SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Közbeszerzések Tanácsának 2006. évről szóló jelentését az ellenzék szempontjából értékeljem, és az ajánlásainkat lehetőség szerint elmondjam.
Elöljáróban azt el kell mondanom, hogy a tanács által készített beszámolót egyébként egy korrekt szakmai anyagnak tartjuk, ugyanakkor a benne megfogalmazott súlyos kritikák, problémák mellett nem mehetünk el szó nélkül, még akkor sem, hogyha ezeket néhány szocialista képviselőtársam nem is tartja olyan riasztónak.
A számokról előzetesen már hallottunk, a 2006. év valóban a közbeszerzési eljárások számát és értékét tekintve rekordév volt, az eljárások száma közel 5 ezer, míg értékük közel 1700 milliárd forintot tett ki.
(15.40)
A számos területen érzékelhető gazdasági megszorítások ellenére nőtt a közbeszerzési volumen. Ezek alapján látható, mennyire fontos ez a terület, hiszen a magyar adófizetők pénzének egyik legjelentősebb elköltési területe a közbeszerzések területe.
Az anyag szerint az egyik igen fontos probléma, hogy az új közbeszerzési törvény 2004. május 1-jei hatálybalépése óta tucatnyi alkalommal módosult. Azzal együtt, hogy néhány esetben valós probléma indokolta a szabályozások módosítását, a törvény gyakori változása az anyag szerint sem segíti az egységes jogalkalmazás kialakulását, ráadásul kiszámíthatatlanná teszi a közbeszerzési folyamatokat. A gyakori módosítások sikerét cáfolja, hogy az eljárástípusok szerkezetén belül véleményünk szerint kedvezőtlen változások mentek végbe a hazai, ezen belül a kis- és közepes vállalkozások kárára. Az ismert adatok alapján ugyan 2006-ban is a nyílt eljárás volt a meghatározó, mint korábban, de nőtt a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások száma.
Ezzel kapcsolatban az anyag két rendkívül káros tendenciára világít rá. Egyrészt erőteljesen növekszik a külföldi székhelyű vállalkozások szerepe. Göndör képviselőtársam jelezte az ő számait. Nos, én elég rossznak tartom, hogy minden ötödik közbeszerzéssel elköltött magyar adóforint vagy uniós forint külföldi székhelyű vállalkozásoknál landol, mert volumenértékben 19 százalékot tesz ki a külföldi székhelyű vállalkozások aránya. A másik pedig: ezzel párhuzamosan - és ez egy külön történet - a hazai kis- és közepes vállalkozások lehetőségei elég jelentős mértékben szűkültek a közbeszerzések területén. Itt egyértelmű az adat, 8 százalékos visszaesés van a tavalyi, tavalyelőtti évhez képest. Mindkét jelenséget azért tartjuk rendkívül károsnak, mert véleményünk szerint a hazai adófizetők pénzét költi el rosszul a közszféra, a kormány és annak háttérintézményei.
A tárgyévben a nyílt eljárások száma - mint az anyagból kiderül - 65 százalék volt, a tárgyalásosoké közel 24, a meghívásosoké valamivel kevesebb, mint 1, és az egyszerűsített eljárásoké 8,5 százalék körül alakult. Mindemellett a tárgyalásos eljárások értéke - amit mi a legfőbb problémának tartunk - közel 50 százalékos arányt mutat a volumen tekintetében, az állami, illetve közszolgálati megrendelések tekintetében az arány még nagyobb, ami jelentősen kihat az összesített adatokra és az általunk kedvezőtlennek ítélt tendenciákra. A tárgyalásos eljárások értékbeli magas aránya arra utal, hogy a nagy értékű projektek - áll az anyagban - leginkább tárgyalásos eljárás keretében valósultak meg, 2006-ban az elnök úr által is elmondott metróépítés, sportcsarnok-, uszoda- és kollégiumépítés volt meghatározó.
A PPP-konstrukciókban megvalósuló beruházások növekvő száma egyéb problémákat is felvet, amit elnök úr beszámolójából már hallhattunk. Az értékükre tekintettel Magyarországon is alapos előkészítésnek és megfelelő számításoknak kellene megelőznie annak eldöntését, hogy egy beszerzés PPP-ben vagy hagyományos formában valósul meg, és ebből következően melyik a hatékony. Mivel az anyagban ez szerepel, ebből az következtethető, hogy ez ma nincs így. Ez a fajta eljárás egyébként - ahogy az anyagból kiolvasható - a korrupciónak is az egyik melegágya, egyfajta - mint képviselőtársam is utalt rá - bújtatott hitelfelvételnek is minősülhet. Érdemes tehát és támogatjuk, hogy a PPP-k tekintetében a törvény a beszerzési tárgy sajátosságait érvényre juttató rendelkezéssel egészüljön ki a jövőben. Ez egy közös feladat, az ellenzék mindenképpen támogatja, ha a kormánynak lesznek ilyen javaslatai.
Kedvezőtlennek tekinthető tendencia az, hogy a figyelem középpontjában álló nagyberuházások nyerteseit és az elköltendő adóforintok milliárdjait a kiírók mind gyakrabban tárgyalásos eljárás keretében választják ki, illetve költik el a pénzt. E tekintetben a kormányzat felelőssége nem megkerülhető, még ha közvetlen számuk a kormányzat tekintetében viszonylag kisebb szeletet is ölel fel, de a háttérintézmények, közszolgáltatók e pénz elköltésének a nagyobb része felett diszponálnak.
A tárgyalásos eljárások - amit az anyag is külön kiemel mint problémát -, ezen belül a külföldiek részaránya 48 százalék volt, és ezáltal, mint említettem, állt elő az a helyzet, hogy Magyarországon a közbeszerzéssel elköltött adóforintokból minden ötödik külföldi székhelyű vállalkozásnál van. S itt nem arról beszélünk, hogy Magyarországon működnek Magyarországon bejegyzett multinacionális cégek, amelyek a vállalkozások jelentős részét elviszik, hanem olyanokról beszélünk, akik jó esetben még adót sem fizetnek Magyarországon, vagy csak minimális mértékben, mert a székhelyük külföldön van. Nemzetközi adatokat kértem és kaptam a tanácstól, és ez a szám Nyugat-Európában általában 1 és 5 százalék között mozog. Nem nagyon találtam olyan európai példát, ahol másik országban bejegyzett cégek nyerik el a közbeszerzés értékének a 20 százalékát. Jól látható módon a tárgyalásos eljárás hátráltatja a magyar vállalkozások esélyeit. Ezért is érthetetlen, hogy a kormány miért erőlteti a magyar vállalkozások számára kedvezőtlen, hátrányos eljárástípust, és miért nem választ ehelyett mást, vagy miért nem ösztönzi törvényváltoztatás módján a többi közbeszerzési kiírásban érintett szervet is.
További negatív tapasztalat az eljárással kapcsolatban - ez is elhangzott már - a gyorsított eljárás. Most idézhetném szó szerint az anyagot, de már elhangzott, hogy olyan mértékben lerövidítik a tárgyalásos eljárás kapcsán az eljárást, hogy a tisztességes verseny kialakulását gátolhatja ez a mérték, visszaélésre adhat okot az, hogy az ajánlatkérő számára megfelelő vállalkozást előzetesen információkkal lehet ellátni, a többi versenytárs pedig a rendelkezésre álló idő alatt nem képes megfelelő pályázatot benyújtani. Az anyag is úgy szól, és mi is úgy gondoljuk, a magyar kormánynak a jövőben nagyobb figyelemmel kell kísérnie a gyorsított eljárások alakulását, és szükség esetén kezdeményeznie kell a szabályok szigorítását.
Mindezeken túl - az anyagban is szerepel, és korábban itt is elhangzott, csak ismételni tudom - a legfontosabb és legnagyobb kritika, ami miatt mindenképpen közös gondolkodásra van szükség, hogy ezen hogyan tudunk változtatni, a hazai kis- és középvállalkozások kiszorulása a hazai közbeszerzési piacról. Nem ecsetelném a hazai vállalkozások amúgy is rossz gazdasági helyzetét, de pontosan tudjuk, hogy milyen stagnálással, egyéb területeken szűküléssel küszködik ez a szektor. Ezzel párhuzamosan nagyon elszomorító az, hogy döntően a magyar adófizetők pénzéből is egyre kisebb szeletet képesek elnyerni.
A kis- és középvállalkozások körében a tavalyi évhez hasonlóan a sikeres részvétel aránya lecsökkent, a közbeszerzési értékeknek mindössze 34 százalékát, tehát alig több mint egyharmadát tették ki. A kis- és közepes vállalkozásoknál álljunk meg egy szóra. Amikor mi kis- és közepes vállalkozásokról beszélünk, akkor statisztikai adatokon dolgozunk. Ma egy közepes vállalkozás több tucat embert is foglalkoztathat. Amit mi a köznyelvben közepes vállalkozásnak hívunk, az nem ugyanaz, mint ami a statisztikákból kijön. Igaz, hogy az eljárások felét a vállalkozások nyerték, ez a 34 százalékos volumen szerinti érték 8 százalékkal kevesebb, ami forintosítva több tíz milliárd forintot jelent, amennyivel kevesebb közbeszerzést tudtak a hazai kis- és középvállalkozások megszerezni.
Mindez a visszaesés az anyag szerint is főként annak köszönhető, hogy a tárgyalásos eljárásokban alulmaradtak a kisvállalkozók a külföldi székhelyű nagy cégekkel szemben. A Közbeszerzési Tanács kutatásai szerint a hazai vállalkozások nem bizonyultak elég tőkeerősnek, nem tudták felvenni a versenyt a nagy nemzetközi multikkal. Ugyancsak nemzetközi példa alapján a kis- és középvállalkozások részaránya általában a nyugat-európai országok közbeszerzésében meg szokta haladni az 50 százalékot. Tehát itt is egy viszonylag rossz nemzetközi statisztikával szembesülünk a hazai adatokat mérve.
A nemzeti értékhatár feletti eljárásokban szinte alig mutatható ki a kkv részvétele, ez a beszerzés összértékében mindössze 12 százalékot tesz ki a tanács statisztikája szerint. Ugyanez az arány látható az uniós értékhatár feletti eljárásoknál is. 2005-höz képest az egy eljárásra jutó érték fokozatosan növekszik, és ellentétben kormánypárti képviselőtársaimmal én ezt rossz statisztikának tartom, mert ebből az látható, hogy általában a kis- és közepes vállalkozások a kisebb értékű pályázatokra tudnak sikeresen pályázni, tehát pont az lenne a cél, hogy csökkentsük az egy eljárásra jutó értéket, mert ezáltal teremtünk lehetőséget a kis- és középvállalkozásoknak, hogy sikerrel vegyenek részt a pályázatokon.
(15.50)
De nem csak ezen a területen lehetne legális eszközökkel egyébként növelni a kkv-k részesedését; az információs képzési lehetőségekben is lát még az anyag olyan lehetőséget, amivel lehet segíteni ezt a szektort.
Ugyanilyen lehet a részajánlat-tételi lehetőség, az ajánlati és a teljesítési biztosíték összegének indokolt mértékű mérséklése. Arányos alkalmazási feltételek meghatározásával új törvényi előírások nélkül is egyébként hozzájárulhatunk ennek a vállalkozói körnek a sikeres szerepléséhez.
Összességében, nem ismétlem, de elég komoly felelősséget látunk a kormányzat és a háttérintézményeinek a közbeszerzési eljárási gyakorlatából annak tekintetében, hogy itt a kkv bizonyos tekintetben visszaszorult.
Az anyag is említette, az elnök úr is, hogy igazából nekünk nemcsak azon kéne gondolkodni, hogy a belföldi piacon hogyan tudjuk a hazai vállalkozásokat helyzetbe hozni, hanem igazából ott kéne tartanunk, hogy a magyar vállalkozásokat hogyan tudnánk az Unió többi országában segíteni közbeszerzésekben. Ezen a területen meg aztán végképp rosszul állunk, ezt az anyag is említi, de igazából kézzelfogható eredményeket, lehetőségeket nem tudunk felvillantani e tekintetben.
Egyébként régóta javasoljuk, hogy a vállalkozói kamarákat, tehát a gazdasági kamarákat vonják be a közbeszerzés rendszerébe, főként a kis- és középvállalkozások részvételi lehetőségének javításába. A kamarák egyrészt részt vehetnének a pályázati előírások folyamatos kontrolljában, a kiírások szakmai előkészítésében, felkészítésben, információval történő ellátásban, a kisvállalkozások együttműködésének segítésében, közös, több vállalkozást egyesítő pályázatok készítésének koordinálásában. A gazdasági kamarák továbbá közvetíthetnének a bankok által nyújtott hitelek kamatszintjének, díjainak csökkentése tekintetében, illetve nyújthatnának a pályázó vállalkozóknak tevékenységük minősítéséről különböző ajánlásokat, amelyeket esetlegesen a közbeszerzések folyamatában valami módon figyelembe lehetne venni.
Összességében a nemzetközi tapasztalatok is megerősítenek abban, hogy az állami megrendelések elnyerésének és ezáltal a közpénzekhez való hozzájutásnak a lehetősége napjainkban világszerte az egyik leglényegesebb korrupciós kockázati tényező. Éppen ezért a kockázati elemek kezelése kiemelt figyelmet érdemel, és ez az anyagban is egyébként megjelenik. Maga a tanács írja ezzel kapcsolatban, hogy az átláthatóságot növelheti a közbeszerzési szabályozás és egyéb törvények közötti összhang megteremtése, a fedezet nélküli pályázati kiírások megakadályozása, a körbetartozási kérdéskör megoldása.
Itt egy szóra megállnék, mert itt elhangzott többektől a körbetartozások kapcsán tavaly elfogadott törvényjavaslat, amelyet annak idején az ellenzék is támogatott. De itt szeretném jelezni, hogy ezt akkor is elmondtuk, és abban a kormánypárti képviselők is egyetértettek, hogy a tavaly elfogadott törvényjavaslat önmagában nem fogja megoldani a körbetartozások kérdését, még akkor sem, ha pozitív szabályozásokat tartalmazott a jogszabály. Szükségesnek tartottuk egyébként akkor is, hogy több problémára, többek között a fedezet nélküli pályázatkiírások megteremtésére vonatkozóan - ami az utolsó pillanatban maradt ki a törvényjavaslatból - a kormány az idén ősszel nyújtson be egy újabb csomagot a körbetartozások kezelésére. Most, az első parlamenti héten talán még méltánytalan lenne számon kérnem a minisztériumtól, hogy hogy áll a körbetartozások elleni újabb törvényjavaslat, de várjuk, egyébként talán kormánypárti képviselőtársaimmal együtt, hogy ez megtörténjen.
Tehát összességében, álláspontunk szerint a Közbeszerzések Tanácsának beszámolója korrekt kórképet ad a hazai közbeszerzések helyzetéről, ezért elfogadható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de egyben kérjük a kormányt, hogy a beszámolóban elhangzott kritikai észrevételeket fogadja meg, és a közbeszerzési eljárások kapcsán, különös tekintettel a hazai kis- és középvállalkozásokat érintő negatív visszajelzésekre, sürgősen tegye meg a megfelelő lépéseket.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
