BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat olyan mértékű módosításokat tartalmaz, amelynek indokaira, de legfőképpen következményire sem a törvényjavaslat indokolásából, sem pedig a bizottsági ülésen elhangzott szóbeli kiegészítésből nem kaptunk kellő tájékoztatást. Ezért - ahogy Filló képviselő úr is említette - számos kérdés merült fel a bizottsági ülésen. Ezek a kérdések elsősorban arra vonatkoztak, hogy az idős korú és jelenleg ellátott, illetve a várólistán szereplő emberek helyzetét, sorsát ez a törvényjavaslat milyen módon fogja érinteni, illetve befolyásolni, tulajdonképpen hányan is vannak ebben az ellátórendszerben jelenleg, illetve a társadalom elöregedését, a demográfiai helyzet alakulását figyelembe véve milyen mértékű növekedés várható, és az igények ezzel együtt hogyan fognak változni vagy módosulni.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy miért szűnik meg két vagy három esetben a jelenleg még meglévő normatív támogatás, és mi indokolja azt, hogy a támogatórendszerek működtetéséhez pályázati úton lehessen hozzájutni. Továbbá arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért szükséges szakértői bizottság felállítása, miért nem megfelelő a jelenleg működő elbírálási rendszer.
Azonkívül természetesen arra is kíváncsiak voltuk, hogy mennyiben érinti a kifizetőhelyeken dolgozók sorsát, amennyiben ott megszűnik ez a fajta feladatkör, és átkerül a Magyar Államkincstárhoz, és a Magyar Államkincstár mint az állam közigazgatási szervezete hogyan készült fel ennek a feladatnak az átvételére, ennek milyen létszámigénye van. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sokat emlegetett és hangoztatott házi gondozást, házi segítségnyújtást kik fogják ellátni, milyen szakmai felkészültséggel, irányítással, illetve milyen pénzügyi forrásból. Mert alapvetően ez lenne az egyik legfontosabb kérdés, hogy azok, akik erre az ellátási formára, illetve a bentlakásos intézményi ellátásra szorulnak, azoknak a helyzete ne rosszabbodjon, hanem javuljon, de legalábbis ne romoljon.
Az elhangzott válaszok nem voltak igazán kielégítőek, illetve megnyugtatóak, mert azzal például egyáltalán nem értünk egyet, hogy a regionális operatív programokban csak korszerűsítésre lehet pályázni a bentlakásos intézmények esetében, bővítésre pedig nem, jóllehet, az előrejelzések pontosan ennek az ellenkezőjét mutatják. Az is elhangzott a bizottsági ülésen a minisztérium képviselője részéről, hogy a 20 ezer várakozó közül, aki bentlakásos intézménybe szeretne kerülni, a jelenlegi feltételek alapján, ami a törvényjavaslatban szerepel, 10 ezer ember nem fog bekerülni az intézményekbe. Nos, nem tudom, hogy ez mennyiben segít vagy javít azoknak az idős korú embereknek a helyzetén, akiknek a családja, a hozzátartozói nem tudják a szükséges segítséget, gondozást biztosítani számukra, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha még dolgoznak, akkor azért, illetve mivel a többgenerációs együttlakás mint olyan gyakorlatilag megszűnt, ezért bármennyire is szeretnék a gyerekek, nem biztos, sőt, biztos, hogy az esetek többségében nem tudják ezt a feladatot ellátni.
Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a kifizetőhelyeknél történő feladatmegszűnés után a Magyar Államkincstárnál mindösszesen 50 fő fogja ellátni azt a feladatot, amit a kifizetőhelyeken több ezer ember látott el, még akkor is, ha a minisztérium képviselője szerint ezt kapcsolt munkakörben végezték.
Mindezek alapján a Fidesz képviselői nem támogatják a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
