LAKOS IMRE
LAKOS IMRE
LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitájában, ahogy hallhattuk, egy kicsit a vita koncentrálódott, úgymond beszűkült a bányajáradék témakörére. Előrebocsátom, hogy a törvénymódosítás túlnyomó részével, vagyis a geotermikus energia felhasználásának szabályozásváltozásával, a bányászati hulladék kezelésének európai irányelv szerint a hazai jogrendbe történő átültetésével, a kormányzati szerkezetátalakítással összefüggő intézményi átalakítással, valamint a bányafelügyeleti hatósági jogkör bizonyos területeken történő módosulásával és kiszélesítésével egyetértünk, azt támogatjuk, és a törvényjavaslat lényeges és túlnyomó részének tekintjük.
Ugyanakkor a szabad demokrata frakció nevében is kénytelenek vagyunk némely aggályainkat megfogalmazni a bányajáradék mértékének változtatását, jelentős emelését megjelenítő 4. §-sal kapcsolatban, és annak átgondolását, módosítását, az általános vitában is megjelenő és a bizottsági tárgyalások során is megjelenő szempontok megtárgyalását javasoljuk. Ennek alátámasztásául ajánlom a képviselőtársaim figyelmébe az alábbiakat, a következőket. A bányajáradékból származó bevételek a költségvetés viszonylag jelentős részét képezik. Az a szándék, hogy ezen bevételeket, tekintettel a kőolajár elmúlt időszakban történő jelentős emelkedésére, tovább növeljük, ez teljesen érthető és normális szándék.
Ugyanakkor mindez a törekvés csak olyan mértékig indokolt és támogatható, amellyel nem veszélyeztetjük a hazai szénhidrogén-kutatás, -feltárás és -kitermelés hosszú távú, várható eredményeit, azaz a hazai ellátásbiztonság helyzetét nem rontjuk. A hazai szénhidrogén-kutatás jelentős készleteket eredményező utolsó felfedezései a hetvenes években történtek, és noha a szénhidrogén-prognózisok szerint még relatíve jelentős kitermelhető földgáz- és kőolajkészleteket valószínűsítenek hazánkban, ugyanakkor ezen prognosztizált készletek túlnyomó része kicsiny, nehezen kutatható, és csak az előzőekhez képest jelentősen drágábban kitermelhető szénhidrogén-előfordulásokat jelentenek.
A hazai konvencionális módszerekkel kutatható és kitermelhető objektumok mérete kicsi, azok egyre nagyobb mélységben találhatók, és a világpiaci fokozódó keresleti nyomás miatt a fúrási, kutatási, kitermelési összköltségek folyamatosan emelkednek. Ebből következik, hogy megfontolandó olyan bányajáradék-megállapítási elv, amely mindezt nem veszi figyelembe, és csak a világpiaci áremelkedésből indul ki. Ráadásul - erről már sokan beszéltek - az előterjesztésben javasolt 30 százalékos megemelt mérték régiónkban, mondhatni Európában is magas szintet jelent, nehéz viszonyítási alapot találni, hogy most mi mennyi. Fónagy képviselőtársam is sorolt adatokat, de bizonyos, hogy nem hasonlíthatjuk össze, mondjuk, egy norvég mértékkel, ahol magasabb járadékot realizálnak, de ott például az állam jelenléte a kutatásokban jelentős, vagy nem hasonlíthatjuk össze az öböltérségbeli országokkal, ahol viszont egészen más kitermelési körülmények és lehetőségek vannak.
Úgy gondolom, hogy a saját határainkon belül kell a legjobb megoldást megtalálni, és nem biztos, hogy a viszonyítási alapok méricskélése a döntő szempont. Azt gondolom, hogy amennyiben el akarjuk kerülni azt a nemzeti érdekeink ellen ható helyzetet, hogy a szénhidrogén-kutatások intenzitása csökkenjen Magyarországon, hogy mindezek következményeként adott esetben a bányajáradék-bevételek is csökkenjenek, az optimális megoldást kell keresnünk, de ehhez az előttünk fekvő törvényjavaslatban lévő 4. § átgondolása, módosítása biztos, hogy szükséges lesz.
Megfontolandó továbbá, hogy a bányajáradék mértékének újraszabályozása során az úgynevezett magas inerttartalmú földgázak kitermelése után alacsonyabb kulcsot állapítsunk meg. Erről is többen szóltak már itt előttem. E szempontok érvényre juttatása a bányajáradék megállapítása során összességében ösztönözné a befektetéseket, amely célunk, növelné legalább szerény mértékben az ország energiaellátási biztonságát, és természetesen mindannyiunk közös célja, hogy maximalizálja a bányajáradék-bevételeket is.
Mindezek alapján és a folyamatban lévő szakmai egyeztetések tapasztalataként reméljük, hogy a hivatkozott 4. §-hoz olyan módosító indítvány, indítványok kerülnek majd benyújtásra a parlament elé, amelyek egyrészt a vállalkozókat befektetésre ösztönzik, másrészt a költségvetésnek is bevételnövekedést eredményeznek.
Mindezek előrebocsátása után összefoglalnám azt a véleménycsokrot, amely a törvényjavaslat túlnyomó részéhez kapcsolódik az általam leglényegesebbnek tartott elemeiben. A geotermikus energia hasznosításának elősegítését szolgáló geotermikus védőidom jogintézményének bevezetése egy fontos és szükséges lépés. Ez jogbiztonságot jelent majd minden valószínűség szerint a robbanásszerű fejlődés és felfutás előtt álló geotermikus piacon az érdekelt vállalkozások számára, akik egyes védőidomok jogosítottjaiként védelmet kaphatnak arra, hogy a számukra kijelölt térrészből más vállalkozó geotermikus energiát ne termelhessen ki. Ez fontos és szükséges szabályozás.
(10.40)
A geotermikus energia felhasználásának szabályozása ugyan már az 1993-as bányatörvényben is benne volt, de a jelenleg is érvényes szabályozás pont az itt megteremteni szándékozott biztonságot nem tartalmazta, így a hasznosulás mértéke korlátozott volt mindeddig ezen a téren. A geotermikus védőidom intézményének bevezetése tehát mindenképpen lényeges és jó lépés, és reméljük, az iparág felfutása is várható ettől a lépéstől.
A bányászati hulladék irányelv átültetése a hazai jogrendbe európai harmonizációs kötelezettségünk, így ez sem megkérdőjelezhető feladat. A javasolt módosítás mind a környezetvédelem, mind a bányászat szempontjából egyértelmű szakmai követelményeket határoz meg. A meddőhányók kezelése eddig is szabályozott terület volt, a fúróiszapok pedig a zagytározóba kerülvén eddig is veszélyes hulladékként kerültek kezelésre, de a zagytározók működése várhatóan korszerűbb és biztonságosabb lesz a törvényjavaslat elfogadását követően.
A kormányzati szerkezetalakítással összefüggő intézményi átalakulás miatt szükségessé vált törvényi szintű szabályozás tulajdonképpen egy adott, kötelező feladat, itt ugyanis az egységes szakigazgatási szervezet a hatósági munka egyszerűsítését és egységesítését hivatott szolgálni. Reméljük, ez valóban így lesz. Bizonyos területeken a bányafelügyeleti hatósági jogkörök módosulnak és kiszélesednek, ezek mind támogatható intézkedések. A jogutód nélkül megszűnő bányavállalkozások esetén az új, jogosított személyének kijelölésére a bányafelügyelet kap jogosítványt, így megszűnik az a veszély, hogy bányászati célra már kijelölt területek esetleg elveszhetnének. Ezek csak kiemelések a törvényjavaslatból.
Összességében a törvény módosítását a fentiek figyelembevételével az előttünk álló általános és részletes vita alapján is mindenképpen támogatjuk, elfogadásra javasoljuk abban a reményben, hogy a folyamatban lévő egyeztetések egy széles körű szakmai és politikai konszenzust teremthetnek egy olyan kérdésben, amely alapvetően szakmapolitikai kérdés. Remélem, képviselőtársaim is egyet fognak érteni abban, hogy szükség van erre a törvénymódosításra, és meg fogják szavazni ezt.
Köszönöm.
