BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszter asszony azt mondta, hogy itt szemenszedett hazugságok is elhangzanak. Minek lehet ítélni azt, amikor a kormányzat folyamatosan arra hivatkozik, szép uniós csomagolásba helyezve a szubszidiaritás elvét, hogy ott helyben, minél közelebb, ott döntsék el, hogy mire van szükség? Ebben az esetben az önkormányzatok helyett egy állami pályáztatás keretében majd az állam fogja eldönteni, hogy adott szolgáltatásra ott helyben szükség van-e. És az önkormányzatoknak előírja a kötelező feladatot. Most abba ne menjünk bele, hogy az önkormányzatoknak egyébként a finanszírozása milyen, hogyan szűkültek, és mindig alkuként van felajánlva, hogy inkább egy kicsit engedünk a kötelező feladatokból, de ne kérjetek olyan sok pénzt hozzá; ahelyett, hogy azt mondaná a kormányzat, hogy olyan szabályozást hozunk - ez nyilván összefügg a finanszírozási szabályok megváltoztatásával -, hogy körülírjuk azokat a feladatköröket, amelyeket egyébként el kell látni, és bízzuk rá az önkormányzatra, hogy melyiket kívánja megszervezni, és melyikre talál ott, helyben szükségletet. Hát a támogató szolgálat, ha valami, akkor az szükségletre jött létre, hiszen óra-perc alapján számolnak el. Tehát a szükséglettel elszámolnak. Ez nem egy átlagnormatíva alapján finanszírozott szolgáltatás, hanem ott bizony le kell írni, hogy mikor, mit csináltak, kihez mentek ki, mennyit. Megvan a szükséglet, és a szükségletre megteremtődött a válasz. És ahelyett egyébként, hogy azzal foglalkozna a kormányzat, hogy mondjuk, a támogató szolgálatoknál megnézné, hogy ha valahol nagy területen kell ellátni, az bizony egy kicsit drágább, mint ha csak egy utcában találunk húszezer lakost, mondjuk, egy hosszú utcában vagy egy körúton Budapesten.
Tehát ezeket kellene inkább megnézni, nem állami hatáskörbe vonni. Köszönöm.
