KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN (MDF): Köszönöm a szót. A záró mondattal indítanék, kell ez a módosítás, a Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja, hogy legyen egy ilyen. Van még esély arra, hogy a villamosenergia-törvény példájából kiindulva a minisztériumi előterjesztést az MSZP szakértői az ellenzék támogatásával akár még helyre is hozhatják. Ugyanakkor kifogásolnom kell, és most már rendszeresen kell kifogásolnom azt a kormányzati gyakorlatot, hogy elvégzünk egy átszervezést, majd utólag - amit egyébként törvény ír elő, hogy hogy kell lenni - átszervezzük, majd rá hónapokkal, fél évvel igazítjuk hozzá a törvényt. Szerintem ezt fordítva kéne, meghozzuk a törvényt, milyen struktúrában, hogy fog működni, és aztán látunk neki a törvényben előírtak elvégzéséhez. Én azt javasolnám, hogy a jövőben ezt tegyük úgy helyre, ahogy korábban volt.
Ennek egyébként az eredménye az, hogy a földtani feladatok gyakorlatilag kiestek a rendszerből. Ezt talán itt a törvényen belül egy módosítóval vissza lehetne rakni, erre kérem a támogatást, hogyha lesz idő, de itt egy lyuk keletkezett, a Magyar Földtani Hivatal helye bizonytalan, és a feladatok sincsenek meghatározva.
Az indokolásról annyit mondanék, hogy az volt az első gondolatom, hogy ez az indokolás nem akar engem meggyőzni, csak úgy érezték, hogy illik mindenhova valamit odaírni. Ugyanis, ha komolyan gondolná, hogy az egész parlamentnek ezt elmagyarázza, hogy miért kell ezt tenni, akkor nem lenne az, hogy Fónagy képviselő úr elmondja, hogy mi a nemzeti gyakorlat, Kovács Tibor képviselő úr kiegészíti, hanem ott lenne egy oldalon, hogy a nemzetközi gyakorlat ilyen, és ilyen-olyan megfontolásokból mi egy ilyen baromi magas, 30 százalékos bányajáradékban gondolkodunk, és utána következne az a rész, hogy és akkor ez milyen bevételt eredményez. Ezt nagyon könnyen meg lehetne csinálni, a környezetvédelmi bizottság ülésén elképesztő válaszokat kaptunk, rossz válaszokat. Maga az előterjesztő képviselője is, egyébként dicséretes módon másnap egy e-mailben korrigálta a válaszait, és küldött egy rendes anyagot, amit szerintem minden képviselőnek meg kellett volna kapnia, ami a bányajáradékról szóló beszámoló, abban mennyi volt a bevétel, és azt ki kellett volna egészíteni azzal, hogy most, ezzel a törvénnyel azt fogjuk elérni, hogy 180 milliárd helyett vagy 280 helyett 300 lett. Ez, azt gondolom, minimálisan elvárható lett volna.
A 30 százalék, 12 százalék, 2 százalék kérdésére azért nem térek ki, mert egyetértek az előttem szólókkal. Ezt át kéne gondolnunk, és meg kéne vizsgálni azt, hogy helyes-e. Itt pillanatnyilag azt tesszük, hogy feltételezünk valamit, például itt van a makói árok kérdése, kedvezni szeretnénk a befektetőnek, miközben, amikor a koncesszióba adásról döntöttünk, egyetlenegy érv volt, hogy ebből nekünk nagyon jelentős bányajáradék-bevételünk lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a 12 kevés, azt akarom mondani, hogy a 30 sok. Tehát ez is mutatja azt egyébként, hogy érezzük, hiszen nem tudjuk, hogy mennyiért fogja kitermelni. Feltételezünk egy technológiát, nagyon gyorsan halad a világ a technológiák dolgában, az is előfordulhat, hogy több mély kitermelésű, nem konvencionális beruházás indul el egyszerre a világban, és az eszközök olcsóbbá válnak az egyébként feltételezett drága kitermelés kapcsán, akkor kéne eldöntenünk, amikor látjuk a tényleges számokat, hogy most akkor hogy kedvezünk a befektetőknek.
A fórum szakértői szerint nem kérdés, hogy beépítik az árba. Az, hogy előbb vagy utóbb, nem tudom, miért mondják a képviselőtársaim, hogy előbb vagy utóbb, amint tehetik, beépítik az árba, hiszen ez a gazdasági élet természete, hogy amikor kap egy pluszterhet, akkor azt megpróbálja a lehető leggyorsabban beépíteni. És miután piaci árak vannak, ezt meg is fogja tenni - miért ne tenné be?
Egy speciális elemre szeretném felhívni a figyelmet, nem vagyok benne biztos, hogy jól értem. A geotermikus energia járuléka a jelenlegi, érvényben lévő törvény szerint bányajáradékra 2 százalék, ugyanakkor, mivel vízhasználati járulékköteles abban az esetben, amikor vízhasználattal együtt történik, 5-6-szoros vízhasználati járulékot kell fizetni a termelőnek, ez kétszeres adóztatása ugyanannak az energiához jutásnak. Nem látom, hogy megoldotta volna, egyik helyen víznek nevezi, de a régi törvényben, a most érvényben lévőben ez a 2 százalékos járulék benne van, és a módosítás ezt nem veszi ki.
A védőidom kijelölésénél, ez nem az én gondolatom, de a bizottsági tárgyalásnál merült fel, hogy a hőszivattyúk esetében lesz egy ilyen foglalósdi, tehát ezt majd azért jogilag át kell gondolni, hogy gyorsan csinálok egy hőszivattyút, és a szomszéd telkének a hője is az enyém. Mert ugye, a védőidomot ki fogja jelölni, tehát ezt nem tudom, hogy ezt hogy fogjuk jogilag rendezni, hogy mekkora az a kör, ki mekkorát csinálhat. Tehát azt gondolom, hogy ennek a pontos kimunkálása minimálisan egy kormányrendelet szintjén meg kell történjen, mert maga az idomkijelölés is egy kérdés, de ezen belül ilyen - úgy mondjam - ingatlanhasználati ügyek is fel fognak merülni.
(10.50)
Amit kifogásolnék, és talán még nem késő, az az - államtitkár úrnak mondanám -, hogy a jogalkotásnak, jogszabályalkotásnak régen, aztán volt egy kis szünet, az volt a rendje, hogy elöl van a fogalommeghatározás, itt meg hátul. Nem hiszem, hogy egy ilyen munkánál nagy probléma lenne ezt a helyére rakni, magyarul: előre venni a fogalommeghatározást, nagyon megkönnyítené a törvény használatát. Nem tudom, mi oka volt, hogy ez hátra került, de az előző törvénynél, a '93-asnál még elöl volt, és én úgy tanultam, hogy ezt így kell tenni, tehát javasolnám, hogy ezt a hibát oldjuk meg.
Még egy fontos terület van, a tájrendezési feladatok. Foglalkozik több területen a törvény ezzel. Ugyanakkor - megnéztem, még akkor abban nagyon aktív voltam - a '93-as XLVIII. bányatörvényben egy alapot képeztünk 20 százalékkal azokra a feladatokra, amelyek úgy szólnak, hogy másra át nem hárítható elmaradt tájrendezési feladatok finanszírozása. Ez szépen haladt is '98-ig, '98-ban 872 millió forint volt az alapban, és ebből bizonyos, más által el nem végzett feladatokkal, elsősorban a régi bányák sorsának a rendezésével foglalkoztunk. Most például betettük még ide a régi MOL-kutak dolgát is; a törvény gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az állam átveszi ezeknek a többségét, hiszen azt mondja, hogy a 2004. december 31-i állapot szerint. Úgy tudom, hogy a '90 előtt fúrt kutakat az állam dolga lesz elrendezni, illetve a mostani tulajdonosnak. Erre pénz kell.
Én mint a környezetvédelmi bizottság elnöke meg MDF-es javasolni fogom, hogy legalább 10 százalékot ebből az egyébként busásan megnövekedő bevételből fordítsunk erre a tájrendezési célra. Ugyanis - tegnap fogadtuk el a firenzei egyezményt, és bár sokan nem vették észre, de ez a tájrendezésről szól - miből fogjuk megoldani? Tehát kellene a törvényen belül, ha már most megnöveljük a bevételt, 10 százalékot erre biztosítani, és akkor azokat az egyébként a nemzeti környezetvédelmi programban felsorolt országos kármentesítési feladatokat - Pécs, Recsk és így tovább - el tudnánk végezni. Ha '98-ban nem követtük volna el azt a hibát, hogy módosítjuk a törvényt, és nem tesszük félre vagy nem adjuk oda a pénzt erre, akkor egyébként 20-24 milliárd lenne ebben az évben erre a feladatra, és akkor már kész lennénk ezzel a dologgal.
Végezetül azt kérném elnök úrtól, hogy tekintettel arra, hogy semmi nem sürget minket, ne zárjuk le a módosítók beadásának lehetőségét ezen a héten, mert a mi frakciónk is dolgozik módosítókon, és úgy tudom, hogy Podolák képviselő úrék is. Tehát ha ezt most a vita végén lezárjuk, akkor még azt sem tudom beadni, amit most elmondtam.
Köszönöm a figyelmet.
