ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtuk, messzemenően tudjuk támogatni magát a törvénytervezetet. Bizonyos kiegészítésekre szeretnék rátérni. Örültem annak, amikor Fónagy képviselőtársam mondta a tízperces hozzászólását, Szanyi Tibor a fejével bólogatott. Ez azt jelenti, hogy Szanyi Tibor is majd el fogja mondani a maga részéről azt az álláspontot, amely egyezett Fónagy János képviselőtársam álláspontjával.
Szeretnék kitérni arra, hogy múlt héten az Európa Tanácson belül volt egy regionális konferencia, ahol a nemzeti parlamenti képviselők, valamint a regionális parlamenti képviselők is jelen voltak. Ott is elhangzott, hogy a világ gazdasági újrafelosztása jelen pillanatban folyik. Nem véletlen, 2005 környékén én már szóvá tettem a körbetartozás kérdését. Akkor a miniszter úrnak az volt a válasza, hogy versenysemlegesség, a tőkepiac szabad áramlása, nincs lehetőség törvényt alkotni. Ugyanígy szóvá tettem a stratégiai ágazatok kérdését is. Akkor is dettó ugyanez volt a válasz. De ugyanígy megkíséreltük parlamenti vitában a privatizációs törvény kapcsán hangsúlyozni, hogy Magyarország is - hasonlóképpen, mint ahogy az Európai Unió tagországain belül - nemzeti érdekből olyan egyedi, speciális törvényeket alkot, amivel tulajdonképpen a saját szolgáltatásait, gazdasági társaságait megfelelő védelemben tudja részesíteni.
(12.00)
Ezt mondom azért is, mert most a MOL kapcsán, amikor a részvényfelvásárlási láz az osztrákok részéről megindult, akkor abban a pillanatban Kóka miniszter úr is és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is ki tudta azt a szót mondani, hogy stratégiai ágazat. Ugye, idáig ez hiányzott a parlamenti palettáról és a kormányzati palettáról is. Most a MOL bajba került, és egyből megkísérelünk egy olyan törvényt alkotni, amellyel tulajdonképpen a biztonságát és a szolgáltatás biztonságát is garantálni kíséreljük meg, ahogy Fónagy János is fogalmazott, ez a fejsze nélküli nyél vagy nyél nélküli fejsze, tehát futunk valami után, és megkísérelünk egy olyan törvényt alkotni, amellyel esetleg a kivásárlási lázat csökkenteni tudjuk vagy mérsékelni tudjuk.
De a privatizációs csomagban is vannak olyan területek, amelyeket akkor is megfogalmaztunk, hogy nem szabad elkótyavetyélni, nem szabad, hogy Magyarország ne stratégiai ágazatként tekintse, ilyen a vízbázisok kérdése; Herényi képviselőtársam is erre próbált célozni. Van még olyan állami vagyon, amelyet ugyanebbe a körbe minden további nélkül be lehetne emelni. Ezt mondom azért is, mert a privatizációs csomagban a hat regionális vízműnek a teljes értékesítése szerepel. Nagyon jól tudjuk, globális felmelegedés, előrejelzések, több száz millió menekült, ivóvízhiány, és tessék figyelembe venni azt, hogy Magyarország alatt van Európában a legtöbb ivóvíz. Ha most a privatizációs csomagban minden további nélkül a tőke szabad áramlásának az európai uniós elveivel megegyezően piacra dobjuk, fölteszem önöknek a kérdést, hogyha ez külföldi kézbe kerül, akkor adott esetben ez a külföldi azt fogja mondani, hogy uraim, tíz év múlva, majd amikor tényleg szenved a világ a vízhiánytól, akkor azt fogja mondani a magyaroknak, hogy majd akkor isztok és annyiért, amennyiért én mondom.
Tehát át kellene gondolni, mit tekintünk még ezen kívül, a MOL-on és az energetikai szektoron kívül stratégiai ágazatnak. És igenis, lehet úgy törvényeket alkotni, akár a földtörvénnyel kapcsolatban; nem kell messze menni, tessék a dán törvényeket megnézni vagy az osztrák törvényeket. Olyan akadályokat építenek be, amelyeket adott esetben külföldről vagy máshonnan jövő, vásárlói szándékkal bíró, pénzzel bíró személy nem tud eszközölni, mert a törvények nem adnak rá lehetőséget. Vagy legalábbis nagyon keményen megszigorítják, és innentől fogva lehet, hogy még a kedvük is elmegy attól, hogy vásároljanak.
Itt a parlamentben kérdeztem a miniszter urat, odafigyel-e egyáltalán valaki a tőzsdei mozgásokra. Ez az idei év első negyedévében volt, hisz kaptunk és vannak olyan információk, hogy a nyugat-európai országok kezében hihetetlen sok kelet-európai részvény van. Tudjuk nagyon jól, Kína is egyfajta gazdasági növekedése folytán hatalmas pénzekkel rendelkezik, ugyanez van Oroszország esetében is. Na most, teljesen logikus, hogy a nyugat-európai országok egy védelmi reakciót fognak kialakítani, hisz az ő szolgáltatásaikban nem kívánják azt, hogy adott esetben általunk meg nem nevezett országok nagyobb súllyal tudjanak a gazdasági vérkeringésbe bekapcsolódni, ezért adott esetben lehet, hogy a saját kelet-európai részvényeiket értékesítik, és azt mondják, hogy idáig, és ne tovább. Ezt a kérdést ugyanúgy feltettem miniszter úrnak, ezzel kapcsolatban is nagyon semmitmondó válasz érkezett tulajdonképpen. Tehát ma ott tartunk tényleg, hogy Magyarország minden stratégiai ágazatát minden további nélkül feladja, külföldiek kezébe kerül, és onnantól kezdve a teljes kiszolgáltatottságban lesz része a magyar társadalomnak és a magyar nemzetnek.
Én szeretném kérni, és Fónagy Jánossal nyújtunk be közösen egy módosító indítványt, amely - hasonlóképpen meg szeretném erősíteni, ahogy ő is elmondta - ne csak az energiaszektorra vonatkozzon, hanem minden olyan gazdasági társaságra, amelyet adott esetben a magyar parlament vagy a későbbi kormányok stratégiai ágazatként kívánnak meghatározni. És ezt nagyon komolyan kellene vennie a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak, hogy mit kívánunk hosszú távon egyáltalán stratégiaiként nevesíteni, és azok köré valóban olyan nemzeti, egyedi, speciális törvényeket alkotni, amellyel megnehezítjük mások számára a hozzájutás lehetőségét.
De ugyanez a MÁV Cargo esete is, a szállítmányozás, a tömegközlekedés kérdése. Nagyon jól tudjuk, és most folyik az európai ügyek bizottságában az üzleti körök, tehát az európai üzleti köröknek a közös bizottsági ülése, és ott is megfogalmazták, és erre megint nem figyel oda senki, pedig nemzetbiztonsági szempontból hihetetlen fontos lenne a telekommunikáció, informatika kérdése. Hisz maga a törvény is foglalkozik a titoktartás kérdésével, az információs rendszerek esetleges szigorításával. Tehát ebben a kérdéskörben igenis a magyar parlamentnek, a kormánynak, mégpedig a kormánynak, úgy érzem, jelen pillanatban oly mértékű mulasztása van, hogy ha erre nem figyelünk kellőképpen oda, akkor a magyar stratégiai ágazatokat el lehet felejteni, és valóban kiszolgáltatottá válik a magyar társadalom.
Én szeretném kihangsúlyozni, számomra döbbenet volt, amikor a MÁV Cargo értékesítésével kapcsolatosan két jelentkező volt. Ezt múltkoriban is elmondtam itt a parlamentben, egyrészt a német állami vasúttársaság, másrészt a román állami vasúttársaság. Na most, tegye fel magában mindenki a kérdést, amikor ez a tevékenység majdhogynem nyereségesen tud működni, akkor egy ilyen ágat megkísérelünk piacra dobni és értékesíteni. Tehát át kellene gondolni, képviselőtársaim.
Én szeretném kérni majd elnök úrtól azt, ahogy az előző napirendi pontnál is, a bányavagyontörvénnyel kapcsolatosan is, hogy legyen lehetőség arra, hogy adott esetben öt párt üljön le közösen, gondoljuk át, hogy egyáltalán mi az a stratégiai szegmens, gazdasági társaság vagy állami vagyon, amely még menthető bizonyos törvények megalkotásával, és próbáljunk meg új módosító indítványokat benyújtani, és erre lehetőséget adni, adott esetben, ahogy a bányászati törvénynél is, hogy adott esetben egy ötpárti egyeztetéssel próbáljunk túllépni azon, hogy csak energiaszektorról beszélünk, hanem valóban stratégiailag fontos, magyar gazdasági ágazatokat kellene tulajdonképpen nevesíteni, és úgy megalkotni egy törvényt, hogy minden egyes szegmense törvényileg is lefedett legyen, és lehetőleg ne lehessen oly könnyen kivásárolni vagy prédára dobni, és adott esetben azokat a vádakat később meghallani, hogy hány milliárdos veszteséggel sikerült egy-egy tranzakciót a magyar kormánynak végrehajtania.
Én úgy érzem, hogy a 8000 milliárd könyvi érték vagy a föld esetében a 100 ezer milliárd nagyságrendű termőföldterület kérdése sokkal mélyebb és sokkal hatékonyabb átgondolásra kell hogy késztesse a magyar parlamenti képviselőket és magát a kormányt is. És még egyszer kihangsúlyozom, örülök annak, hogy ma a kormány részéről végre egyszer, ugyan a MOL bajba kerülése folytán elhangzott az, hogy Magyarországon igenis a stratégiai ágazatokat meg kellene határozni, akkor itt a lehetőség, képviselőtársaim. Kérem elnök urat, hogy a módosító indítványok benyújtását a napirend tárgyalásával ne zárja le, hanem tegyék lehetővé, hogy a napirend végéig lehetőleg, vagy adott esetben a házbizottsági ülésen lehetővé tenni azt, hogy egy héttel meghosszabbítva lehessen módosító indítványokat megalkotni, és lehetőleg ebben közösen lépni, az öt parlamenti párttal közösen, mert azt hiszem, a Kossuth térről is jönnek hangok. Ezt most nem erősíteni akarom, de onnan is jönnek hangok, és pontosan a privatizációs törvény és a stratégiai törvénnyel kapcsolatos dolgainkat én úgy érzem, hogy most parlamenti szinten is lehetne rendezni. És itt még egyszer visszatérek a vízkérdésre: ugyanolyan óriási világproblémát fog jelenteni, mint jelenleg a különböző energiaszektorhoz tartozó akár olaj-, akár gáz-energiahordozóknak a kérdése, vetekedni fog ez is az arany értékével.
Képviselőtársaim, még egyszer kérem önöket, gondoljuk át komolyan, ne csak az energiaszektor, hanem az összes stratégiai ágazat vonatkozásában, amelyben még van törvényi lehetőségünk arra, hogy valóban védelmet tudjunk neki biztosítani és nyújtani, azt tegyük meg, ez rajtunk múlik és a kormányzaton múlik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
