SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálom nem kihasználni a tíz percemet. Igazából arra szeretnék utalni, hogy azért vagyok egy kicsit szomorú a vita kapcsán - bár itt a vége felé már vannak biztató jelek -, mert úgy gondolom, kormánynak és ellenzéknek az a közös felelőssége, bár természetesen ebben a kormánynak több felelőssége van, a többség miatt is, hogy ezekből az adatokból, tendenciákból, amit nagyon helyesen ez a jelentés tartalmaz, lássuk meg a realitást még akkor is, ha ez valakinek kellemetlen, és próbáljunk meg előremenni. Evidenciákat próbáljunk megfogalmazni, és - ebben Balla képviselő úrnak igaza van - mondjuk ki, hogy nem szerencsés az, hogy ilyen mértékben visznek el külföldi székhelyű vállalkozások hazai közbeszerzéseket. Mondjuk ki azt, hogy nem tartjuk helyesnek, hogy a hazai kis- és középvállalkozások egyik évről a másikra 8 százalékkal csökkentik a részvételüket az elnyert pénzekben.
Ennyit talán meg kéne tudnunk tenni közösen. Ha ezeket a megállapításokat egyébként elfogadjuk, mindannyian fontosnak érezzük, akkor már mellékes az, hogy ez miért és hogyan alakult ki, és talán elindulhat egy olyan gondolkodás, hogy megpróbáljunk ezen javítani. De ehhez kormánytöbbségnek és ellenzéknek ezeket az alapevidenciákat ki kell mondani, és remélem, hogy a kormány meg a kormánypárti képviselők legalább ezzel a két állítással egyetértenek. Tehát egyrészt szerencsés lenne csökkenteni a külföldi székhelyű vállalkozások közbeszerzésre elnyert adóforintjait, másrészt szerencsés lenne, ha növekedne a kis- és középvállalkozások által elnyert közbeszerzési érték.
Hadd utaljak arra, hogy Göndör képviselőtársam talán nem is velünk vitatkozik igazából, hanem az anyaggal. Idéznék az anyagból a külföldi vállalkozások tekintetében. A 17. oldalon a külföldi székhelyű ajánlattevők részvételére vonatkozó második bekezdést idézném, miszerint: főleg a magas átlagos szerződésérték vonzza a külföldi vállalkozásokat, a hazai szereplők pedig még nem bizonyultak kellően tőkeerősnek és versenyképesnek, különösen a 10 milliárdos értéket meghaladó projektekben. A beszámolóhoz mellékelt statisztika alapján továbbá az is megállapítható, hogy a külföldi ajánlattevők a tárgyalásos eljárásban szerzik meg leggyakrabban a megrendeléseket, a tárgyalásos eljárások növekvő értéke tekintetében jelzett tendencia tehát a magyar vállalkozások esélyeit kedvezőtlenül befolyásolja.
Le van írva teljesen tisztán, hogy mi az egyik alapprobléma a jelenlegi közbeszerzési gyakorlattal. Ha ez ilyen evidens, akkor gondolom, a jogalkotók számára mind a két oldalon annak is egyértelműnek kell lenni, hogy mi az, amit el kell érnünk. Ezek alapján - és én elfogadom a bizottság jelentését, hogy akkor a tárgyalásos eljárásoknál van valami probléma - a tárgyalásos eljárásoknál kell vagy jogszabályi, vagy egyéb, egyébként legális, az uniós elvárásoknak megfelelő rendszert kialakítani, hogy ne szoruljanak ki a hazai kis- és középvállalkozások, és ne nyerjenek teret a nemzetközi cégek.
Egyébként azzal kapcsolatban, hogy a helyi önkormányzatok-e ezeknek a tárgyalásos eljárásoknak a legnagyobb kiírói, tehát kit terhel igazából a felelősség, azért még egy példát: a 9. mellékletben - ez a melléklet szól a külföldi nyertes ajánlattevők részvételéről a közbeszerzési eljárásokban - egyértelműen le van írva, hogy a tárgyalásos eljárások számszerűségét tekintve 53 százalékát nyerik a külföldi vállalkozások, értékét tekintve pedig 87 százalékát. Tehát teljesen egyértelmű az összefüggés a tárgyalásos eljárások és a külföldi székhelyű vállalkozások térnyerése között. Ha ezt tudjuk, akkor talán az út is ki van jelölve, ha egyetértünk abban, amire itt próbáltam az előbb utalni, hogy szerencsésebb lenne, ha a hazai vállalkozások jutnának előnyhöz. De ha egy oldalt fordítunk, vagy egy lappal hátrébb megyünk az anyagban, az is kiderül, hogy nem egészen igaz az, hogy a helyi önkormányzatok lennének ennek a legfőbb okai, ugyanis a következő táblázatból az derül ki, hogy a külföldi nyertes ajánlattevők hol szerepelnek jól, és itt az összes beszerzésből számszerűleg összesen kevesebb mint 9 százalékban a helyi önkormányzatok írják ki ezeket, az értékben pedig mindösszesen 20 százalékot tesznek ki. Tehát nem igaz az, hogy itt az önkormányzat felelőssége lenne nagyobb.
Abban egyetértek Göndör úrral, hogy valóban a kis- és közepes vállalkozásoknak a legnagyobb terepe a helyi önkormányzatok világa - a helyi ismeret és egyéb tényezők őket itt egy pluszeséllyel ruházzák föl -, de én azért a magyar kis- és középvállalkozások nevében nem mondanék le arról, és utaltam a felszólalásomban arra, hogy az 50 főt foglalkoztató cégek középvállalkozásoknak minősülnek, tehát ezek azért nem annyira pici cégek, hogy ezeknek a cégeknek a nagy eljárásokban való részvétele igenis szükséges, és segíteni kell őket. Az anyag is utal erre - most már nem idéznék megint az anyagból -, hogy pontosan a kiírási érték csökkentésével lehet helyzetbe hozni őket, mert benne van egyértelműen, hogy a 10 milliárd fölötti beruházásokra repülnek rá, most ilyen szlenggel élve, a nemzetközi cégek, és úgy látszik, nem is eredménytelenül.
Tehát én azt remélem, abban bízom, hogy egyébként az alapproblémákat látjuk, nem akarja egyik oldal sem elkenni ezeket, és ha ezt a két-három alapproblémát látjuk - az anyag utal arra, hogy ez miből adódik -, akkor a megoldás pedig már csak a szakértőkön és a törvényhozáson múlik.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
