BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy miniszter asszony is bekapcsolódott a törvénytervezet vitájába. A törvénytervezet általános indoklásában a következő bekezdés olvasható: “A szociális törvény módosítása elsősorban a szociális szolgáltatások célzottabbá tételét szolgálja. A törvénymódosítás azokat a legszükségesebb és azonnali lépéseket kívánja megtenni, amellyel már 2008. január 1-jével biztosítani lehet a gondozási, ápolási szükséglettel rendelkező, alacsony jövedelmű és legkisebb érdekérvényesítési képességgel bíró lakosok szociális szolgáltatásokhoz történő hozzáférését.” Ez a szándék dicsérendő.
Ehhez képest a tisztelt kormányzat felszámolja a támogató szolgálatok és közösségi helyek kötelező normatív támogatását, felszámolja a családtámogatási kifizetőhelyeket a munkahelyeken, szűkítik az intézménybe jutás lehetőségét, növelik az intézményi térítési díjakat, és mondhatjuk azt is, nem túlzás, romba döntik az emelt szintű idősotthoni ellátást a differenciált normatíva bevezetésével. Mindezt persze most, amikor 2008-ra egy átfogó szociális törvény beterjesztését jelentették már be a szakma számára. 2008-ig néhány hónap van hátra, ennek ellenére érdekes módon a 2008. évi költségvetési törvényhez percre pontosan igazítva érkezik egy szociális salátatörvény, amely ugyan magasztos célokat fogalmaz meg, de mégis pénzügytechnikai kérdéseket próbál lekezelni ebben a formában.
A javaslat nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint a kormányzati megszorító intézkedések kiterjesztése a legelesettebbekre, a fogyatékkal élőkre, az idősekre, a magatehetetlen emberekre, a gyermeket nevelő munkavállalókra, a szenvedélybetegekre, és tulajdonképpen nem más, mint a felelősség áthárítása az intézményfenntartókra, önkormányzatokra, egyházakra, civil szervezetekre. (Bernáth Ildikó visszatér az ülésterembe.)
A támogató szolgálatok kötelező feladatként történő megszüntetése, az állami normatív támogatás megvonása és pályázati rendszerbe történő áthelyezése igen kellemetlen, kényelmetlen és időközönként megalázó helyzetbe fogja hozni éppen azokat a polgártársainkat, akik számára az emberhez méltó élet alapfeltételeit tudta biztosítani a támogató szolgálatok létrehozását biztosító törvénymódosítás néhány évvel ezelőtt, nem túl régen. Nem évtizedes törvénykezésről van szó, néhány évvel ezelőtt biztosította a tisztelt Országgyűlés ezt a lehetőséget a szociális törvény passzusain belül.
A fogyatékkal élők, mozgáskorlátozottak szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetőségét biztosítják többek között a támogató szolgálatok, hogy el tudjanak jutni, emberhez méltó körülmények között igénybe venni az egészségügyi szolgáltatást, hogy reggelente a fogyatékos, kerekes székes gyermekeket el lehessen vinni óvodába, iskolába, azokba a közösségi terekbe, ahol megélhetik az együvé tartozás élményét a kortársaikkal. De ugyanezen szolgáltatás biztosítja azt is, hogy az esti időszakban akár színházi látogatást is tehessenek a fogyatékkal élők.
Most ennek a normatív rendszerben való megvonására tesz javaslatot ez a törvény, és pályáztatni szeretnének. Pályáztatni szeretnék azokat a mozgáskorlátozotti egyesületeket, amelyek ilyen támogató szolgálatokat hoztak létre országszerte, pályázati lehetőségeket kihasználva, köztük már európai uniós pályázatokat is, ahol kötelezettséget kellett vállalniuk arra, hogy hány esztendőn keresztül fogják biztosítani a szolgáltatást. Amennyiben most, az új rendszerben nem nyer a pályázatuk, mert a minisztérium éppen úgy dönt, hogy abban a térségben van más támogató szolgálat, ezekre nincsen szükség, akkor ki fogja majd helyettük azt a kötelezettséget teljesíteni, amelyet a korábbi pályázat kiírója előírt? Ezeket is figyelembe kellene venni, tisztelt képviselőtársaim!
A család ép munkavállaló tagjait is tehermentesítette a támogató szolgálat, és tehermentesíti mind a mai napig fizikai és pszichikai értelemben is. Erről már képviselőtársaim egy része beszélt. Nem mindegy az, hogy egy olyan családban élő munkavállaló, akinek rendszeresen el kell látnia, szállítania kell - támogató szolgálat hiányában - fogyatékkal élő, mozgáskorlátozott hozzátartozóját, annak van-e még fizikai és lelki ereje arra, hogy elmenjen a munkahelyére, és ott a lehető legjobb tudása szerint teljesítsen. Jó dolog-e az, hogy úgy történik meg a támogató szolgálatok mint ellátási forma beszűkítése, hogy közben persze az esélyegyenlőségről beszél a tisztelt kormányzat, folyamatosan hivatkozva az európai normákra? Az európai uniós költségvetési támogatási keretekből jelentős összeget kívánunk szánni az akadálymentesítésre, akadálymentesítünk minden iskolát, minden óvodát, a bölcsődéket, az orvosi rendelőket, minden közintézményt tízmilliárdos költségvetési ráfordításokkal, majd ezt követően a szociális törvényben egy korlátozó passzussal igyekszünk szűkíteni a támogató szolgálatok mozgásterét, amelyek éppen a fogyatékkal élők eljutását teszi lehetővé azokba az intézményekbe, amelyeket szintén közösségi összefogással, közösségi forrásokból akadálymentesítünk.
(14.40)
Ha valaki nem érzi ezt az ellentmondást, azt gondolom, az nagy baj. Jó lenne, ha a törvénykezés hátterében, amikor végiggondolják az összefüggéseket, erre is figyelmet fordítanának. Az erőforrásokkal való gazdálkodás nemzetgazdasági érdek is, és a humán erőforrás is ide tartozik. A fogyatékos családtagot magába foglaló család egészséges tagjainak a humán erőforrására is szükség van a közösség életében. Rájuk, az ő tehermentesítésükre is tekintettel kell lenni, nem beszélve arról, hogy ez a törvénymódosítás elbizonytalanítja a szociális munkásokat is. Míg néhány szolgáltatás az egy-két évvel ezelőtti törvénymódosítás során valóban úgy került be a törvénybe, hogy szinte rá kellett erőszakolni a szolgáltatást igénybe vevőkre, el kellett mondani nekik, hogy ez miért jó - és ezt megtették a szociális munkások -, most ugyanezen szociális munkásoknak egy-két-három év elteltével azt kell mondani, hogy ez mégsem olyan fontos szociális vívmány, tessék lemondani róla. Nekik kell megvívni ezt a személyes, apró háborúságot majd az ellátottakkal. Azt gondolom, nem szerencsés dolog.
De mondhatjuk azt is, hogy ez a törvénytervezet támadás a falu ellen, hiszen a háromezer fő alatti falvakban az idősek nappali ellátása nem lesz kötelező. Ezek az idősek klubjai azok a közösségi terek, ahová elmennek az emberek. Egy háromezer fő alatti település nem olyan kicsi, Magyarország településeinek a többsége ebbe a kategóriába tartozik. Tatabánya megyeszékhely. Lehet, persze teljes körű szociális ellátást biztosítani - mint ahogyan biztosítunk. Lehet kifizetőhelyet biztosítani a Kincstárban, hogy majd a családi támogatásokat, a családi pótlékot ott lehessen igényelni. De kérem! Akkor, amikor megszüntették a Bakonyalja vasúti közlekedését, amely egész Bakonyalját átszeli a megyén belül, és összeköti a megyeszékhellyel, ahol ezek a szolgáltatások elérhetők, ahol kifizetőhely van a Kincstár részéről, akkor nem kellett volna korábban végiggondolni, hogy ha megszüntetjük az elérhetőségi lehetőségeket, utána megszüntetjük a kistelepüléseken a szociális ellátást, az idősek nappali ellátását, akkor ebből konfliktusok lehetnek? Hát nem fog eljutni az idős ember! Vagy rá vonatkoztatva az esélyegyenlőség már nem számít? Amikor beszélünk, akkor fontos, amikor pedig aprópénzre váltjuk, akkor nem fontos?
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt lehet erről a törvénytervezetről mondani - lehetne sok mindenről beszélni, módszertani intézmények leépítéséről, jogosultságról -, semmi másról, mint az államháztartási hiány csökkentéséről van szó, összhangba hozva a költségvetési törvény benyújtásával. Ha nem erről lenne szó, akkor meg lehetett volna várni a 2008. esztendőt, amikor önök - azt mondták - be fogják hozni az egységes szociális törvényt. Bölcsebb döntés lett volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
