DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Világos útmutatás, világos kiútmutatás abból a helyzetből, amely 1990, a rendszerváltozás utáni első kormány óta szinte folyamatos, világos és egyértelmű kiútkeresés és kiútmutatás egy minőségi, színvonalközpontú oktatásügy irányába - erről szólt a beszélgetés vasárnap este. Erről szólt a beszélgetés, és tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy nemzetközi összehasonlításról volt szó. A helyzet ugyanis messze nem csak a mi országunkat, a mi hazánkat, vagy éppen a mi régiónkat, Közép-Európát érinti. Bizony ez a vizuális kultúra együttes hatásával a '90-es évek első felétől, közepétől egyre jobban érzékelhető volt szerte Európában.
Nem arról van szó, hogy a magyar oktatás, ezen belül a magyar közoktatásügy harcolt, küzdött és küzd ezzel a kérdéssel. Európa sok országában - Németországban, de mondhatnám ezen belül Észak-Németországot vagy Ausztriát, Itáliát vagy éppen Nagy-Britanniát - küzdöttek hasonló problémával. Milyen jó lett volna, képviselő úr, ha már a '90-es évek közepén, második felében, amikor Európa más országaiban már azt mondták, méghozzá szakmai, politikai viták után, hogy oktatás, oktatás, oktatás - mondta a brit miniszterelnök -, nem a 2000-es évek elején, hanem már az 1990-es években, education, education, education… - miért nem hallatszott ez akkor idáig, például az 1998 és 2002 közötti időszakig?
Botorság itt most egyébként kormányoknak egymásra mutatni. Nem egy kormány valamiféle csődjéről van szó, sokkal inkább egy közös kiútkeresésről.
(9.20)
Azok a különbségek, amelyek fennálltak, s amiről én őszintén és reálisan beszéltem, nem három, nem öt év alatt jöttek létre. Ez a történet pontosan arról szól, hogy másfél évtized folyamataiból kell tudni egy színvonal-, egy minőségalapú oktatás felé elmenni. Ebben a szakmai egyetértés - legyen az pártpolitikusoktól, szakmapolitikusoktól, szakmai szervezetektől jövő - hozzám is, munkatársaimhoz is eljutott és eljut, és készséget mutatunk az iránt, hogy itt együttes gondolkodás legyen. De csak azért, hogy a valós tények, amelyeket egyébként a szakma ismer - többek között ezért jött létre az oktatási kerekasztal, bár amikor 2000-ben, 2001 végén már ismert volt az úgynevezett PISA-jelentés -, ne azzal foglalkoztak volna, hogy még nyilvánosságot sem engedtek neki, és csak a szakma három hónapos küzdelme után, 2002 legelején - tudja, az is öt évvel ezelőtt volt - sikerült azt elérni, hogy ez szakmai folyóiratban megjelenjen; amikor nagy nyugat-európai újságok külön mellékletet jelentettek meg - tessék megnézni az akkori Frankfurter Allgemeine Zeitungot: PISA-Schock, külön melléklet -, akkor itt még a szakma azzal küzdött, hogy a szélesebb közvélemény valóban megismerhesse mindazt, amiről egyébként beszéltem.
Képviselő úr, az oktatás nem egy olyan dolog, ahol akár a jól megalapozott és szakmailag is elfogadott szakmai beruházások pillanatok alatt eredményt hoznak. Azok a változások, amelyeket ez a kormány és a korábbi kormány elindított 2002-2003-ban, már kijelölték az utat. Az, amiről én beszéltem - meggyőződésem, és hittel vallom -, jó és helyes szakmai alapon álló kiút. Amiről tegnap a miniszterelnök beszélt: a közoktatás, az oktatásügy centrumba helyezése, ez többek között szakmapolitikai, politikai vitákat és remélhetőleg egyezséget is hoz. Nem azt mondtam, hogy ez néhány hónap alatt eredménnyé válik, még azt sem mondom, hogy az, amit most csinálunk, néhány hónap, néhány év alatt. De azok a változások, amelyeket elindítottunk, amelyek az alapkészségek megerősítésére, egy stabil alap kimunkálására vonatkoznak, hogy arra lehessen építeni a középfokon, hogy a felsőfokon tudományos ismeret erre épülhessen, ez egy világos, érthető és nemcsak a problémákat feltáró, hanem azután a megoldást is világosan nyújtó program.
Ehhez kérem a képviselő úr megértését, támogatását abban, hogy szakmai alapokon nyugvó, valóban együttes cselekvést tudjunk megvalósítani a magyar gyermekek, a magyar diákok, a magyar oktatásügy számára és eredményéért. Felszólalását pedig köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
