DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden csak három kérdéssel szeretnék a Közbeszerzések Tanácsa által letett beszámoló vagy jelentés kapcsán foglalkozni. Az első az, amiben nincs vita köztünk, parlamenti frakciók között, és ez leginkább a tanács és a döntőbizottság munkájának minősítése. Az anyagból kiderül, hogy 850-en éltek a döntések ellen jogorvoslattal, és ráadásul ez a szám is 150-nel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Tehát akik azt mondják, hogy a tanácsnak és a döntőbizottságnak a tevékenységét ilyen szempontból a számok alapján is értékelni lehet, azoknak igazuk van. Én azt gondolom, hogy a tanács és a döntőbizottság is érdemi gazdája ennek a területnek, és ez így van rendjén.
Amin már vitatkozhatunk, az az egyéb számok értékelése. Azt gondolom, hogy itt vitatkozni is kell azért, mert ez egy izgalmas terület, mert a GDP 9 százaléka forog ebben a rendszerben, és én azt gondolom, hogy a kormány nem kezeli súlyának megfelelően ezt a kérdést, vagy nem ismeri fel, vagy valamifajta érdekei más irányba viszik. Ötezer eljárás - az eljárások száma 30 százalékkal nőtt. Persze, igaza van a fideszes képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy a választások évében voltunk, tehát a 2000 milliárd mögött a nagy autópálya-programok, a nagy építési programok a választás évében nyilvánvalóan jócskán belejátszottak, mivel az elnök úr a költségvetési bizottságban azt is ismertette már velünk, hogy sajnos 2007-ben már ilyen izmos számokról nem fog tudni számot adni, ott mintegy 1500 milliárd, de egyébként szintén jelentős összeg szorul ebbe a rendszerbe, de érződik ilyen szempontból a visszaszorulás. Hozzá kell tennem, ez akkor is érződik, ha 2007-ben viszont már nagyságrendekkel több uniós forrás áll rendelkezésre, mint ahogy az 2006-ban volt.
Tehát a pénzösszeg nagysága miatt a kormánynak komolyabban kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel, és meg kellene néznie, hogy hogyan tudja úgy mozgatni a folyamatokat, hogyan tudja a jogszabályokat - tudom, nehéz terület - úgy alakítani, hogy az a 2000 milliárd a magyar gazdaság és elsősorban a kis- és középvállalkozások szempontjából a lehető legnagyobb mértékben hasznosuljon.
Egy olyan kormánynak persze nehézségei vannak, amikor azt mondom, hogy úgy kellene a jogszabályokat alakítania, hogy az itt jól hasznosuljon, akinek minden törekvése az elkövetkezendő négy évben csak arra irányul, tudva az államháztartás tragikus helyzetét, nem is irányulhat másra, hogy megszerezze az uniós forrásokat. Ha uniós forrásokat akarunk kapni, nyilvánvalóan ezeket nem lehet diszkriminatív módon elkölteni, mert erre érzékeny lenne Európa boldogabb fele, ahonnan ezek a források jönnek. Tehát amikor a tanács elnöke úgy fogalmaz, hogy a jogszabályhoz csak akkor szabad hozzányúlni, ha ez kiérlelt, ezt át kell gondolni, és nem lát azonnal indokot ahhoz, hogy a törvényalkotó valahol igazítson a törvénnyel, ezt az állítását én elfogadom. Ugyanakkor a tanács elnöke is a beszámolójában megfogalmazza, lehet itt tenni akkor is, ha a jogszabályhoz nem nyúlunk, és ehhez nem elég a közbeszerzési tanács tevékenysége.
Az anyagból kiderül, hogy ők mit tesznek annak érdekében, hogy helyzetbe hozzák a magyar piaci szereplőket, de ez kormányzati segítség nélkül nem megy. Az az istentelen pénz, amit elköltünk sokszor öncélú pártpropagandára kormányzati forrásokból, ha ennek egy része akár csak a tájékoztatás szintjén arra lenne fordítva, hogy helyzetbe hozza akár az önkormányzati szereplőket, akár a piacon versenyző kis- és középvállalkozókat, vagy amit Szatmáry képviselő úr megfogalmazott, hogy ne adj’ isten, a magyar cégek hogy tudnak közbeszerzéseket megnyerni külhonban, akkor a kormány tenné a dolgát, de erre valamilyen oknál fogva még késztetése sincs.
Szatmáry képviselő úr, aki talán a magyar parlamentben leginkább az a képviselő, aki a kis- és középvállalkozók világát belülről ismeri, hisz ebből a világból jött, rámutatott arra, hogy hogyan kell értékelnünk a külföldi székhelyű vállalkozók térnyerését. Lehet azt bagatellizálni, hogy csak az eljárások 2 százalékára repülnek rá. Persze, hát a legizgalmasabb ügyekre, és azt általában meg is nyerik, de ez az összvolumen 19 százaléka. És ha igaz az, márpedig nagy valószínűséggel igaz az, hogy ez külföldön a nem hazai székhelyűek esetén 1, 2 vagy 3 százalék, akkor ez már egy nagyon izgalmas tétel. Ha azt is hozzátesszük, hogy ez egy évvel ezelőtt 15 százalék volt, és most már 19 százaléknál tartunk, és a tendenciát látjuk, akkor érdemes odafigyelni már ezekre a számadatokra.
Ugyanúgy érdemes elemezni a kis- és középvállalkozásokat jelentő számadatokat is, mert kritikaként fogalmazzuk meg, hogy az összvolumen tekintetében alig az egyharmadot tudják megszerezni maguknak, 34 százalékot, de itt is a visszaesést érdemes érzékelni, hogy egy évvel ezelőtt ez a 34 százalék még 41 százalék visszaesés volt.
(16.10)
Tehát a tendencia tragikusan változik a kis- és középvállalkozók szempontjából. Az átlagérték, amit egy ilyen közbeszerzésben megnyer magának a vállalkozó, 340 millió forint, ahogy az anyagból kiderül. Ez már egy olyan értéknagyság, ami a kis- és középvállalkozók számára nehézséget jelentene.
Ha igaz az az állításom, hogy egy izgalmas tétel ez a 2000 milliárd vagy a jövőre esedékes 1500 milliárd, márpedig igaz, és a kormánynak erre figyelmet kellene fordítani, akkor a következő kérdés, hogy az elkövetkezendő időszakban, mondjuk ősszel mit akar tenni ezen a területen a kormány. Ha megnézem a Népszavában felsorolt 48 pontot, akkor azt látom, hogy a kormány hátradől, és nem lát tevékenységi területet ezen a területen semmilyen módon. Még egyszer mondom, nem a jogszabályi korrekciót hiányolom, mert ott elfogadom az elnök úr álláspontját, hogy nem aktuális a törvényhez nyúlni, de meg kellene a kormánynak keresnie a döntőbizottsággal együtt, vagy ha úgy tetszik, a döntőbizottságot kellene akár helyzetbe hoznia forrásokkal, hogy kiaknázzuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a jogszabályon belül meg lehet tenni. Ne csináljunk úgy, mintha ez nem lenne érdekünk! Ezt teszi minden európai uniós ország. Nem diszkriminatív módon jár el, de hogy megtalálják azokat a módokat, hogy az az irdatlan pénz elsősorban a hazai vállalkozókat szolgálja, egy természetes törekvés. Mi is merjünk így eljárni!
Egy másik dolog: nem elég csak arra hivatkozni, ma már európai uniós tagállam vagyunk, hogy az Európai Unió joga nem enged meg számunkra több mozgáslehetőséget. Mi egy feltörekvő ország vagyunk, ezer bajjal szenvedő ország vagyunk, mi európai jogalkotók is vagyunk. Ha azt gondoljuk, hogy az európai jog bizonyos szabályai szűkek számunkra, akkor ma már intézményesen megvan arra a lehetőségünk, hogy ezt a jogot befolyásoljuk. Az Európai Uniónak is el kellene egyébként gondolkodnia azon, hogy lehet Lisszabonban nagyszerű programokat megfogalmazni, hogy Európa legversenyképesebb térsége leszünk 2010-re, aztán persze ezt el is felejtjük, hogy volt egy ilyen szándékunk, de valamit tenni kellene azért, hogy az európai munkanélküliség csökkenjen. Lehet, hogy európai szinten kellene elgondolkodni azon, hogy hogyan kell kis- és középvállalkozókat helyzetbe hozni európai uniós és nemzeti forrásokkal együtt.
Jogalkotóként már más a pozíciónk, nem lehet örökké Brüsszelre mutogatni, hogy kötve vagyunk szabályokhoz, hisz mi ezeket a szabályokat alakítjuk is. Tegyük ezt az elkövetkezendő időszakban bátran és eredményesebben! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
