DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Országgyűlés! A felvezetésben is hallhattuk, hogy alapvetően egy 1993-as szituációhoz képest próbálunk most, mintegy másfél évtized elteltével egy nagyon-nagyon fontos kérdéshez hozzányúlni, mégpedig egy olyan fontos kérdéshez, amely általában a természeti erőforrásokhoz való hozzájutás gondolatkörét illeti. Itt megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben a világban e téren olyan mértékű és mennyiségű változás történt, hogy valójában csak egy komplett konferencia lenne elégséges ahhoz, hogy mindezeket felsoroljuk.
Természetesen a természeti erőforrások és az adórendszerek között mindig is volt összefüggés, de ha megnézzük a világban jelentkező tendenciákat, azt látjuk, hogy ez az összefüggés egyre erősödik, azaz a szűkössé vált természeti erőforrások igénybevétele, illetve minél kíméletesebb igénybevétele érdekében a kormányok nagyon gyakran nyúlnak az adópolitika valamelyik szeletéhez, és úgy gondolom, hogy ez egyre gyakoribb is lesz. Magyarul, egyféle igazodás mégiscsak van a fenntartható fejlődés igényéhez.
Mi most ott tartunk Magyarországon, hogy egy picit baktatunk a pénzünk után, mert végtére is azzal a helyzettel állunk szemben, hogy valaki úgy gondolja, a földben rejlő kincsekhez érdemes hozzáférni - ezek tipikusan a vállalkozások -, az állam erre azt mondja, mivel az állam a tulajdonosa ezeknek a kincseknek, rendben van, kitermelheted, de ez neked nyilvánvalóan valahol megéri, elismerem a költségeidet, elismerem a méltó profitodat, a többi pedig az enyém. Tulajdonképpen ez a járadék logikája. Ha viszont ellátásbiztonsági oldalról nézzük meg a járadék kérdéskörét, bizonyos esetekben ez okkal-joggal akár nulla is lehet, mert azt mondjuk, hogy annak az ásványkincsnek, amihez éppen hozzájutunk, olyan tetemes az előállítási költsége, hogy arra gyakorlatilag már nem fér rá az állami járadék, viszont vannak olyan nagyon könnyen kitermelhető javak is, ahol a vállalkozó - főleg egy fix bányajáradék mellett - irgalmatlan extraprofitra tud szert tenni.
Éppen ezért - s itt kapcsolódnék a nemzetközi példákhoz - azt látom, hogy a világon mindenütt, és lássuk be, viccesnek hangzik, de még akár Magyarországon is, divatja van az úgynevezett egyéni elbírálásoknak. Azért van ennek divatja, mert ma már gyakorlatilag nincs egy olyan elmondható és egy sztenderdbe húzható bányászati technológia, illetve geológiai helyzet, ami miatt ökölszabály jelleggel könnyű szívvel mondanánk akár a 12, akár a 30 százalékot. Persze, itt kedvezmények átláthatatlan viszonyáról van szó. Magyarországon is van olyan, aki - igaz időlegesen, de - konkrétan semmit nem fizet, és van - pontosabban lenne - olyan is, akit viszont megint csak az ököljog szabályai szerint erős 30 százalékkal illetnénk.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a bányajáradék kérdése megér néhány misét. Természetesen az elnök úr által is jelzett parlamenti technikai nehézségek - most éppen úgy tűnik - nem nagyon kedveznek ahhoz, hogy a parlament a beterjesztett törvényszövegen módosítson, vagy legalábbis szándékai szerint elégségeset, mégis felhívom a figyelmet és súgnám is ezt államtitkár úrnak, még az sem kizárható, hogy a kormány vesz egy nagy levegőt, és átdolgozásra visszakéri e miatt a szakasz miatt a törvénytervezetet; hozzáteszem, a többi teljesen rendben van.
Ami pedig azt illeti, hogy milyen következményei lennének a bányajáradéknak e hasraütésszerű 12-ről 30 százalékra való emeléssel: azt gondolom, hogy nagyon bölcs vélekedéseket hallottunk itt az elmúlt percekben, de nyomatékosítani szeretném, hogy ezek vélekedések. Van, aki így gondolja, van, aki úgy gondolja. Én is hosszasan ecsetelhetném a vélekedéseimet, beépül az árakba, vagy nem épül be az árakba, abbahagyja-e valaki a bányászati tevékenységet, vagy nem hagyja abba. Megannyi vélemény lehetséges, egyébként pedig lássuk be, a köznapi viszonyok között erről bármilyen baráti társaságban tudunk úgy beszélgetni, mint itt a parlamentben, csak nekem az fáj, hogy e mögé a törvény mögé megint egy árva fikarcnyi, betűnyi hatástanulmány nem készült.
Nem gondolom azt, hogy jó úton járunk, ha a minőségi törvényhozás igényéről oly módon térünk le, hogy akár arra bízzuk, hogy a parlament barkácsoljon össze módosítókkal valamit, mert a parlamentnek nincs erre megfelelő szakmai apparátusa, ez sokkal inkább megvan a kormánynak, de akkor a kormány ezt az apparátust ha kell, akár a piacon szakértői véleményeket vásárolva készítse elő egy kicsit jobban, ne pedig ilyen hűbelebalázs módjára, mert félek attól, ha ebbe a gyakorlatba belemegyünk, akkor azzal fogunk szembesülni, ami minden közgazdasági egyetemen a professzorok réme, amikor azt látják, hogy a diákok olyan ötletekkel állnak elő, amelyekkel összevissza rángatják a gazdaságot. A gazdaságot nem illik rángatni!
Köszönöm szépen a figyelmet.
