BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Döntőbizottsági Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit hosszabb leszek, mint az előttem szóló képviselőtársam.
Amikor egy ilyen jelentésről véleményt kell alkotnunk, akkor egyfelől könnyű, másfelől pedig nehéz helyzetben vagyunk. Könnyű helyzetben vagyunk, hiszen közel egy évvel ezelőtt vagy nagyjából egy éve fogadta el a parlament a hasonló témájú jelentést a 2005. évről. Magyarul, amikor ezt az anyagot vizsgáljuk, nem kell mást tennünk, mint azt, hogy megnézzük: az akkori kritikai észrevételeink kapcsán hogyan változott a történet, mi van a mostani jelentésben, beszélhetünk-e pozitív elmozdulásról. Nos, azt kell látnunk, hogy mindaz, amit szóvá tettünk 2005-ben, az nemhogy javult volna, hanem romlott. Ez világosan és egyértelműen kiderül a jelentésből. De értelemszerűen ez a negatív véleményünk nem a jelentésre, nem a Közbeszerzések Tanácsának vagy a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a munkájára vonatkozik, hiszen az teljesen korrekt, teljesen világos. A jelentésről azt kell mondanom, hogy egy kiváló munka, ami előttünk van, struktúrájában teljesen átlátható, és külön köszönet érte, hogy világosan és egyértelműen összevethető mindazokkal a korábbi jelentésekkel, amelyeket a tanács, illetve a döntőbizottság az Országgyűlés számára benyújtott. Negatív észrevételeink tehát nem a jelentéssel kapcsolatban vannak, hanem azzal kapcsolatban, ami világosan és egyértelműen kiderül a jelentésből, magyarul nem a Közbeszerzések Tanácsának vagy a döntőbizottságnak a munkájával, hanem a kormány gazdaságpolitikájával, a kormány közbeszerzési filozófiájával kapcsolatban. Ezek teljesen egyértelműen látszanak mind a tavalyi évi jelentésből, mind pedig sajnos a 2005-ös jelentésből. Mert ha közbeszerzésről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor mégis miről beszélünk?
Egy ilyen törvénynek vagy magának az eljárásnak nem az a célja, hogy megfeleljünk bizonyos európai uniós elvárásoknak, irányelveknek. Egy cél, egy törvény célja soha nem lehet ez. Az irányelvek csak eszközt adnak a kezünkbe, hogy a hazai törvényhozásunkat, a hazai joggyakorlatunkat ilyen irányelvek mentén kell megfogalmazni. Egy közbeszerzési törvény célja a tisztaság, a gyorsaság, az átláthatóság és a hazai vállalkozások támogatása kell hogy legyen. Nos, nézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen szempontok alapján mi az, ami egyértelműen és világosan kiderül ebből a törvényjavaslatból!
Nézzük talán az eljárástípusokat, nézzük meg, a tisztasággal kapcsolatban mi az, ami szerepel is a jelentésben! Jelentős mértékben megnőtt a hagyományos vagy nyílt eljárással kapcsolatos beszerzésekhez képest a tárgyalásos eljárások száma, és jelentős mértékben, nagyságrendileg megnőtt egyébként azon közbeszerzések száma, amelyekről a tanács is azt írja - idézném -: ez jelentős növekedést mutat 2005-höz képest, a gyorsított eljárásban a részvételi jelentkezés és az ajánlattételi határidő az ajánlatkérő indoklási kötelezettsége nélkül is olyan mértékben lerövidíthető, ami a tisztességes verseny kialakulását gátolja.
(15.10)
Tehát az a tendencia, amire már tavaly is fölhívtuk a figyelmet, ami zajlik ma a közbeszerzési, illetve a gazdaságpolitikában, az nemhogy megváltozott volna, hanem drasztikus mértékben hatszorosára, nyolcszorosára emelkedett, tisztelt képviselőtársaim.
Beszéljünk néhány szót, azt gondolom, a közbeszerzések volumenéről is, tehát arról a nagyságrendről, pénzmennyiségről, amiről beszélünk. Látszólag örvendetes, hogy 2005-höz képest igen jelentős növekedés mutatkozik a közbeszerzések tekintetében, 1685,8 milliárd forintról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, jelentős növekedés 2005-höz képest.
Mi akkor a probléma? Hát az, hogy a bizottsági ülésen világosan kiderült az is, hogy 2007-ben már szó nincsen ilyen típusú növekedésről, sőt visszaesésről van szó, sőt az a legnagyobb probléma, ami szintén szerepel az anyagban, hogy ez a növekedés az önerőt részben vagy egészben nélkülöző PPP-beruházások hatására nőtt a tavalyi évben. Tehát az önerő nélküli vagy kismértékű önerős PPP-beruházások hatására.
Mi volt tavaly, tisztelt képviselőtársaim? Választások voltak, tisztelt képviselőtársaim. Ez a növekedés tehát semmi másról nem szól, mint hogy a kormány a tavalyi esztendőben, a választások évében ezen a területen is felelőtlenül, önerő nélkül, a jövőt fölélve osztogatta, szórta a pénzt, aminek mindannyian isszuk most a levét, tisztelt képviselőtársaim.
Nos, de térjünk vissza arra a kérdésfölvetésre, amit megpróbáltam az elején megfogalmazni. A tisztaságról, átláthatóságról részben már beszéltünk. Nézzük meg, hogy az a gazdaságpolitika, amit a kormány folytat, és amire, még egyszer mondom, a számok világosan és egyértelműen utalnak a jelentésben, az mennyire segíti a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Nos, menjünk bele a számokba! Azt gondolom, beszédesek. Ha megnézzük az összes közbeszerzési eljárás volumenét, a hazai kis- és középvállalkozók nem érik el az egyharmadát sem, pontosabban kismértékben haladják meg az egyharmadát. Volumen tekintetében 20 százalék a külföldi székhelyű és külföldi nagyvállalatok aránya. A maradékot pedig a hazai székhelyű egyéb nagyvállalatok teszik ki, amelyekről jól tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy döntően egyébként külföldi tulajdonban vannak.
Miért nagyon nagy baj ez? Ha azt szeretnénk, hogy egy ország erős legyen, ha erős Magyarországot szeretnénk, akkor nyilvánvaló, hogy legalább azok a pénzforrások, amelyek nem jelentéktelenek, nagyon nagy nagyságrendűek, azok maradjanak már itt az országban teljes egészében. Ne az legyen már, hogy a hasznot egyébként két kézzel lapátolják ki az országból! Nem az egy erős Magyarországnak az alapja, ha erős kis- és közepes vállalkozók vannak az országban, akik egyébként munkahelyeket tudnak teremteni? Mert azt mindannyian tudjuk, hogy nem a multinacionális nagyvállalatok azok, amelyek valójában munkahelyet teremtenek egy országban, nem is az állam az, amely ezt meg tudja tenni; a hazai kis- és közepes vállalkozások tudják megtenni. És ehhez képest abból az összegből, abból a pénzmennyiségből, amit a közszféra, az állam, az önkormányzatok, a közszolgáltatók egyébként beruházásokra fordítanak ebben az országban, ők csak egyharmadnyi részben tudnak részesülni, miközben a foglalkoztatottságnak a legnagyobb részét adják. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan gazdaságpolitika, ez nem egy patrióta gazdaságpolitika, bár én jobban szeretem, hogy ha már valaki nemzeti gazdaságpolitikát akar folytatni, akkor magyarul fogalmaz, és nem patriótának, hanem nemzetinek hívja azt a gazdaságpolitikát.
Soha nem lesz erős Magyarország, ha a kormány képtelen megteremteni annak a feltételrendszerét, hogy legalább az állami beruházásokból vagy az államhoz közeli beruházásokból döntően magyar vállalatok részesüljenek. Nyilván lehet azt is mondani, hogy egyébként ez a törvény hibája, majd változtatni kell a törvényen, és akkor minden jó lesz, de ez nyilvánvalóan nem így van. Én azt gondolom, ez nem a közbeszerzési törvény hibája. Nem állítom azt, hogy a törvényen nem lehet módosítani, de ez teljesen egyértelműen egyébként a kormány hibája.
És ezt nem csak én mondom, azt gondolom, hogy vegyük elő szintén a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóját, amelyben két fontos kiemelt mondat szerepel: “Számos olyan lehetőség hasznosítására van mód a kis- és közepes vállalkozások érdekében, amelyek nem igényelnek jogszabályalkotást, illetve módosítást.” Egy bekezdéssel lejjebb: “Kormányzati fellépéssel lehet viszont csak változtatni a nagy állami megrendelők beszerzési politikáján.” Miről van tehát szó? Egy olyan beszerzési politikáról, ami egyébként eleve esélytelenné teszi a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Azt kell mondjam, hogy az a kormány, amelyik egyébként így cselekszik, az nyilvánvalóan nem versenybarát, az elfedi a közbeszerzéssel magát a versenyt. Nyilvánvalóan akkor beszélhetünk versenybarátságról, ha megteremtjük annak a feltételrendszerét, hogy minél többen tudjanak egy adott témában versenyezni.
Nos, kik vannak sokan? Hát nyilván a hazai kis- és közepes vállalkozások. Ha őket minél jobban kiszorítja a kormány a verseny lehetőségéből, akkor teljesen egyértelműen kevesen tudnak versenyezni, és úgy fordulhatnak elő olyan kartelles ügyek, amelyekről a napokban is hallhattunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Lévén, tisztelt elnök úr, a bizottsági ismertetésre szánt időm lejárt, így a vita későbbi szakaszában még néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel. Köszönöm szépen.
Még zárásként annyit, elnézést, hogy nyilvánvalóan azért kellett tartózkodnunk a bizottsági ülésen, hogy ez a kisebbségi vélemény egyáltalán elmondható legyen a parlamentben.
Köszönöm szépen.
