DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, meglepődéssel vettük kezünkbe a törvénymódosító javaslatot, hiszen amikor a kormány tavasszal benyújtotta az őszi menetrendet, nem szerepelt a tervezetben. (Csizmár Gábor: A tavasziban!) Az idei évi őszi menetrendben nem szerepelt, és valóban nemcsak a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó szempontjából is igen aggályos az, amit többen fölvetettek, hogy a ’93-as alaptörvény megalkotása óta enyhén szólva túl sokszor kellett módosítani vagy módosult a törvényjavaslat. Jellemző módon az az ÁSZ-vizsgálat, amelyik ezt a területet érintette, és nyáron került az anyag nyilvánosságra, ha emlékeim nem csalnak, még 39 törvénymódosítást említ 1993 óta. Ha bemegyünk a jogtárba és megnézzük, most az 54.-nél tartunk.
Azt, hogy a szociális törvényhez hozzá kell nyúlni, nem hiszem, hogy bármelyikünk vitatná, hiszen - és ezt az Állami Számvevőszék is a jelentésében említi - amikor maga az alaptörvény megszületett, akkor semmiféle hatásvizsgálat nem előzte meg, nem mérték föl a rendelkezésre álló intézményi hálózatot, a jogosultságot nem tudták, nem lett kiépítve az az információs háttér, ami folyamatosan tudná monitorozni, a szakmai standardok sem lettek kialakítva, és azóta tulajdonképpen az idővel futunk versenyt; egy igény valahol megjelenik, annak a kodifikációja megtörténik, az utóellenőrzése bizonytalan. Tehát millióegy olyan része van a szociális törvénynek, ami azt indokolja, hogy jó lenne leülni, higgadtan végigbeszélni a kérdést, nemcsak a politikai erőknek, nemcsak a kormánypártoknak egymás között, a kormánynak és az ellenzéknek, hanem a szakmának, a gyakorlati embereknek is egy közös, egységesen, lehetőleg minél nagyobb konszenzussal elfogadott törvényjavaslat érdekében. Ezt is célozza a kormány, hisz az anyagban is szerepel, hogy jövő tavasszal egy nagy formátumú, kódex jellegű törvénymódosítás történik. Ennek fényében kérdéses, hogy ez a törvénymódosítás most ebben a formában szükséges-e.
Habár államtitkár úr jelezte, hogy a költségvetés benyújtásakor többletforrásokat fog kapni ez a tárca, és tény és való, hogy a konvergenciaprogramban ezt a részét a költségeknek nem szigorították oly mértékben, mi abban is egyetértünk, hogy a rendelkezésre álló források hihetetlenül alacsonyak, és az is igaz, hogy igazságtalanul vannak elosztva. Alacsonyak, és nem hiszem, hogy erre megoldást fog találni a kormány, még ha be is következik ez a forrásbővítés. Célként fogalmazza meg az egyik háttéranyag, hogy a rászorultak legalább étkeztetésben - és ezt csak példaként mondom - részesüljenek. Étkeztetésben a számítások szerint 104 ezer körüli személy részesül manapság. A háttéranyag 1,5 millióval számol a 65 éven felüliek tekintetében; ha a tavalyi statisztikát megnézzük, akkor 1 millió 596 ezer, tehát az 1,6 millióhoz közelebb van, és ennek mintegy 40-50 százaléka az, aki a körülményei, a javadalmazása alapján részesülhetne ilyen ellátásban, ez 600-700 ezer fő, ha megszámoljuk. Ezek a kormány által készíttetett háttéranyagokban szereplő adatok, államtitkár úr, onnan vettem én is. Tehát a forrásokat mindenféleképpen bővíteni kell.
A másik probléma, amivel nemcsak a szociálpolitika területén, hanem egyéb területen is évről évre küzdünk, az, hogy bizonyos feladatokat az állam az önkormányzatokkal láttat el, és hiába szerepel a vonatkozó jogszabályokban, hogy ha az állam feladatot rendel egy önkormányzathoz, akkor annak a forrásait is biztosítania kell, évről évre ezek a források csökkennek, egyre nagyobb terhet rónak az önkormányzatokra, és emiatt kétséges, hogy az adott szolgáltatásokat el tudják-e látni. Itt is nagyon érdekes összehasonlítani az Állami Számvevőszék jelentését és a tárca által készített, “Javaslat a szociális szolgáltatások átalakításának fő irányairól” című anyagnak az adatait. Az Állami Számvevőszék még úgy számol, hogy ezeknek a szolgálatoknak a normatív finanszírozása mintegy 64-66 százalékig fedi le a szükségletet, mintegy 8-10 százalék az, amit az önkormányzatoknak kell hozzátenni, a többit pedig maguk az érintettek fizetik. Ez az anyag már a normatíva által lefedezett részt 50 százalékra hozza le, tehát ez a rés nyílt és vélhetőleg a továbbiakban is nyílni fog. Lehet ellenőrzéseket végezni, és lehet szociális bírságot kiróni akkor, ha az állam abból a jogszabályból fakadó kötelezettségének, amely szerint ha feladatot ad, akkor forrást is kell adni, nem tesz eleget. Tehát itt kétségek vannak már rövid távon is, hogy ez a trend meg fog-e változni. Adná az Isten, hogy megváltozzon.
Ami a kommunikációt illeti, a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátás kivonása és a központi pályáztatás - hát a puding próbája, hogy megeszik. Bízzunk benne, hogy hatékonyabban fog tudni működni, és nem fog bekövetkezni az, amire itt utalnak, és tényleg időnként az emberben fölmerül, hogy nem valamilyen kiszorítás történik-e erről a területről, és akik eddig is megfelelő szakmai színvonalon teljesítették ezeket a szolgáltatásokat, azok pályázat útján is elegendő forrásokhoz jutnak, hogy ezt a tevékenységüket tovább tudják végezni.
(12.10)
Fölmerült, és valóban érdemes szót vesztegetni a rászorultság mértékének megállapítására. Ez az a bizonyos 4 óra ápolási szükséglet és az ennek hátterében lévő számítási metódus, amit Soltész képviselő úr is említett. Említette azt az adatlapot, illetve segédletet a szociális klaszter kapcsán, ami a homogén gondozási csoportok kiállításáról szól. Hát, ha valamire azt lehet mondani, hogy mérhetetlenül szubjektív, és nem alkalmas ezeknek a készségeknek a felmérésére, úgy gondolom, hogy erre az anyagra nyugodtan lehet mondani. Javaslom államtitkár úrnak, hogy - miután ez a projekt most van kipróbálás alatt, ha az információim nem csalnak, az érintetteknél ezek az adatlapok kint vannak - kísérletképpen tegyék azt meg, hogy felállítanak két ilyen szakértői csoportot. Ez a két szakértői csoport egymástól függetlenül, egymást nem informálva értékelje ugyanazokat az eseteket. Rá fog jönni, hogy ezzel a metódussal ezeket a készségeket nem lehet mérni.
Csak hadd utaljak a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének ezzel kapcsolatos véleményére. Azt írják: “az idősotthoni ellátás napi 4 órát meghaladó gondozási szükségletet igazoló szakvélemény alapján nyújtható - idézik a paragrafust -, a gondozási igény mértékének meghatározásakor az időbeli ráfordítás mint a rászorultság mértékegysége, 30-40 évvel ezelőtti szemléletet képvisel, a nyugati országokban használt ápolási, gondozási szükségletet felmérő módszerek elterjedése óta ez a szabályozás az európai szakmai gyakorlatban a gyakorlati és tudományos fejlődés teljes figyelmen kívül hagyását jelentené.” Nyilvánvalóan megalapozottan ez a véleménye az egyesületnek erről a felmérésről. De ismétlem, nagyon jó lenne egy ilyen kísérletet végezni, hogy mennyire alkalmazhatatlan egy állapotfelmérésre. Soltész képviselő úr is idézett a segédletből, nekem is vannak gyöngyszemeim, az aktivitás, rendszeres foglalkoztatás kapcsán nem tudom, hány pontot ér az, ha valaki a vizsgálatot megelőzően egy hónapon belül táncolt vagy pedig internetezett-e. Úgy gondolom, a mostani realitásoktól elrugaszkodó ez a tervezet. Mindenféleképpen ez felülvizsgálandó.
És ha már a különböző egyeztetésekről beszélünk, államtitkár úr is mondta, hogy több szervezettel, egyházakkal egyeztettek. Térjünk egy picit erre is vissza. A törvényjavaslat módosítja a szociális törvény 4. §-ának (1) bekezdésének mb) pontját, a tervezett módosítás szerint nem minősül egyházi fenntartónak az a jogi típusú személy, amely más típusú szervezetként jogalanyisággal rendelkezik, így különösen a társadalmi szervezet. Első nekifutásra talán jogosnak tűnhet a módosítás, azonban valóban érdemes figyelembe venni a magyar püspöki kari konferencia ezzel kapcsolatos észrevételét, és ez aggályos is lehet, hogy a kettős jogi személyiséget a '95. évi IV. törvény elismeri ebből a szempontból, a Szentszékkel történt megállapodás is tartalmazza ezt a részt. Tehát egy ilyen, ebben a formában elfogadásra kerülő törvényjavaslat nem érint-e nemzetközi szerződést, így nem vet-e fel alkotmányossági aggályokat? (Csizmár Gábor, fejét ingatva: Nem.)
A javaslat érinti a települési önkormányzatok, képviselő-testületek, jegyzők munkáját, itt már volt szó erről. Azt hiszem, itt is el kell mondani, hogy talán ezek a módosítások is és egyéb, a jegyzők részére előírt feladatok is indokolnák azt, amit a Magyar Demokrata Fórum régóta mond, nem szorosan tartozik ehhez a törvényhez, de kapcsolható hozzá, hogy talán a jegyzők feladat- és hatáskörét egységesíteni kellene, a státusukat jóval jobban meg kellene erősíteni. A 27. § tartalmazza a kötelező feladatok változtatását a szociális területen. A nappali ellátásnál, amiről már szó volt, megemeli a lakosságszámot. Azért megfontolásra javasoljuk, hogy lehet, hogy nem egy statikus számot kellene megadni. Nem tudom, jogilag ez hogy oldható meg, hiszen más és más a településszerkezet. Minél kisebb a településszerkezet, annál nagyobb a szolgáltatásokkal kapcsolatos igénybevétel, ez tapasztalható. Habár kistérségi szervezésben is elláthatók ezek a szolgálatok, nehezíti magát az ellátást, és kérdéses, hogy ilyen statikus, merev formában ez lehetséges-e.
Nem tudjuk értelmezni a 200 ezer forintos bírságot. Egyrészt vélhetőleg az ellátástól vonja el a pénzt, mert nyilvánvalóan az ellátásból tudják csak fedezni, másrészt pedig nem láttuk, lehet, hogy van ennek a hátterében egy olyan kritériumrendszer, aminek alapján egyértelműen megállapítható egy adott mulasztás, amihez jogkövetkezmény társul, illetve ennek jogorvoslati része sem világos magában a törvényjavaslatban. Habár lehet, hogy ez a közigazgatás általános szabályai szerint zajlik, de akkor erre utalni kell. Elfogadható a párhuzamos ellátások tiltása. A gondozási szükséglet méréséről már beszéltem, ez aggályos, szerintem nem életszerű, és nem fogja a hozzá fűzött reményeket beváltani.
Az 52. §, a szociális szolgáltatások főszabálya szerint a 18 év feletti személyek ellátását szolgálják. Itt helyes a módosítás, itt valóban egy olyan ellentmondás, hiátus volt, ami mindenféleképpen reparációt igényelt, különösen annak fényében, hogy az idei esztendő az “Egyenlő esélyek mindenki számára” európai évnek tekinthető. Az 54. §-ban megjelenik a 2000/78/EK tanácsi irányelv, amely az egyenlő bánásmódot írja elő a foglalkoztatás és munkavégzés során. A munkáltató jelenleg is köteles biztosítani a fogyatékos személyek foglalkoztatása esetén az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet. A módosítás célja az, hogy ez a kötelezettség a munkavállalást megelőző felvételi eljárás során fennálljon. Az MDF támogatja a javaslatot, tekintettel arra, hogy Magyarországon előfordult olyan eset, hogy kerekes székes személyek álláshoz jutottak, a munkahelyükre viszont nem tudtak bejárni, mert az nem volt akadálymentesen megközelíthető. Ez a kötelezettség garantálja, hogy a mozgáskorlátozottak munkavégzési lehetőségei bővüljenek. Tehát ez a paragrafus elfogadható. Az is elfogadható, hogy a babakötvény mellé a másik tájékoztatást is megkapják az érintettek, vagy ahhoz hasonlóan a családi ellátásokról értesülhessenek. Ez is egy jó kezdeményezésnek minősül.
Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum - mint ahogy, úgy gondolom, a patkó mindkét oldalán ülő politikai pártok - egyetért azzal, hogy 14 év után megérett egy nagyobb változtatás a szociális törvényt illetően.
(12.20)
Ehhez azért hozzáteszem: lehet, hogy az ehhez kapcsolódó egyéb törvényeket is jó lenne áttekinteni, hogy egy koherens szabályozás valósuljon meg. Nekünk az a véleményünk, hogy ami a háttéranyagban szerepel, akár az információs kataszter felállítása, akár a különböző sztenderdek megállapítása és ennek gyakorlatban való kipróbálása - ez olvasható a különböző anyagokban -, akár a rászorultság megállapításával kapcsolatos munkák végén kellene elővenni magát a törvényjavaslatot. E vizsgálatok, e pilotprojektek eredményeit figyelembe véve a jövő év elején kellene erre visszatérni. Félünk attól, hogy ez a módosítás ismételten csak a jogalkalmazói oldalon fog zavart okozni. Nem akarom idézni az államtitkár úrnak a megnyilatkozásokat a különböző polgármesteri hivatalokban, amikor az ember ment és vitte a törvényjavaslatot, hogy azoknak, akik nap mint nap alkalmazzák, mi a véleményük arról a tényről, hogy már megint módosul a szociális törvény.
Tudjuk jól, minden ilyen módosításnak nagyon nagy költséghatása van az önkormányzatok részéről, hiszen a rendszereket át kell állítani. Tehát megfontolandónak tartanám az államtitkár úr, a tárca részéről azt, hogy ezt a törvényjavaslatot valóban fogadjuk el egy olyan tárgyalási alapnak, amely a változtatás irányáról szól; a változtatás irányát bizonyos tekintetben mindenki elfogadja. Most ne fogadjuk el ezt a törvényt, tárgyaljunk róla. Fogunk még tárgyalni róla, de inkább készüljünk arra a nagy kódexkészítésre, amely vár ránk jövő tavasszal.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
