendben is van, hogy ezzel a fogyasztóvédelem mint a XXI. század talán új és legfontosabb területe lenne, de az, hogy önök az élelmiszer-biztonságra hivatkozva a fogyasztóvédelmet be próbálják integrálni, és kilökni onnan az addig nagyon komoly szinten, európai szinten elismert különféle szakmai szervezeteket, ez elképzelhetetlen.
Álláspontunk változatlan ebben a kérdésben. Azt gondoljuk, hogy egységes irányítás alá kell tartozzon az élelmiszer-biztonsági kérdéskör, önálló névvel kell illetni ezt az intézményt, nem Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal x-edik leányvállalata. Ez már magában nevetséges ettől az egész rendszertől. Önálló költségvetéssel kell hogy a biztonságot megadjuk, hogy ne függjenek állandóan egy adott pénzügyi rendszertől, hogy egymás elől lopják el a pénzt, hogy kinek van most éppen lehetősége vidékre kiutazni és ellenőrizni. Most sajnos azzal töltik el a napjaikat, hogy megpróbálják bebizonyítani, hogy milyen fontos az ő kis alegységük, ezért gyorsan büntetünk valakit, meg a kis főzdéket megvizsgáljuk. Önök erről szerveztek is nyáron egy nagyszabású kampányt a strandokon - hozzáteszem, kicsit megmosolyognivaló volt -, miközben a nagy áruházláncokban sajnálatos módon tudjuk már, hogy nem biztonságos élelmiszerek tömege jelenik meg. (Gőgös Zoltán: Nem mi voltunk, az ÁNTSZ.)
Azt gondoljuk, hogy az élelmiszer-biztonsági kérdés igenis önálló költségvetéssel és szakmai vezetéssel kell hogy rendelkezzen. A fogyasztóvédelemnek, ami iszonyúan fontos - ezt elismerjük -, majd akkor kell szereplővé válnia, amikor előcsengetni, csengetni és vészcsengetni kellene, hogy a szakmai szervezetek által meghatározott szinteket be nem tartva hoztak forgalomba termelők, feldolgozók, forgalmazók olyan élelmiszert, ami veszélyes lehet a fogyasztóra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben az esetben iszonyú erősnek kell lenni a fogyasztóvédelemnek, és a civil szervezetek bevonásával kell mindezt megtenni.
Szeretném, hogy zárómondatomat engedélyezze még elnök úr: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség olyan komolynak gondolja a fogyasztóvédelmet a XXI. században, hogy ha alkalmunk lesz rá, akkor a minisztérium nevében is megjelenő fogyasztóvédelemmel szeretnénk majd ezt érzékeltetni úgy, ahogy Németországban, Franciaországban és Spanyolországban már a fogyasztóvédelem az egyik minisztériumhoz nevében megjelenő minisztériumként is tartozik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(18.00)
