DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, az egészségügyi bizottságban komoly vita zajlott erről az előterjesztésről. De miért is, mert miért került ez az egészségügyi bizottsághoz? Unos-untalan ismételjük itt a Házban is azt, hogy az egészségi állapotért nem maga és nem elsősorban az egészségügy felelős, hanem a szociális helyzet, és nyilván minden olyan szempont, ami ezt a szociális helyzetet befolyásolja. Ezért azt gondolom, helyes az, ha az egészségügy, annak minden szereplője, beleértve természetesen az egészségügyi bizottságot, nyomatékosan figyel oda azokra a változtatásokra, azokra a törvénymódosításokra, amelyek a szociális ellátást érintik.
Az egészségügyben dolgozók azt is tudják, hogy az egészségügy egyik legsúlyosabb problémája az, hogy vannak olyan határterületei az egészségügyi ellátásnak, amelyek nehezen elválaszthatók a szociális ellátás területeitől. Számos ilyen terület van az egészségügyben, ezeket most hadd ne soroljam itt fel. De pont olyankor, amikor az egészségügynek számos olyan problémája van, amit egyébként pont ez a kormány idézett elő, akkor éppen ennek a kormánynak meg kellene fontolni azt, hogy vajon az egészségüggyel határos másik ágazatot, a szociális ágazatot milyen törvényekkel milyen irányban módosítja.
Ha ránézünk a társadalomra, nemcsak azt látjuk, hogy nagyon nagy az elégedetlenség az egészségügyi reformokkal kapcsolatban, az egészségügyi intézményrendszer szétverésével kapcsolatban, hanem azokat a tanulmányokat is szeretném ide idézni, amelyek azt jelzik, hogy az elmúlt két esztendőben pont a legveszélyeztetettebb korban, a 40-50 éves aktív férfiak korában a krónikus stressz miatt megnövekedett a halandóság. Ha ugyanez a feszültség a társadalom több szintjén megjelenik, a krónikus stressz, a családban megjelenő feszültségek, akkor a szociális hálózatra egyre nagyobb terhet fognak tenni. Ezt a terhet ez a törvényjavaslat nem próbálja megoldani, sőt úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat egy olyan irányba mozdul el, amely azt fogja eredményezni, hogy a családban meglévő feszültségek fognak nőni. Örülök természetesen, amikor a tárca arról tud beszámolni, hogy forrásbevonás történik, de nem örülünk, amikor ez a forrásbevonás a családi kasszából történik meg.
Most azt látjuk, hogy miközben a szociális rendszert számos negatív hatás érte az elmúlt években - megszüntették a 13. havi családi pótlékot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és annak 13. havi juttatását, átalakították a közgyógyellátási jogosultság feltételeit és így tovább, sorolhatnám azokat a pontokat, ahol a szociális ellátó hálózat a hátrányára változott meg -, azonközben további ilyen intézkedéseket bevezetni, finoman szólva, gondolom, nincs itt a helye. Egyetértek azokkal a hozzászólásokkal, amelyek egyébként azt jelzik, hogy valóban, ha úgyis hozzá kell nyúlni a szociális törvényhez, úgyis egy átfogó szabályozás készül, akkor talán meg kellene fontolni, hogy ezt a törvényt is vissza kellene most vonni, és egy egységes szociális törvényben kellene ugyanezeket a pontokat szabályozni.
Az előterjesztés és indoklása beszél arról, hogy körülbelül 20 ezren várakoznak bentlakásos intézményekbe történő bekerülésre. Javaslom, hogy ezt a számot fölül kellene vizsgálni, nehogy fél év múlva azzal a sikerpropagandával találjuk magunkat szemben, hogy lám, az új törvény meghozta az eredményét, és már sokkal kevesebben vannak. Egyes önkormányzatok elvégezték a saját területükön ugyanezt a felülvizsgálatot, és ebből az derült ki, hogy azon a területen az igénylők száma töredéke annak, mint amit regisztrálnak, hiszen számosan vannak olyanok, akiknek a helyzete megoldódik, és a család tudja az ellátást valamilyen más formában rendezni, és sajnos számosan vannak, akik nem győzik, nem tudják kivárni a bentlakásos intézménybe kerülést, és közben elhunynak.
További felülvizsgálatot kellene kezdeményezni annak érdekében, hogy kiderüljön, hogy ebből a 20 ezerből, amit az előterjesztés irányszámként meghatároz, hányan vannak olyanok, akik 4 órás ápolással elláthatók. Sajnos, az egészségügyi ágazatot nem nyugtatja meg az a válasz, hogy igen, majd lesznek orvosok is, egészségügyi szakértők is abban a bizottságban, amely ezt az állapotot fel fogja mérni, és majd valamilyen, ma még nem ismert pontrendszer szerint be fogják sorolni a betegeket. Nincsen számunkra megnyugtató módon szabályozva ennek a bizottságnak az összetétele.
Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy a törvény bizonyos pontjain helyesen lép előre, de összességét tekintve olyan súlyos hátrányokat okoz a szociális ágazatban, amelyeket az egészségügyi bizottság ellenzéki tagjai nem tudnak támogatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arra kérjük az előterjesztőt, hogy az előterjesztését vonja vissza, és majd az egységes szociális törvényben szabályozza az itt szabályozni kívánt pontokat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
