KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Vasárnap este a közszolgálati adó heti politikai magazinműsorában Hiller István oktatási és kulturális miniszter a tévénézők előtt beismerte, hogy a baloldali oktatáspolitika az elmúlt öt évben csődöt mondott. Beismerte, hogy öt évvel ezelőtt “egy átlagos magyar iskola közelebb volt Európához, mint most”. Beismerte, hogy ma az általános iskolás gyermekek alapképességeinek - az írás, a számolás, a szövegértés - területén egyértelműen visszaesés tapasztalható az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Beismerte, hogy ma egy hátrányos helyzetű falusi iskola tanulójának kevesebb esélye van a felsőoktatásba való bekerülésre, mint öt éve. Beismerte, hogy ma egy ugyanolyan képességekkel megáldott, jómódban élő nagyvárosi fiú és egy kistelepülésen szegény sorban élő roma leány között 7,5-szeres érvényesülési különbség van.
Sajnos tény, ma Magyarországon virágzik az úgynevezett funkcionális analfabetizmus; ahogyan az is tény, soha nem tátongott ekkora szakadék a kisfalvakban és a nagyvárosokban nevelkedő gyermekek között, mint manapság. Történik mindez egy olyan kormány immár fél évtizedes tevékenykedését követően, amely az esélyegyenlőség hívószavával kívánja minden tettét igazolni. Úgy véljük, nem túlzás azt állítani, hogy ez volt a kormány oktatáspolitikában tett őszödi beszédének szalonképes változata. És ahogy a Magyar Demokrata Fórum tavaly sem ment el szó nélkül a miniszterelnök cinizmusa mellett, ugyanúgy most sem nézhetjük el a kormánynak, hogy a tudásalapú gazdaság és az innováció évszázadában öt évig hátramenetben irányította a tradícióira és korábbi eredményeire méltán büszke magyar oktatást. Erre ugyanis semmi oka nem volt, hiszen a feltételek az oktatásfejlesztéshez adottak voltak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan lehetséges ez a magyar oktatás történetében példa nélkül álló hanyatlás? Hogyan lehetséges az, hogy miközben a miniszterelnök tudásközpontokat vizionál, egyes vidékeken középkori analfabetizmus uralkodik? Hogyan lehetséges, hogy miközben a kormány immár fél évtizede mindennap azzal áll a nyilvánosság elé, hogy esélyegyenlőséget kíván teremteni, ma egy hátrányos helyzetű gyermeknek jóval kisebb az esélye a boldogulásra, mint öt éve? Mi lehet a háttérben? A válasz tömören és egyértelműen: az oktatást szétziláló reformkapkodás. Bővebben idézhetjük a miniszter úr szavait is: “Túlságosan sok olyan helyi és országos döntés született, amelyek ellentmondásosak voltak egymással, amelyek megszüntették azt a légkört, amit egy jó pedagógus egy tanteremben, amikor együtt van 20 diákkal, meg tud teremteni. Túlságosan nagy a bürokrácia, és le kell venni minél többet a pedagógusokról ebből a teherből.”
És bizony arról sem hallgathatunk, hogy azokon a településeken, ahol a kormányzati reformkapkodást még helyben is megfejelték, valóságos falurombolás zajlik. Egészen kirívó példákat tudnék mondani arra, a mátraszőlősi példához hasonlóan, hogy a kormányra mutogatva hogyan lépik át az osztályok törvényben előírt maximális létszámhatárait, hogyan bocsátottak el vagy szüntettek meg pedagógushelyeket 25-30 százalékos mértékben, és ennek következtében a megmaradók hogyan fognak megbirkózni - és főleg milyen eredménnyel - a heti 28 órájukkal.
Tisztelt Országgyűlés! A változásokat nem lehet hűbelebalázs módjára bevezetni, mondván, ha nem jó, majd nekifogunk máshogy, mint ahogy ez történt a felsőoktatási tandíj körüli tavaly nyári ötletbörze esetében. A Magyar Demokrata Fórum tisztában van vele, hogy infrastruktúra és megfelelő eszközök híján nem remélhetünk valódi eredményeket. De az a megalapozott gyanúnk, hogy a kormány a különböző eszközfejlesztésekkel akarja magától elhessegetni a reform szakmai kudarca miatti felelősséget. Mert a politika nem agyagművesség, amely a rendelkezésre álló emberagyagot formára gyúrja, minden változtatás olyan hatással járhat, amelyet a miniszteri íróasztal mellett ülve el sem lehet képzelni. Ezért van szükség egyfelől az intézkedéscsomagok lehetséges szakmai, társadalmi változásait feltáró hatástanulmányokra, másfelől pedig a fokozatosságra és következetességre.
Az MDF nagyon is megalapozott félelme az, hogy ha ez így megy tovább, akkor három év múlva, amikor a miniszter úr reményei szerint végre megmutatkoznak majd a reform valódi eredményei, szóval, három év múlva is csak egy toldozott-foldozott, deform által sújtott oktatást fogunk látni.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
