DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam is az oktatásügy problémáiról kívánok szólni; bár nem beszéltem össze Karsai képviselő úrral, nem először találkoznak a gondolataink. A Kereszténydemokrata Néppárt is úgy látja, hogy a tanévkezdés rávilágított azokra a súlyos problémákra, amelyek azt mutatják, hogy az oktatásügy reformnak nevezett átalakítása bizony tévútra tévedt. A reform leggyakrabban használt hívószava az esélyegyenlőség, minden jóakaratú ember nemzeti sorskérdésnek tekinti az alul levők felemelését az iskoláztatáson keresztül. Az igazságosság jegyében ez a Kereszténydemokrata Néppártnak is szívügye.
Viszont nézzük meg, hogy a kormány mit tett és mit tesz e nemes cél érdekében! A kiéheztetett fenntartók bezárni és átszervezni kényszerültek félezer iskolát - világos, hogy pénzügyi okok miatt. Ám a kormányzati kommunikációs gépezet azzal agitál, hogy így a gyerekek majd jobb iskolákba járhatnak. A tendencia tehát az, hogy gyerekgyárak jöjjenek létre.
Vizsgáljuk meg a kérdést pedagógiai, szakmai oldalról! A nagy létszámú iskolákban elszemélytelenednek a kapcsolatok, nem ismerik egymást a nevelők és a neveltek, ráadásul mindenkit ugyanúgy tanítanak. Hiába várnánk el az egyénre szabott, differenciált oktatást, közoktatásunk jelen állapotát nézve ez bizony pedagógiai utópia. Ezrével lesznek kisdiákok, akik naponta hosszú utazásra kényszerülnek. A reggeli buszozástól elcsigázott gyermeknek előre kódolhatóan romlanak a tanulmányi eredményei, ráadásul a tanítás végeztével haza sem tud menni rögtön, sőt gyakran újabb buszozás vár rá a napközibe. Nemhogy növekszenek, hanem éppen hogy csökkennek az esélyei - a fáradtság miatt. Ha kollégista, s közöttük 70-80 százalékban vannak jelen hátrányos helyzetű fiatalok, a pénzügyi megszorítások következtében ott is szükségképpen megtapasztalja a személyesség eltűnését. Ha nagycsaládban nevelkedik - ők mindannyian hátrányos helyzetűek -, bármilyen tehetséges legyen is, eleve lemondhat az egyetemi tanulmányairól, mert a szülei nem lesznek képesek a tandíjat kifizetni. Ha pedig távol lakik, a megemelt közlekedési tarifák miatt már álmodozni sem mer róla. A nagyvárosoktól távol lakó, szegény sorsú gyermekek előtt szép lassan végleg bezárulnak a továbbtanulás kapui. A legelesettebbek még esélyt sem kapnak, nemhogy egyenlőt a többiekkel.
A tehetséges fiatalok esélyei sem jobbak, eltekintve néhány kirakatprogramtól. A tények azt mutatják, hogy kormányunk nem kedveli a tehetségfejlesztést, legfeljebb a szavak szintjén. A hírek szerint már a gimnáziumok körzetesítését tervezik, attól az utópiától vezérelve, hogy ha egységesen mindenkit betuszkolunk az értelmiség utánpótlását nevelni hivatott ezen iskolákba, ott majd mindenki egyenlően fejlődhet. Ezzel szemben szociálpszichológiai tény, hogy a csoportok színvonala mindig az alul levőkhöz igazodik. A sok gyenge képességű, motiválatlan gyerek visszahúzza a tehetségesebbet is.
Mit akar tehát az oktatásirányítás? Az esélyegyenlőség jelszavával takarózva mindenkit szűk és szürke uniformizmusba bújtatni, mint a szocialista pedagógia fénykorában? S teszi mindezt Magyarországon, amelynek a gazdasági, szellemi és morális mélypontról csupán egyetlen lehetősége lenne felkapaszkodni: ha éppen a tehetségek felkarolására, fejlesztésére fordítaná minden energiáját.
Ismertek azoknak az országoknak a példái, amelyek éppen az oktatásügy és a tehetségfejlesztés révén szárnyaltak magasba, szinte a semmiből. Koreában például külön törvény rendelkezik a tehetségnevelésről. Lehet, hogy a kormány tagjai nem ismerik ezeket a példákat? A kormányoldal előszeretettel él az elitizmus vádjával, s a tehetségek sokaságát útjára bocsátó - úgymond - elitgimnáziumok felszámolását fontolgatja. Ezek persze a szellemi elit iskolái - elnézést, kicsit hosszabb leszek -, mert a gazdasági elit már rég külföldi intézményekbe irányítja a gyerekeit. Ez volna az esélyegyenlőség? Amelyhez az is hozzátartozik, hogy aki tehetséget mutat valamely területen, kapjon meg minden lehetőséget a benne rejlő képességek továbbfejlesztésére. Ez nemcsak emberi jogi kérdés, hanem egyenesen nemzetgazdasági érdek. Nemcsak művelődési és erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is tarthatatlan, hogy elherdáljuk a szellemi tőkénket, s közben a valóban rászorulók esélyei sem javulnak, hanem romlanak.
Ezt a semmivel nem menthető helyzetet a Kereszténydemokrata Néppárt sürgősen orvosolni javasolja. Első lépésként éppen ezért még ebben a parlamenti ciklusban önálló indítványként tehetségtörvény-tervezetet fogok a tisztelt Ház elé terjeszteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
