GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ez a kérdés olyan, ami Magyarország minden állampolgárát érinti.
Azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy alapvetően ez a mostani beterjesztett törvényjavaslat egy kormánydöntés alapján megosztott feladatrendszer törvényi hátterét, jogalkotási hátterét próbálja rendezni, ami a következőképpen néz ki. Erről nem beszéltünk, de azért azt hiszem, hogy ebben semmi meglepő nem lesz, sőt én azt gondolom, nagyon sokakkal egyetértésre is talál. Úgy próbáltuk a párhuzamosságokat megszüntetni, hogy például az áruházi ellenőrzéseknél a jövőben az ÁNTSZ-nek élelmiszer-vizsgálati feladatai nem lesznek; az áruházakban, a boltokban volt igazából a párhuzamosság, mert ott mind a ketten ellenőriztünk, majdnem mindig ugyanazt. Mikor én arról beszéltem, hogy vettünk át személyzetet, akkor most azt gondoltuk, hogy ezt valahol itt el lehet választani, és egy ponton mentünk mi túl az eddigieken, már úgy értem, hogy az egységes hatóság kapcsán, aminél úgy gondoljuk, hogy az élelmiszer-biztonság zárul. Lehetne azt tovább is vinni, de én is azt gondolom, vannak olyan ügyek, amelyekbe mi nem szeretnénk beleavatkozni és nem is fogunk, hogy a kereskedelem, vendéglátás, szálloda területén korábban a mi hatóságaink nem ellenőriztek. Most mi azt mondtuk, hogy részben a feketeforgalmazás miatt, mert köztudott, hogy az egyik célterülete az ilyen közvetlen felhasználási terület, ahol sokkal nehezebb ezt a kérdést kezelni, részben meg azért, mert valószínű, hogy élelmiszer-higiéniai szakemberek meg állatorvosok jobban meg tudják állapítani egy hűtőben lévő élelmiszerről, hogy azzal most mi a helyzet, mint azok, akiknek nem ez a szakmája. De nem kívánunk beleavatkozni a konyhán dolgozó személyzet alkalmasságába. Tehát olyan értelemben nem kívánunk beleavatkozni, hogy nem vizsgálunk mi mint élelmiszer-biztonsági hatóság olyan ügyeket, hogy valakinek volt egy betegsége, és akkor az most ott dolgozhat-e vagy sem. Nem akarunk alapvető higiéniai kérdésekkel foglalkozni, mert az már táplálkozás-egészségügy, nem élelmiszer-biztonság. Mi ezt mondtuk, és ebben tudtunk az ÁNTSZ-es, egészségügyi minisztériumos kollégákkal megegyezni, hogy valahol itt meg tudjuk húzni a határt.
De annak se nagyon volt értelme, amit korábban csináltunk, hogy boldog-boldogtalan, mindenki vegzált mindenkit. Megpróbáltuk kezelni ezt a kérdést, és azt is eldöntöttük, hogy például nem ellenőrzi a vágóhidakat, legalábbis a húsfeldolgozás kapcsán az ÁNTSZ, de mondjuk, például a mellékhelyiségek állapotával meg mi nem kívánunk foglalkozni, mert az egy más terület, az nem az élelmiszer-biztonság, hanem az általános higiéniai ügyeknek a része. Tehát itt próbáltuk elválasztani a feladatrendszert, és én azt gondolom, hogy ez a feladatmegosztás valamilyen módon vezethet oda, hogy legalább a felelősség egyértelmű.
A másik, hogy ebben a munkában nemcsak a mi hatóságainknak van feladata, mert a fogyasztóvédelemnek általános feladatrendszere kell hogy legyen, ez a véleményünk. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy most a jogszabályalkotásnál kell ez a feladatrendszer, vagy pedig abban, hogy alapvetően civil kontroll alapján egy általános feladatleosztásban legyen részük. De azért a fogyasztóvédelemnek elvileg az élet minden területén szerepe van, a banktól kezdve a kórházig mindenhol, és én azt gondolom, hogy ezt erősíteni kell, nem gyengíteni kell, és ebben azért elég intenzív törekvések zajlanak. De nem a fogyasztóvédő fogja például az élelmiszer beltartalmát vizsgálni, ugyanis azzal mi sem értünk egyet, hogy mondjuk, építsenek egymilliárd forintért egy új labort. Tehát nincs erről szó, mert egyrészt fölösleges, ez az egyik, kettő, nem ez a dolguk, és nem is fogják csinálni. Itt jogszabály-előkészítésről van szó, nem ellenőrzésről. (Font Sándor: Ez van az előterjesztésben.) Itt az a fogalom keveredik, hogy ki legyen az a szereplő, aki megalkotja azt, hogy mi alapján ellenőrzök. Én azt gondolom, nekünk az ellenőrzés végrehajtása a feladatunk, de nagyon nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor mondjuk, nekünk konkrét, saját ügyeinkben egy társhatóság mondja meg, hogy mik legyenek az ellenőrzésnek a szempontjai.
(18.40)
Ez viszont végrehajthatatlan, és határozottan tudom, hogy ez nem fog menni. A források átosztásával és az állományi átcsoportosításokkal nyilván létszámkorrekciók is lesznek.
A másik: a riasztó és előjelző kontroll egyértelműen az Élelmiszer-biztonsági Hivatal dolga, mert neki van ez a feladata, de ő nem hatóság. Ő eddig sem végzett soha hatósági feladatokat és ezután sem fog. Viszont úgy gondolom, hogy az előjelzésben, a kontrollban, a monitoringban komoly szerepe lesz, és ha a nem megfelelő minőségű áruk meg a feketegazdaság visszaszorításáról beszélünk, akkor arról is szólnunk kell, hogy egyéb társhatósági feladatok is vannak, már meg is kötöttük a megállapodást az APEH-hal is és a VPOP-val is, és már nagyon sok közös ellenőrzésünk volt, ugyanis tudja mindenki, hogy Magyarországon a számlázási meg a bizonylati fegyelem gyenge, és amíg a szállítólevél nem lesz szigorú számadási bizonylat - amit kezdeményeztünk -, addig nagyon nehéz lesz ezt a dolgot betartani, meg addig is, ameddig két napja van egy kereskedőnek bemutatni a számlát, és semmiféle hivatalos dokumentummal nem tudom igazolni, hogy az ott lévő hús abból az ötven kiló húsból van-e, amit három hónappal ezelőtt szállítottak oda. Ezt csak folyamatos kontrollal lehet megcsinálni úgy, hogy nézzük a napi forgalmát, de ez már nem az állatorvos meg nem a mi hatóságunk dolga, hanem az adóhatóságé, hogy mekkora forgalma van kibocsátásilag, és mennyi ennek a háttere.
A magyar termelők érdekében ezeket a lépéseket még akkor is meg kell tenni, ha a feketeügyek egy része általában a magyar termelőktől származik. Mert azoknak az ügyeknek a nagy része, amiket megfogtunk, sajnos féllegális vagy illegális magyarországi előállítóktól származott, akik nincsenek bejelentve. Nem arról van szó, hogy ott van az állatorvos és kontrollálja a dolgot, hanem csak akkor tudjuk felderíteni, ha a szomszédja a bűz miatt följelenti, főleg egy tanyán, amit még helikopterről sem lát senki. Ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy ebben a láncban ott legyünk az éttermi meg a szállodai részen is, mert ezeket a dolgokat leginkább ott lehet megfogni.
Nálunk a kistermelők forgalmazhatnak saját előállítású élelmiszert. Jogszabály van arra, nemrégen csináltuk meg, hogy 30 kilométeres körön belül forgalmazhatnak. Viszont olyan jogszabályunk is van, és ebből nem szeretnénk visszavonulni, még akkor se, ha folyamatos nyomás alatt vagyunk, főleg a kisvágóhidak meg egyebek kapcsán, hogy Magyarországon csak állatorvos által ellenőrzött vágási körülmények között feldolgozott hús hozható forgalomba. Ebből nem szeretnénk visszavonulni. Ha ezt betartjuk, akkor az nem lehetséges, hogy valaki otthon levágja az állatot, és a szomszédnak vagy az utcában bárkinek eladja, mert ha megfizeti a kontrollköltséget, akkor ezt nyilván nem tudja megtenni. Pont erre szolgál az a rendszer, amit a képviselő úr is említett, hogy egy faluban van egy hatóság által ellenőrzött vágóhíd. Itt van a kezünkben a vidékfejlesztési program elég komoly forrásokkal, azt kell ösztönözni, hogy a termelő ebben a diverzifikációban úgy vegyen részt, hogy tíz sertéstartó vagy panziótulajdonos, vagy falusi turizmussal foglalkozó ember csináljon egy közös vágóhidat, ahova ugyanúgy oda fogjuk rakni az állatorvosi felügyeletet, és akkor hatóságilag ellenőrzött árut fog a saját ízlésének megfelelően feldolgozva forgalmazni.
Ebből nem szeretnénk visszavonulni, mert teljes kontroll nélkül szabadjára ereszteni ezt a kérdést nem lehetséges. Sőt, azt látjuk, hogy ez megyénként is más-más hatósági kontroll alatt van, máshogy látom az Alföldön az ilyen típusú forgalmazást, ott egy kicsit jobban elengedte az ÁNTSZ ezt az ügyet, mert nagyobb hagyománya van, és azt is látom, hogy a Dunántúlon a piacon csak zsugorfóliázott füstöltárut lehet forgalmazni, ami szerintem is enyhe túlzás.
Ezeket az ügyeket nekünk is folyamatos kontrollal és úgy kell rendezni, hogy azért a megfelelő élelmiszer-biztonság ne sérüljön. A kockázata ugyan lényegesen kisebb, mert egy falusi vendéglátóhelyen maximum öten-hatan étkeznek, és ha valami probléma van, akkor nem tömeges járvány van, de ezt a minimális kockázatot is meg kell próbálni visszább venni. De az abnormális helyzet, hogy ugyanolyan konyhát írok elő egy falusi vendéglátónak - volt ilyen, de ezekből már visszaléptünk -, mint a Hiltonnak, ahol nem tudom, hány száz vagy ezer ember étkezik. Tényleg nem akarok visszamutogatni, de ezeket most kellett leépíteni, mert ezek élő szabályok voltak, mint a HCCP meg egyebek, és ugyanúgy igaz volt egy falusi vendéglátóra is, mint egy nagy szálloda konyhájára. Ezeket mindenképpen rendeznünk kell, ha azt akarjuk, hogy jó minőségű áru kerüljön a polcokra.
Az elején azt mondtam, ez a törvény nem mentesít bennünket attól, hogy elkészítsünk egy teljes komplett törvényjavaslatot, amire országgyűlési határozat is kötelez bennünket, amely az egész rendszer komplexitását kezeli, és valahol az egyszemélyi felelősséget is rendezi. Én elfogadom, hogy mindenben legyen benne minden hatóság. A képviselő úr egyik szavával azt mondta, szétraktuk úgy a rendszert, hogy négyhatóságos, a másikkal meg hiányolja, hogy itt sincs bent, meg ott sincs bent. Akkor el kell dönteni, hogy ennek a felelősségét kire bízzuk. Mi azt mondtuk, hogy 80 százalékban “a szántóföldtől az asztalig” rendszerben kell gondolkodnunk - mert annak hívjuk, és nem keverve bele a táplálkozás-egészségügyet, mert semmi közünk hozzá, hogy a kórházban milyen diétás élelmiszereket alkalmaznak, meg hogy a konyhán mit hogyan csomagolnak, mert az nem a mi dolgunk, de hogy a hús milyen minőségű, az a mi dolgunk, meg az is, hogy az valós helyről származik-e vagy feketevágóhídról. De az se a mi dolgunk, hogy a pacal egészséges-e vagy sem, azt majd eldönti az orvos. De az, hogy az a pacal, amit Magyarországon szívesen fogyasztanak, jó minőségű-e vagy sem, megint csak nem az orvos dolga, hanem a miénk, hogy megnézzük, mert lehet, hogy az orvos ehhez nem ért. Itt kell a rendszert úgy összerakni egy komplett szabályozással, hogy ezek a hatósági jogkörök világosak és tiszták legyenek, mert a dolog akkor ellenőrizhető. Egyébként egymásra mutogatás van, és semmi nem jön ki a dologból.
A másik: megmondom őszintén, egyáltalán nem bánom, hogy vannak botrányok, ugyanis ha nem lennének, akkor az nem lenne igaz. Meg kell nézni, időnként a világ összes fejlett országán végigsöpörnek élelmiszerbotrányok, ugyanis az olajüzlet után ez a második legnagyobb üzlet. Ezt mindenki pontosan tudja, és igen-igen sokszor maffiamódszerekkel is dolgoznak, ezt mi is megtapasztaltuk, főleg az átcsomagolás meg a lejárathoz közeli szavatossági idejű ügyek kapcsán. Azt gondolom, nagyon rossz ez az álláspont, de nyilván arról is mi tehetünk - ezt már megszoktuk -, hogy nem vettünk januárban kukoricát, amikor azt majd csak májusban vetik. De mondom, ezt már megszoktuk, ezzel semmi gondom nincs, ez beletartozik - legalábbis Magyarországon - a parlamenti demokrácia meg a kormány és az ellenzék viszonyába. Egyébként nem mindenhol van így.
De azt szeretném jelezni, hogy ezt a kérdést csak így, ilyen módon lehet rendezni, ha világos felelősségi rendszer van, és pontosan megvan az, hogy ki az az ember, aki ebben a dologban szent és sérthetetlen. Mi ezt szeretnénk a következő, valamikor október-november környékén behozandó törvénybe behozni. Óriási vitáink lesznek, már látom a mostani szakmai egyeztetések kapcsán, hogy akkor ezt majd hogy is fogjuk elvarrni. De azért egyet szeretnék jelezni. Nagyon sok kétoldalú megállapodást kötöttünk miniszteri szinten, sőt akár miniszterelnöki szinten is Oroszországgal. De ha ott a főállatorvos azt mondja, hogy nem, akkor nem, és akkor teljesen mindegy, hogy azt a megállapodást ki kötötte. Mi is ide szeretnénk eljutni.
Hogy ezt most főállatorvosnak fogják-e hívni vagy “főáentéeszesnek”, ezt majd döntse el a parlament, meg döntse el a szakma, mert nekem teljesen mindegy, hogy ezt ki felügyeli. Higgyék el, ez nekünk csak egy óriási felelősség, de ha már kapunk ilyen felelősséget, akkor viszont, úgy gondolom, az elvárható, hogy ennek a háttérrendszerét meg a szabályozási környezetét is ránk kellene bízni, mert ha nem bízzák ránk, akkor nem vállaljuk ezt a felelősséget. Ugyanis vannak erre jó mondások, hogy mit csináljunk a csalánnal meg a szerszámmal.
Tehát én azt gondolom, hogy ebben világos felelősségi rendszer kell, ezen dolgozunk. Ennek ez volt az első lépése, hogy legalább határt húzzunk azon a ponton, hogy kinek meddig tart a felelőssége. Nem végeztünk az üggyel, kompromisszumokat kötöttünk, és ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha az élelmiszer-biztonságban nem leszünk hajlandóak kompromisszumokat kötni. Azt meg, hogy ezt valakinek el kell döntenie, ha vita van - kormánytagok voltak képviselőtársaim is, valahol azért időnként dönteni kell; ha mondjuk két főosztály nem ért egyet egy minisztériumban, akkor azt vagy nekem, vagy a miniszternek el kell dönteni, és az ugyanígy van a kormányon belül is. A nem döntés a legrosszabb döntés, és azt hiszem, ezt senkinek nem kell magyarázni ebben a környezetben, mindenki volt felelős vezető valamilyen szinten.
Úgyhogy én azt kérem, hogy ezt a törvényt ilyen értelemben tekintsük. Minden módosítót meg fogunk vizsgálni, biztos, hogy lesznek kompromisszumos lehetőségek, de ez a törvény egy jelenleg kialakult kormányzati működési rendszer háttértörvénye. Még egyszer mondom, ez nem helyettesítheti azt, hogy ebben az ügyben egy komplex, ha lehet, akkor politikától mentes, mondjuk, ötpárti törvényt csináljunk.
(18.50)
Elkezdtük előkészíteni, meg is fogjuk kezdeni az egyeztetéseket ebben az ügyben, de úgy érzem, ebben nem igazán politikai vita lesz, inkább saját státusukat féltő minisztériumi szakapparátusok közötti vita, ezt pedig valakinek el kell döntenie. És ha ebben nekünk segít a parlament, akkor sokkal hamarabb fogunk túljutni ezen a problémán.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
