BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS
BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Rendkívül érdekes, izgalmas vita volt, amelyet köszönök a hozzászólóknak, és csak néhány kérdésre szeretnék visszatérni.
Az első, amit szeretnék elmondani - ez itt értelemszerűen nem kapott hangsúlyt -, hogy a Közbeszerzések Tanácsa éves beszámolója egy testület véleményét tükrözi. A Közbeszerzések Tanácsa 19 tagból áll, ahol egyenlő arányban vesznek részt az ajánlattevők képviselői, az érdek-képviseleti szervek, a kamarák képviselői, az ajánlatkérők - közöttük az önkormányzatok - képviselői, a nagy minisztériumi beszerzők képviselői és a közérdek képviselői, többek között a Legfőbb Ügyészség és a Versenyhivatal képviselője is.
Mi ezt a beszámolót ebben a testületben nagyon részletesen megvitattuk, beleértve a döntőbizottság beszámolóját is, és a testület egységesen fogadta el ezt a beszámolót. Ezt azért tartom fontosnak, mert a jelentésben arra törekedtünk, hogy olyan közös álláspontot alakítsunk ki, ahol a kapott feladatnak megfelelően a versenyről, a közbeszerzések átláthatóságával és tisztaságával kapcsolatos tapasztalatainkról szólunk, valamint a saját tevékenységünkről. Az elmúlt 11 alkalommal sem - és jelenleg sem - mertük venni azt a bátorságot, hogy a magyar gazdaságpolitikával foglalkozzunk ebben a jelentésben.
A második megjegyzés a legtöbbet vitatott kérdéshez, a kis- és középvállalatok, valamint a hazai és a nemzetközi székhelyű vállalatok ügyéhez kapcsolódik. Úgy gondolom, a beszámoló mindkét kérdést elég részletesen és sokszínűen próbálja közelíteni. Amit ezzel kapcsolatosan tudni kell: a kis- és középvállalatok pozíciója, a közbeszerzésekben való részvételük nem magyar vita, az Európai Unión és a WTO-n belül is széles körű vita van ebben a kérdésben. Az egyik felfogás szerint - ez az amerikai és a francia felfogás - hasonlóan a most már elfogadott környezetvédelmi és szociális szempontok megfelelő szabályozásához, valamint az elektronikus közbeszerzés irányelvekbe történő rögzítéséhez, hajlik arra, hogy a kis- és középvállalatok helyzetbe hozása, pozíciójának javítása a közösségi irányelvekben is megjelenjen majd.
(17.00)
Az Európai Közösség azonban ennek egyelőre testületi szinten ellenáll. Ennek következtében a magyar jogszabályban, a magyar közbeszerzési jogszabályban ezt nem lehet kimondani, hogy a kis- és középvállalatok előnyt élvezzenek. Mi azért próbáltuk és próbáljuk hangsúlyozni, hogy itt alapvetően nem a közbeszerzési törvényben, hanem a közbeszerzési gyakorlatban és más törvényalkotási lehetőségekben kell keresni azt a lehetőséget, ami a kis- és középvállalatok versenyképességének az erősítését, tőkeerejének a növelését és a pályázati kiíróknak - beleértve az önkormányzatokat is - olyan mentalitását erősíthetné, amely a kiírásoknál anélkül, hogy különbséget tennének, anélkül is lehetőséget biztosítanak a helyi ismeretekkel sokkal jobban rendelkező hazai közép- és kisvállalatoknak.
A Közbeszerzések Tanácsa elsősorban abban tud segíteni, és ezt tettük 2006-ban is, hogy olyan információkhoz juttassuk meg olyan útmutatókat adjunk ezeknek a vállalatoknak és rendszeres tájékoztatást, amivel nagyobb eséllyel tudnak elindulni az egyes pályázatokon. Nem akarom itt az arányokat természetesen vitatni, azt azért hozzá kell tegyem, hogy az 1680 milliárdnyi, európai értékhatáros és nemzeti értékhatáros beszerzésben az egyszerű közbeszerzési eljárások 300 milliárdja nincs benne, amit teljes egészében a kis- és középvállalatok nyertek meg Magyarországon. Tehát ez a tényekhez tartozik, ettől még igaz, hogy jobb lenne, ha az előbbi kategóriában 34 százalék, hozzátéve ezt a 300 milliárdot, akkor azért jóval 40 százalék fölött van az arányuk, így ennél nagyobb arány lenne. De úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalatok pozíciójának további javítása akkor is, ha itt a tisztelt Országgyűlésben erről vita van, nyilvánvaló, hogy a következő időszakban fontos kérdés lesz.
Bonyolultabb kérdés a hazai vállalatok és a külföldi vállalatok ügye. Az Európai Unió egyik legszigorúbb feltétele, hogy mind a 25 tagállam számára egyenlő esélyeket kell biztosítani a közbeszerzésekben. Ezt az irányelvek egyértelműen kimondják, és alapelvnek tekinthető, ezen nyilvánvalóan nem fognak változtatni. És hozzá kell tegyem, hogy ezek az arányok, amiről itt vitatkoztunk, évenként nagymértékben változnak. Tavaly, igaz, hogy a 2 százalékos darabszám és a 19 százalékos részarány volt kimutatható az értékek tekintetében, de ebben az évben például az első hét hónapban, minthogy nem voltak nagyon nagy értékű közbeszerzési tenderek kiírva, az első hét hónapban a mi statisztikánk szerint még összesen 3-4 százalékot nyertek el értékben.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ettől még természetesen erre oda kell figyelni, és a hazai vállalatok helyzetbe hozását más szabályozó eszközökkel kell segíteni, de hangsúlyozom, hogy ezt közbeszerzési törvénymódosításba nem lehet foglalni, mert akkor azonnal a luxemburgi bíróság elé kerülünk, amit eddig még sikeresen elkerültünk, mert Magyarország 2004 óta egyetlen alkalommal sem került oda. Hozzáteszem, hogy régi tagországok jó néhány alkalommal kerülnek oda, és a luxemburgi bíróság precedensértékű határozatai általában kötelezőek a tagországok számára.
Végül a korrupcióról: Herényi Károly úrral egyetértek ebben a kérdésben. Nem gondoljuk, hogy ezzel a széles körű felméréssel és a tanulmánnyal ezt a kérdést meg tudjuk oldani. Talán azt remélhetjük tőle, hogy jobban látunk abban a tekintetben, hogy a közbeszerzések területén ténylegesen ez a nemkívánatos jelenség hogyan érvényesül. Nyilván itt sok más intézkedésre volna vagy van szükség ahhoz, hogy ezt a folyamatot vissza lehessen szorítani, hiszen az nyilvánvaló Magyarországon meg más országokban is, hogy az állami megrendelések, a közpénzek felhasználásánál, közbeszerzések útján történő felhasználásánál a korrupciós kockázatok rendkívül magasak.
Végül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Közbeszerzések Tanácsa minden vitakérdésben készen áll arra, hogy egyrészt információt szolgáltasson a tisztelt országgyűlési képviselő uraknak, hölgyeknek vagy frakcióknak, és készek vagyunk arra is, hogy minden olyan munkában részt vegyünk a kormány képviselőivel együtt, ahol a közbeszerzési szabályozás jobbítását elő lehet segíteni. Ennek kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy amikor mi a stabilitásáról beszélünk a jogszabályoknak, akkor természetesen ezt nem úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi jogszabály akár néhány évig legyen változatlan, hiszen a közbeszerzési jog folyamatosan változik nemcsak nálunk, hanem más országokban is, az élet által fölmerült problémák kapcsán is, csak úgy gondoljuk, hogy ezeknek a módosításoknak a gondos előkészítése és sokoldalú egyeztetése mindenképpen szükséges a jövőben.
Köszönöm a figyelmüket.
