HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Eredendően nem erre a napirend előtti felszólalásra készültem, a bizalomról mint olyan tényezőről szerettem volna beszélni, amely egy ország boldogulását alapvetően vagy elősegíti, ha van, vagy megakadályozza, ha nincs. Azonban éppen a mai, mostani események nem tehetik megkerülhetővé, hogy ne ejtsünk szót az egy évvel ezelőtti őszödi beszédről, és ne tegyünk említést arról a helyzetről, amely mára kialakult.
Elöljáróban le kell szögeznem, azt gondolom, hogy az eredendő bűn nem egy esztendővel ezelőtt, szeptember 17-én követtetett el, az eredendő bűn, a hazugság 2002 nyarán kezdődött, amikor a kétszer száz napos programot, amelynek gazdasági alapjai teljességgel hiányoztak, a Medgyessy-kormány egyébként a parlament nagy többségének támogatásával elfogadta. Akkor kezdett el sodródni úgy a kormányzat, akkor veszítette el kontrollját a pénzügyi folyamatok felett, ami oda juttatta ezt az országot, ahol most van. Aztán folytatódott ez a hazugságáram a 2006-os kampány idején. Talán emlékeznek rá, hogy ez volt akkor az elmúlt 16 esztendő legocsmányabb, leghazugabb és legdrágább kampánya. Megpróbálták a nagy pártok elhitetni a választópolgárokkal, hogy még 4000-5000 milliárd forintot tudnak fejlesztésekre, illetve jóléti kiadásokra fordítani, 14. havi nyugdíjra, és nem tudom, milyen ígéretek hangzottak el.
(14.50)
Talán arra is emlékeznek, hogy akkor Dávid Ibolya elnök asszony a Magyar Demokrata Fórum nevében levélben szólította fel a pártokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy becsapják a népet, hogy a kampányt ne másra használják fel, mint arra, hogy félrevezetik az országot. Ennek aztán egyenes következménye volt, bárki nyerte volna meg a választásokat, hogy szembesülnie kell a valósággal, és le kell lepleződni annak a töméntelen hazugságnak, ami a magyar politikai közéletet ellepte és elfoglalta.
Az elmúlt egy esztendőről annyit, hogy annak a beszédnek, a szerencsétlen mondatainak a foglya és rabja a miniszterelnök, hiszen bármilyen szándék vezérelné a reformokkal kapcsolatban, ezeknek a mondatoknak az árnyékában ezeket nem fogja tudni megtenni. De foglya és rabja ezeknek a mondatoknak az ön pártja, az ön frakciója, de ami sokkal nagyobb baj, hogy foglya az egész ország. Egy éve rabjai vagyunk ezeknek a mondatoknak, rabjai és foglyai vagyunk a hazugságnak.
És mi történt azóta? Semmi. Ha megnézzük a gazdasági teljesítményeket, a mutatókat, azt látjuk, hogy lemaradtunk, mindenki elhúzott mellettünk. Azt látjuk, hogy ennek a fogságnak az az eredménye, hogy 1,2 százalék a GDP-növekedés, azt látjuk, hogy ennek az az eredménye, hogy több mint 8 százalék az infláció, és azt látjuk, hogy ebből egyelőre nem tudunk kitörni, és nincs megoldás - persze lenne. Lenne megoldás erre, hiszen a legnagyobb kár, ami keletkezett, a legnagyobb baj, hogy az amúgy is ingatag közbizalom végképp megrogyott. Ma nem bíznak egymásban a gazdaság szereplői, nem bíznak a gazdaság szereplői a gazdasági kormányzatban, az állampolgár nem bízik a rendőrségben, nem bízik a kormányában, és az állampolgár nem bízik a másik állampolgárban sem.
Ilyen helyzetben egy ország nagyon nehezen találja meg a kivezető utat, és nagyon nagy bölcsességre van szükség a politika minden szereplője részéről, hogy ezt a helyzetet megoldjuk, mert ha nem oldjuk meg, akkor ez egy olyan vég nélküli játszma, aminek csak vesztesei vannak. Az nem érdekes, hogy a vesztesek a parlament pártjai között találhatók. Az sokkal nagyobb baj, hogy a vesztes ez az ország lesz, akik nem ezt érdemlik, és aki nem ezt érdemli.
Engedjék meg, hogy befejezésképpen idézzek egy tanulmányból, és indokoljam, hogy miért fontos a bizalom megléte, illetve magas szintje a társadalomban. Azért, mert a sikeres gazdasági közösségeket minden társadalomban a bizalom magas szintje fogja össze. Az ilyen bizalmi közösség nem pontosan kidolgozott szabályok és előírások szerint jön létre, hanem olyan etikai törvények és kölcsönös, morális kötelezettségek ösztönzésére alakul ki, amelyeket a közösség tagjai mindannyian magukévá tettek, mert benső szabályok vagy törvények révén érezték úgy, hogy bízhatnak egymásban.
Hát ez hiányzik a mi társadalmunkból, ez hiányzik a politikai elitből. Itt állunk egy évvel az őszödi beszéd után megoldások nélkül. A mi bölcsességünk, a mi felelősségünk, hiszen a választópolgárok bizalmát élvezzük még legalább három évig, hogy ezt a helyzetet megoldjuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Alapvető változtatásra van szükség, alapvető gondolkodásbéli változásra. Adja a jóisten, hogy ennek a késztetése meglegyen mind a 386 képviselőben és a kormány minden tagjában.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF képviselőcsoportja részéről.)
