DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Előrebocsátva azt, hogy tudom, hogy ez az általános vita, engedjék meg, hogy ennek kereteit is felhasználva azokra a kérdésekre összpontosítsak, amelyek az előttem szóló képviselőtársaim szavaiból kitűnően is kérdésesek, esetleges eltérő véleményekre adnak okot.
A bányászatról szóló törvény módosításának számos szakaszával - s ezek alapvetően szakmai eljárási szabályok - kapcsolatban nincs kifogásunk, ezeket akár az uniós tételek átvétele, akár a magyar bányászat elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett, egyébként úgy gondolom, mindnyájunk által szomorú szívvel tudomásul vett változásai indokolják. Ezekben nincs közöttünk vita.
Van egy olyan tétel, amely az előttem szólók figyelmét talán elkerülte, és szakmai jellegű. Szeretném az előterjesztő figyelmét felhívni arra, hogy a 17. §, amelyik a meddőhányókról szól, következetesen az ásványi nyersanyag kitermelése során keletkezett meddőhányókról beszél, és a jogszabály mellőzi az egyébként ipari termelésből fennmaradt és Magyarországon esetenként jelentős tételt jelentő ipari meddőhányók kérdését. Ez igaz Dunaújvárosra, Diósgyőrre, Ózdra, annál is inkább, mert ezekre eddig a bányajog szabályait alkalmazták, mind a kitermelése, hasznosítása, rekultivációja során. A magam részéről kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezeknek a mindnyájunk által szükségesnek tartott kezelését ne hagyjuk ki a bányatörvény hatálya alól, mert az mind a felhasználás, mind a rekultiváció, mind a környezetvédelem tekintetében különböző finanszírozási, alkalmazási, engedélyeztetési et cetera problémákat fog okozni.
Az előttem szólók egybecsengő véleménye volt, hogy tulajdonképpen ennek a módosító javaslatnak az Achilles-pontja a bányajáradék. Engedjék meg, hogy a jelenlegi vita során én is ezzel foglalkozzam, elsősorban azzal, amit előttem szóló képviselőtársaim érvként felhoztak, és az előterjesztő is volt olyan kedves erre utalni, hogy ez egy tizenkét évvel ezelőtti világpiaci ár alapján megállapított járadék. Figyelemmel arra, hogy a bányajáradék egy százalékos vetítésű tétel, úgy gondolom, hogy a vetítési alap változásával ennek az összege is növekszik. Tehát hogy a százalékot kell emelni, amikor az alapul szolgáló ár alvad, én azt a logika szabályai szerint nem teljesen értem. Ha növekszik az olaj vagy a gáz ára, akkor mint vetítési alap annak a százalékos kivetítése is növekszik, tehát ilyetén az ár és a végtermékként megjelenő százalékos bányajáradék összhangban van. Ha úgy merült volna föl a kérdés, hogy a vetítési alapon kell változtatni - hiszen a nemzetközi példák azt mutatják, hogy van, ahol a kitermelt volumen, a mennyiség után van a járadékozás, és van néhány ország, ahol üzemi eredmény alapján, tehát a profitot, a profit mértékét adóztatják -, akkor úgy gondolom, szakmailag ez egy jogos vitaalap, és erről örömmel beszélnék.
Ami a bányajáradék általános mértékét illeti, ha megengedik, említek néhány számot, mert ez az összeg példa nélküli. A világpiaci árak mindenütt emelkedtek. Szlovéniában ez ma 1-5 százalék között van, Ausztriában 15, Csehországban 10, Romániában 3,5-13,5 százalék között mozog volumentől függően. Ezt azért mondom, mert ha jól értettem Podolák képviselő úr szavait, benne van az, hogy esetleg valamilyen százalékos fokozatos járadékszint megállapítására kerülhet sor. Írországban 1-4,5 százalék között van, Lengyelországban 10, hogy messzebb menjek: Ausztráliában 2-7,5 között, Kanadában 3-20 - egyébként ott a legmagasabb -; Kazahsztán, amelyről tudjuk, hogy fokozott súlyt helyez most az energetikai kitermelésekre, egyedi megállapodások alapján dolgozik; Kínában ez 1-4 százalék. Tehát 20 százalék fölötti kulccsal egyszerűen a világ egyetlen pontján sem lehet találkozni.
Kérdés akkor, hogy Magyarország miért akar egy ilyen brutálisan megnövelt bányajáradékot alkalmazni. Az első válasz, ellenzéki válasz erre az lenne, hogy a költségvetés feneketlen éhsége miatt, ugyanakkor tudjuk azt, hogy bizonyos kitermelési módokat a jogszabálytervezet eleve kivesz és 12 százalékon tart, és ma még nem esett róla szó, de magunk között vagyunk, gondolom, el lehet mondani, hogy tudjuk, a MOL-nak van egy 15 éves megállapodása, amelyben mentességet kap a bányajáradék növelése alól. Tehát a MOL-ra sem vonatkozik lényegében ez a járadékemelés, kivéve akkor, ha a tulajdonosi szerkezetében változás áll be. Az tehát elképzelhető, hogy egy, még a mai nap folyamán majd tárgyalandó jogszabálytervezethez hasonlóan a bányajáradék emelése is tulajdonképpen a MOL maradék, néhány százalékos magyar tulajdonának a védelmét szolgálná, de hát akkor beszéljünk arról, ne a világpiaci árról és a kompenzációs alapról.
A következő tétel, ami miatt nekünk alapvető kifogásunk van, az az önök által oly sokat emlegetett versenysemlegességnek a kérdése. Hiszen ha ez a megemelt bányajáradék nem vonatkozik a MOL-ra, nem vonatkozik a néhány speciális kitermelési módot folytató vállalatra, akkor kit fog utolérni? Azt a négy-öt kisebb kutató és kitermelő vállalatot, amelyek ma - ritka kivételként - Magyarországon a MOL mellett kitermelési és kutatási tevékenységet folytatnak. Ezek egy-két-három-négy kutatófúrást végző, évente 30-40, maximum 100 millió dollárt erre a célra befektető, néhány száz embert foglalkoztató cégek.
Előttem képviselőtársaim elmondták, és tökéletesen igazuk van, hogy Magyarországnak minden csepp hazai olajra, minden köbméter hazai gázra szüksége van. Akkor miért nem segítjük, legalábbis miért nem viseljük el, hogy néhány, egyébként túlnyomórészt külföldi érdekeltségű, de magyar bejegyzésű cég Magyarországon ilyen jellegű tevékenységet folytat? És azzal a 0,5-1 százaléknyi - mikor mennyi -, először kutatással, majd tevékenységgel hozzájárul a hazai energiaellátáshoz, hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ezekkel is, ha csekély mértékben is, de valamilyen módon függetleníteni tudja magát az importtól.
Tehát nem igazán látom át, hogy a felsoroltakon túlmenően mi célt szolgál a járadék ilyen, mondom, minden nemzetközi mértéket meghaladó emelése.
(10.30)
Ennek a változatlan formában történő elfogadása sérti a versenyegyenlőséget, sérti a hazai kutatási és kitermelési piac egyébként meggyőződésem szerint mindnyájunk által fontosnak tartott bővülését.
Végezetül, de nem utolsósorban, ha mindezek a kivételek megszűnnek, akkor a bányajáradékkal aránytalanul terhelt cég vagy cégek, ha piacon maradnak, előbb-utóbb ezeket beépítik az árba. Következésképpen, ha ez így marad, akkor ez potenciálisan magában hordja önmagában az energia árának a növekedését. Azt gondolom, hogy ez egyikünknek sem lehet a célja. Ezért kérem az előterjesztőt és a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a bányatörvénynek az általunk az előzetes viták során is helyeselt tartalma mellett gondolják át ezt a konfliktusos helyzetet, és próbálják meg álláspontjukat úgy revideálni, hogy számunkra a bányatörvény támogatható legyen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
