FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága a tegnapi ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatot. Arról kell tájékoztassam önöket, hogy nagyon komoly vita alakult ki a törvényjavaslat alkalmasságát illetően.
Először megpróbálom azokat a kérdéseket összefoglalni, amelyekben úgy tűnik - vagy legalábbis a bizottság ülésén -, nagyjából egyetértés volt. Valamennyi képviselőtársam, jómagam is egyetértettünk azzal, hogy ameddig lehetséges, a rászoruló emberek házi gondozását valóban otthon, a családi környezetben, a saját lakóhelyén kell megoldani, ez az igazán jó megoldás, és csak nagyon szükséges esetben indokolt a bentlakásos intézményekbe való beköltöztetése a rászorulóknak. Ebben, úgy gondolom, nagyjából egyetértés volt.
Nálunk is fölmerült, ahogy már több képviselőtársam is említette, a többi parlamenti bizottság ülésén is, hogy valamennyien tudjuk, hogy folyik a törvény átfogó felülvizsgálata, egy új szociális kódex megalkotása, amelyben reményeink szerint azt is el fogjuk érni, hogy az egész rendszert egységesen, egyben tudjuk látni és kezelni, és talán a jogalkalmazók számára is egy valamivel áttekinthetőbb rendszer jöhet létre.
(10.20)
Ezért a bizottság ülésén többen felvetettük, hogy talán szerencsésebb lett volna egy szűkebb módosító csomagot benyújtani most a parlament elé, és tulajdonképpen azokat az ügyeket, amelyekkel meg lehetett volna várni az egységes kódex megalkotását, érdemes lett volna jövő év tavaszára, tehát az első félévre hagyni. Tehát végül is a törvényjavaslat így került be.
Most a vitatott kérdésekről szeretnék néhány szót szólni, annál is inkább, hiszen mi a foglalkoztatási bizottság ülésén elsősorban foglalkoztatási szempontból próbáltuk áttekinteni a törvényjavaslatot. Ezért talán a legnagyobb vita vagy a legtöbb hozzászólás a kifizetőhelyek megszüntetésével kapcsolatosan merült fel. Megmondom őszintén, jómagam is fenntartással fogadom ezt a javaslatot, azért is, mert ha a napi gyakorlatot megnézzük, akkor azt látjuk, hogy igaz ugyan, hogy a kifizetőhelyek csak a nagyobb cégeknél vannak jelen, tehát a kisebb vállalkozások, vállatok esetében nincsenek ilyenek, de ezeknél a nagyobb cégeknél az ott dolgozók számára bizony nagyon komoly könnyebbséget jelent, ha akár munkaidőben, akár ebédidőben vagy közvetlenül munkaidő után tudják elintézni az ügyes-bajos problémáikat. Ráadásul jól felkészült szakemberek ülnek ezeknél a vállalatoknál, akik azonnal tudnak segíteni a dolgozóknak információt adni, esetleg az űrlapokat kitölteni, és sorolhatnám tovább.
Ennek a rendszernek a megszüntetése sok tekintetben felveti azt a kérdést, hogy ezen munkavállalók, ezen munkások számára bizony sokkal nehezebb helyzet jön, hiszen ha bármilyen ügyet akarnak intézni, akkor majd a hivatalos szervekhez kell elmenniük, az Államkincstárat vagy az önkormányzatokat kell felkeresniük, és az bizony már nem intézhető el például az ebédidőben. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk.
Mindemellett az is jogos, hogy az állam által fizetett juttatásokat mindenkinek, minden magyar állampolgárnak meg kell kapnia, tehát természetesen a kifizetés nem kerülhet veszélybe azért, mert a cég esetleg csődhelyzetbe kerül. Tehát indokolt ilyen szempontból az ügyet áttekinteni, de abban én személy szerint már nem vagyok bizonyos - és többen fölvetettük ezt a bizottság ülésén -, hogy valamennyi cégnél indokolt megszüntetni a kifizetőhelyeket.
A másik dolog, amit szeretnék felvetni, tulajdonképpen az a kérdés, amit a többi képviselőtársam is már említett, és államtitkár úr is az expozéjában megfogalmazta, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk, hogy egyrészt nem történik forráskivonás erről a területről, hanem forrásbővítésről beszélhetünk. A másik nagyon fontos kérdés, tisztáznunk kell azt, hogy függetlenül a jövedelmi viszonyoktól, ha valaki mentálisan rászorul a gondozásra, akkor ezt a gondozást meg fogja kapni. Természetesen majd az önkormányzatok helyben - akik leginkább ott vannak - tudják eldönteni, hogy a különböző jövedelemből, nyugdíjból milyen összegű hozzájárulást kell fizetni, mondjuk, az ellátásért, az ebédért vagy éppen a házigondozási szolgálat igénybevételéért.
Mindezekkel együtt szeretném mondani, hogy a bizottságunk 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
