SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Majdnem mondhatnám azt is, hogy “miniszter úr” - az államtitkár urat értem ez alatt, aki minden egyes törvénynél itt küzd, és vállalja az ő igazát.
Való igaz, hogy ez a törvény leginkább a szociális törvényt érinti, amelyet az utóbbi öt évben 17-szer változtattak meg, ha jól számolom. Azt gondolom, mint hogy egy kötélnek sem tesz jó, hogyha összevissza rángatják; ha egyenletes erőt kap, akkor sokkal tovább tart, hogyha rángatásnak van kitéve, hamarabb szakad el. Sajnos, ugyanez történik a szociális törvénnyel is: a folyamatos rángatás, a folyamatos toldozgatás-foldozgatás, a mindenkori kampányoknak megfelelő ígéretek beváltása bizony elég rosszat tesz neki. Pedig nincsen nagyobb ellenfele a szociális területnek, minthogyha nem kiszámítható, és ennek következtében bizonytalanságot szül az emberek körében, bizonytalanságot szül az ápoltak körében, és bizonytalanságot szül a szociális szférában dolgozók körében.
Éppen ezért nagyon üdvözlendő lenne részünkről, és támogatnánk is - ahogy azt a bizottságban Borsos József képviselőtársam mondta -, ha valamilyen módon hosszú távon tudnánk gondolkodni a szociális terület nagyobb kérdéseiről, ahogy megteszik azt Németországban és sok más országban. Ha ez a rángatózás megszűnne, bizony a szakma is jobban járna, bizony azok a politikusok is, akik ezzel a területtel foglalkoznak, azok is jobban járnának, és nem is kérdés, hogy azok, akiket ez a terület érint, azok végképp jobban járnának, és jobb lenne a helyzetük.
De miért is van az, hogy a konszenzust talán nem tudjuk megvalósítani, és nem valósulhat meg? Lehet, hogy sajátos az én felfogásom, illetve a beállításom, és akkor előre is elnézést kérek, de én azt látom, hogy a szocialisták és a szabad demokraták a szociálpolitikában, a családpolitikában leginkább a szegénység helyzetének a megoldására törekednek, sokszor sok-sok pénzt is beletesznek, még ezt sem vonom kétségbe, csak az a kérdés, hogy ennek a kezelése hoz-e megoldást, hogy kitörnek-e abból a szociális helyzetből azok az emberek, gyermekeik, unokáik, amelyben már évtizedek óta vannak, és a segélyek által mégsem kerülnek ki belőle. Mi, kereszténydemokraták a Fidesszel közös szövetségben azt valljuk, hogy a szociálpolitika csak a családpolitikával erősen közösen és egyben kezelhető, abban pedig kiemelt szerepet kell hogy kapjanak az erős családok, ezen belül kiemelt szerepet kell hogy kapjon, hogy a felnevelt gyerekek már ne eltartottak legyenek, hanem ők segítsék a társadalmat, illetve harmadik pontként, de talán nem utolsósorban az, hogy a szegénységben lévők támogatása hasznosuljon, és valóban kitörjenek abból a helyzetből, amelybe belekerültek vagy amelybe beleszülettek, anélkül, hogy tehetnének róla.
Ha megengedik, én ezt a beterjesztett törvényjavaslatot két szempontból vizsgálnám: a pozitív elemeket, illetve a negatív változásokat nézném. A pozitív elemek mindenképp okot adhatnak a közös gondolkodásra, és azt kell mondanom, hogy a negatív elemeket pedig sajnos a rossz gazdálkodás - mint ahogy már korábban többen is felsorolták, a vizitdíj, a tandíj is ezekbe a helyzetekbe sorolható bele -, az általános megszorítások követelték ki, és ennek bizony szomorú következményei lesznek mind az idősügyben, mind a fogyatékosterületen, mind a szociálpolitika más területein is.
Nézzük a pozitív változásokat, mert ezeket sem lehet eltagadni. Az egyik, hogy mindenképp üdvözlendő, hogy a visszafizetendő szociális ellátás indokolt esetben elengedhető legyen. Talán egyetlen kérdést vetnék fel, hiszen önök között is elég sok polgármester, illetve helyi képviselő van: azt hogy képzelik el, hogy a jegyző korlátozások nélkül tudja elengedni bizonyos segélyek visszafizetését, úgy, hogy arról a képviselő-testület nem dönt, holott a költségvetésért a képviselő-testület és a polgármester a felelős? Ilyen szempontból nem szerencsés tehát ez a megoldás, de az iránymutatás jó.
Ugyanígy jónak tartjuk - és itt szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyatékosügyi vitában mi is többször mondtuk önöknek -, hogy a családi jövedelemnél figyelembe vett, úgynevezett fogyasztási egységek számítását nagyon helyesen megváltoztatják, és azt kell mondanom, végre elfogadták azt az érvelést, hogy egy fogyatékos gyermeknek a felnevelése, egy tartósan beteg gyermeknek a felnevelése nem kaphat 0,7-szeres vagy 0,8-szoros szorzót, mint ahogy az eddig volt a törvényben, hanem legalább az egyik felnőttel azonos szorzót kell hogy kapjon, mert különben túlzott terhet jelent a családnak, túlzott a jövedelemelvonás. Nagyon helyes, hogy ezen változtatnak.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Régóta mondjuk azt is, hogy a rendszeres szociális segély jóval kisebb kell hogy legyen, mint a közfoglalkoztatásból szerzett jövedelem; ha ez nem valósul meg, akkor senki nem fog elmenni közfoglalkoztatásra. És ugyanígy a minimálbérnek jóval magasabbnak kell lennie, mint a rendszeres szociális segélynek; ha ez nem valósul meg, nem fognak elmenni dolgozni az emberek. Éppen ezért, hogyha megteszik ezt az ugrást, nagyon helyes, és az a lépés is helyes, hogy ha valaki véletlenül kiesik ebből a rendszeres közfoglalkoztatásból, azért ne maradjon jövedelem nélkül, vissza tudjon menni, és kapjon valami kis jövedelmet, bár hogy - őszintén tegye mindenki a szívére a kezét! - 10-20-30 ezer forintból hogy tud megélni egy család, az egy más kérdés, de még mindig jobb, minthogyha az nem lenne.
Ugyanígy nagyon helyes, hogy a gázár-, a fűtéstámogatásnál, a távhőtámogatásnál a valódi rászorultságot mérik. Ha emlékeznek az egy évvel ezelőtti vitára, én két dolgot mondtam el. Az egyik, hogy nagyon sokan ki fognak szorulni a támogatási rendszerből, ugyanis 180 milliárd forintról 100 milliárdra vették le (Csizmár Gábor: 112-re!), tehát 80 milliárd forinttal kevesebb a fűtés- és minden egyéb ilyen jellegű támogatás. Valahogy elviselte ezt az ország a tavalyi évben, hisz nem volt tél - az kérdés, hogy mi lesz idén. De egy másik szempontot is mondtunk önöknek, hogy nagyon sokan vissza fognak élni ezzel a támogatási rendszerrel, sok a kiskapu - nem hitték el nekünk. Uszodákat és minden egyebet vagy más nagyobb épületeket fűtöttek vele. Én azt gondolom, nagyon helyes, hogy végre tényleg a rászorulók kapják meg azt a támogatást, nem pedig milliárdosok, milliomos emberek, akik egyébként máshonnan bőven elő tudják teremteni ezeket a költségeket.
Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami nagyon pozitív irányba mozdult el: ez a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak a kérdése. Az elmúlt időszakban többen visszajelezték, hogy őrző-védő kft.-k is bejelentkeztek ennek a szolgáltatásnak a nyújtására. Nem tudok mást mondani, mint hogy jó irányba megy el a törvény azzal, hogy összeköti, és kiegészítő szolgálattá teszi a házi segítségnyújtással, nagyon helyes. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy remélem, hogy ezek az őrző-védő kft.-k is tudnak azért ápolni embereket, maximum leápolni (Szórványos derültség.), de hogy ebből végre kiszorulnak, az nagyon helyes, mert a szakmát kiszorították, másrészt pedig azok az emberek, akik rászorultak volna erre a segítségre, azt nem kapták meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit a pozitívumokról. A negatívumokat pedig azért hadd emeljem ki, mert a vitákban én, illetve a KDNP és a Fidesz mindig elmondta az észrevételeit, és utána sokszor önök is elismerték - vagy halkan, vagy csak a módosításokkal -, hogy igazunk volt.
(11.10)
Az első az idősotthoni ellátás kérdése. Először is nézzük a bejutás feltételeit! Napi négyórás ápolási szükséglet felett juthat be valaki idősotthonba, szociális szakértői szerv döntése alapján. Amikor tegnap a szociális bizottság ülésén erről a témáról vitatkoztunk, a minisztérium szakállamtitkára a következőt mondta: a napi négyórás gondozás szükséglete szerepel még a törvényben, amit már a törvénytervezet tárgyalása során többen észrevételeztek, mármint úgy, hogy ezzel nem értenek egyet, ezt el fogjuk fogadni, most azon dolgozunk, hogy hogyan módosítsuk. Államtitkár úr, lehet, hogy ön erről nem tudott, mert ezt az expozéjában egy félmondattal sem említette. Azon csodálkozom, hogy miért kellett akkor így beterjeszteni a törvényt, hogy egy négyórás időszakot megszabnak, amikor négy óra alatti ápolás esetén is igenis rászorulhat valaki arra, hogy idősotthonba kerüljön be. Ezt nem én mondom, hanem a szakma, meg azok, akik idős emberekkel foglalkoznak.
A másik nagy kérdés: mi alapján dönti el a szociális szakértői szerv, hogy mi a szükséglet? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy önök nem kapták meg ezt az anyagot: van egy kérdőív, amit kitöltetnek azzal az emberrel, aki be akar kerülni egy idősotthonba. A kérdőív nagyon sok mindenre kiterjed, például arra, hogy akinek a hőmérséklethez illő ruházata van, az kevesebb pontszámot kap. Akinek nincs a téli hőmérséklethez illő ruházata, az több pontszámot kap, az esetleg jogosult a bejutásra, a másik nem. Mire kényszerítik az idős embereket? Hazugságra kényszerítik azért, hogy bekerülhessenek idősotthonokba. Nem éri meg! Hát ne veszítsük már el ennyire a tartásunkat ebben az országban, hogy arra kényszerítsük az idős embereket, hogy becsapják a kérdezőbiztosokat! Ha lenne időm, tizenöt percig olvashatnám, hogy mit tartalmaznak ezek a kérdőívek. Ha valóban ez alapján fogják felállítani a gondozási szükségletet, az elképesztő lesz és teljesen elfogadhatatlan, és hiába indokolják azzal, hogy az anyagi szükséglet nem számít, igazából ez fogja behatárolni azt, hogy ki milyen lehetőséghez fog jutni az elkövetkezendő években az időskorúak ellátásában.
Még mindig a bejutásnál tartunk. Hadd hívjam fel egy dologra a figyelmet, mert a sorok között is kell tudni olvasni. Az egyik idézet a törvényből a következő: az nem kerülhet be idősotthonba, aki rendszeres gyógyintézeti kezelést kap. Tehát akinek rendszeres gyógyintézeti kezelésre van szüksége, az nem kerülhet be idősotthoni környezetbe. Csak halkan teszem fel a kérdést, hogy amikor az idősotthonok állami normatívája durván 570 ezer és 850 ezer forint között van jelenleg, és a kórházakban az úgynevezett elfekvő ágyak normatívája, támogatása 1,5 millió és 2 millió forint között van, akkor ez hol spórolás? Valaki elgondolkozott ezen? Gondolom, önök is, államtitkár úr is, bizottsági elnök úr is és többen jártak már idősotthonokban. Hány olyan idős asszony vagy idős ember van az idősotthonban, aki ott fekszik, akit ott ápolnak, de sokszor többet kapnak ott, mint egy kórházi kezelés során? Tegyék a szívükre a kezüket, hogy nem tapasztalták-e meg ezt! Ha pedig megtapasztalták, gondolják el, hogy ezt a felső korlátot érdemes-e fenntartani.
Ha valaki véletlenül mégiscsak bejut, akkor a bejutás előtt elindul a jövedelemvizsgálat, amit nagyon helyesen a jegyzőre bíz a törvényjavaslat, és nem a szociális intézmény vezetőjének kell megnéznie, hogy milyen a bejutni kívánó vagyoni helyzete. Minden politikát félretéve két példát mégiscsak hadd mondjak el. Azért merem mondani ezt a példát, mert Gyurcsány Ferenc maga mondta, hogy az édesanyja egy harmincegynéhány négyzetméteres pápai lakásban azt nézi, hogyan pörög a gázóra, mikor kell lejjebb tekerni, hogy ne kelljen túl sokat fizetnie. Talán még emlékeznek rá, Orosházán vagy Battonyán mondta ezt másfél évvel ezelőtt. Az ő jövedelmi helyzeténél, amikor Gyurcsány Ferenc édesanyja be szeretne jutni - ne adja Isten, de mégiscsak szeretne bejutni - idősotthonba, akkor azt nézik, hogy mekkora a lakása. Azt már, hogy a fia milliárdos, nem nézik. Nem nézik, és ebben a pillanatban már teljesen igazságtalan a helyzet. Mert a másik példa az, hogy amikor 10 millió forintos lakótelepi lakásban él, mondjuk, Békásmegyeren egy idős ember, akkor a nem túl bonyolult - most hadd ne ragozzam -, de mégis hosszas számítási módszer szerint a havi jövedelme 95-100 ezer forinttal megugrik, mert hozzászámítják nyugdíjának a 80 százalékát, és ennyi lesz a rá vonatkozó térítési díj. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az igazságtalanság teteje! Ez egyenesen ahhoz vezet, hogy azok az idős emberek, akik eddig spóroltak, az unokáiknak vagy a gyerekeiknek szeretnék félretenni a lakást, hogy elindíthassák őket az életben, ezt meg fogják szüntetni, eladják a lakásukat - mert e szerint a törvényjavaslat szerint eladhatják -, és a visszatérés lehetőségét is megszüntetik, hogy ha öt vagy tíz év múlva vagy egypár év múlva, amikor úgy gondolja, hogy mégsem tud az idősek otthonában együtt élni húsz-harminc-ötven emberrel, nem tud hova visszamenni. Földönfutóvá teszik őket! (Dr. Vojnik Máriához:) Nagyon kedves, képviselő asszony, hogy ennyire nem tetszik a gondolatmenetem, de beszélje meg idős emberekkel, hogy ők mit szólnak ehhez.
Egyébként nagyon jó lenne, ha Magyarországon - én magam is mondtam, Török Zsolt képviselő úr is, de mások is mondták - több generáció együtt élne, sokkal könnyebb lenne az otthon való ápolást erősíteni. De a magyar lakáshelyzet nem ilyen, hiszen lakótelepeken él a magyar lakosság közel egyharmada, kislakásokban él. Ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani a többgenerációs együttlétet, tisztelt hölgyeim és uraim?
Folytatva a kritikai észrevételeket: egyetértek a differenciált fejkvótával, melyet személy szerint támogatnék is, mert valóban ne az kapjon magas fejkvótát, aki Amerikából visszajön, és utána bemegy egy idősotthonba, és a sokszázezres vagy milliós nyugdíjához még támogatást is kap. Egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy ha valakinek olyan a vagyoni helyzete - de nem olyan, mint amit az előbb példaként elmondtam -, akkor ne szívja el mások elől a levegőt, magyarán a támogatást. De annak, amit önök kitaláltak, az egyenes következménye az lesz, hogy finanszírozás szempontjából meg fognak gyengülni az idősotthonok, le fog állni az az építkezés, ami folyt az elmúlt tizenöt évben. Ismerjék el - és ez közös volt, mert minden kormány támogatta -, hogy az emelt szintű otthonok úgy épültek, hogy valóban, három-négy-öt millió forintot - vagy még többet is - elkértek a bemenő idős embertől, de a legtöbb esetben minőséget kaptak érte. Legalább ezt ismerjék el, hiszen ezt önök is támogatták! S ha nem így lenne, akkor el kell menni azokba az önkormányzati idősotthonokba, ahol az önkormányzatnak sajnos nincs pénze felújításra, és meg kell nézni, hogy milyen állapotban vannak azok az idősotthonok. Sajnos méltatlan körülmények között élnek emberek! S nem azért, mert ott gonosz emberek ápolják őket, hanem azért, mert nincs pénz.
Nagyon röviden hadd beszéljek önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, az önkormányzati feladatok szűkítéséről. Megszűnik a kötelező támogató szolgálatok és a közösségi ellátások kötelezettsége. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ezek az önkormányzatok nem fognak normatívát kapni. Egyértelműen azt jelenti, hogy csak a pályázati pénzekből fog kapni néhány kiemelt társaság - most hadd ne ragozzam, hogy kicsodák - és azok, akik kialakítottak egy jó hálózatot. Ahelyett, hogy a kormány vagy a szociális ágazat megmondta volna, hogy hol kell szolgáltatnod, kiadtak mindenféle engedélyt, kiadtak tucatnyi engedélyt egy településre; ahelyett, hogy megmondta volna a kormányzat: itt szolgáltathatsz, akkor kapod a fejkvótát, ehelyett most megszüntetik, és időskorúak, fogyatékosok, pszichiátriai betegek mind-mind hátrányba fognak kerülni ennek a döntésnek a következtében. Inkább a területi kiegyenlítés elvét - amit elkezdtek egyébként önök - kellett volna tudatosan végrehajtani. (Csizmár Gábor: Ez a javaslat lényege!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sorolhatnám tovább a kritikákat. A kifizetőhelyekről nemcsak én szeretnék beszélni, hanem Filló képviselő úr is mondta, nagyon nagy gondok is származhatnak abból, hogy egy kistelepülésről érkező munkavállalónak ötven-hatvan-nyolcvan-száz kilométert kell utaznia, hogy elintézze a papírjait, csak azért, hogy hozzájusson a családi pótlékhoz, a gyeshez, a fogyatékossági támogatáshoz vagy bármi máshoz.
(11.20)
Higgyék el, azt a pluszadminisztrációt, amivel a Magyar Államkincstárat most meg fogják terhelni, nem fogják bírni. Körülbelül félmillió esetről van szó, és az elvonások őket is érintették, így kíváncsi vagyok, hogy az ottani adminisztráció hogyan készül fel erre a plusziratanyagra.
Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr, ez a törvény újabb bizonytalanságot hoz idős emberek, az ott élők életébe, illetve a hozzátartozók életébe. Az időspolitikát egyenlővé teszi a szegénypolitikával, és a fogyatékos, rászoruló embertársainkra is sajnos sok tekintetben negatív irányban hat.
A Kereszténydemokrata Néppárt csak egy olyan szociálpolitikát tud támogatni, amely produktív szociálpolitika. A nagycsalád vállalása nem egyenlő a szegénységgel, az időskor nem egyenlő a leépüléssel, a fogyatékos és súlyos beteg társaink élete nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal, és a szegénységből van kitörési lehetőség, ne termeljük újra!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
