DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy az indoklásból és a 72 paragrafusból álló módosító javaslatból az időseket érintő tételekkel kívánok foglalkozni most.
A módosításra vonatkozó általános megállapításaim a következők. Az indoklásban szereplő indokok, mint a szociális szolgáltatások célzottabbá tétele, az egyenlő esélyű hozzáférés, a szolidaritás elvének erőteljesebb érvényesítése, valamint a legrászorultabbak elérése, az alacsony jövedelműek és a legkisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkezők kiemelése, megannyi jól hangzó szólam. Mivel a fenti paragrafusokban ezek nem vagy csak részben érvényesülnek, az idősotthoni ellátás és a házi segítségnyújtás gondozási szükségletének leírása és mérése mechanikus, és úgy kezeli az időseket, mint homogén masszát, és kimarad a gerontológia és geriátria szakmaisága, maga az idősödés folyamatainak a rendszerszemlélete és egyedre szabhatósága. Igaz, olvasmányokból nem is lehet ilyen szemléletet és praxist elsajátítani. Az idősek nem gyömöszölhetők klisékbe, figyelmen kívül hagyva egyedi személyiségük sokféleségét.
Kimarad az a megközelítés is, hogy az idős emberek élete nem statikus, hanem normál és kóros öregedésük dinamikus kombinációja, ami követéssel ismerhető csupán meg, váratlan történésekkel számolva. Ezért a tudálékossággal kidolgozott sémák csak rontanak helyzetükön, fokozva függőségüket, kiszolgáltatottságukat és tehetetlenségüket, igaz, ezek szociális protokollnak számítanak manapság. Mindezt tetézik a javasolt bürokratikus szükségletvizsgálatok, étkezés, házi segítségnyújtás és bentlakásos idősotthoni ellátásuk jogosultságának megállapításához; olyan jól hangzó kijelentésekkel, hogy a differenciált összegű normatíva érdekeltté teszi a fenntartót az alacsonyabb jövedelmű igénylők ellátásában, illetve hogy a magasabb jövedelemmel bírók, ellátottak magasabb összeget vállaljanak át a szociális ellátás költségeiből.
És persze a részletekben bújnak meg a problémák. Bonyolult szövegezés, igaz, törvényalkotói imponáló manír módjára, lásd a 6. §-t, a felülvizsgálati indokokat, vagy a 7. §-ban az életvitelszerűséget mint illetékességet megalapozó körülményt fejezi ki. De ne legyünk kicsinyesek, a 19. §-ban hangzatos differenciálás érdekében bevezeti a házi segítségnyújtás esetében a gondozási szükséglet mérését egy új - megint módszer: homogén gondozási csoportok - hgcs-adatlap pontrendszerével, vizsgálandó területeknek tekintve az egészségi állapotot, az ápolási szükségletet és az önkiszolgálási képességet, illetve azok mértékét. Napi négy óra ápolási szükséglet a vízválasztó. Alatta vagy felette? - ez itt a kérdés mint objektív és igazságos mérték. Igen? Alatta lehet házi segítségnyújtás, felette nem? Szolgáltatás nem nyújtható felette, csak kivételesen sürgős esetben, nem kell kivárni a gondozási szükséglet vizsgálatának eredményét. De aztán ilyen esetben három hónapos átmeneti időre már nyújtható mégis szolgáltatás, vagyis sürgős esetben három hónap, nem sürgős esetben marad a kötelezően előírt.
Ily módon az új szabályok megkönnyítik a házi segítségnyújtás és a bentlakásos ellátás közötti átjárhatóságot, fogalmaz a javaslat, mivel, ha a gondozási szükséglet meghaladja a napi négy órát, tájékoztatni kell az igénylőt bentlakásos intézményi ellátás igénybevételének lehetőségéről. Aki vagy akik ezt megfogalmazták, fogalmuk sincs az idős emberekről, fogyatékosságaik és betegségeik sokféle együttes megjelenéséről, változó zavartságokkal, feledékenységgel, nemegyszer gyors ingadozásokkal, a négy óra feletti és alatti ápolás indokoltságával - nem lehet! Az egyedi lakás, anyagi, kapcsolati, családi, szomszédsági kapcsolatokról nem is szólva.
Aztán jön a 22. §. A módosítást követően az idősek otthonában fő szabály szerint csak a megfelelő gondozási szükséglettel rendelkező személyek lesznek elláthatók. Nincs pardon, ez a szabály!
Mindez a 24. §-ban csúcsot dönt: a gondozási szükséglet ott is óra/nap mértékegységben kerül meghatározásra, mégpedig szociális szakértői szerv, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet szakértői bizottsága révén. Napi négy órát meghaladó szükséglet esetén nyújtható csupán, ha nem több mint négy óra, a házi segítségnyújtásban, ennek igénylése során pedig a szociális szakértői szerv szakvéleménye igazolja a gondozási szükségletet.
Összegző véleményem: mindez életidegen. Az idős embereket tárgyként kezelő, a bürokratikus tortúrákkal testileg, lelkileg gyötrő és kimunkálatlan, hatásvizsgálatokat nélkülöző, szakmailag dilettáns törvénymódosítás, költségei meghatározhatatlanok, ellenőrizhetősége kivihetetlen, nem jó az idősnek, nem jó a családtagnak, nem jó az önkormányzatnak és nem jó az államnak. És kik azok a szakértők? És gondozzuk vagy méricskéljük az idős embereket? Ez a módosító javaslat nem alkalmas a célkitűzések megvalósítására.
Még azt is hozzá kell fűznöm, hogy ahogy a nyugdíjtörvény módosításánál, kétféle megközelítésben tárgyaljuk a nyugdíjtörvény-módosítást, parametrikusnak nevezzük és paradigmatikusnak. Kérem, ez a mértékrendszerekkel, a méricskélésekkel való, a költségeknek az elaprózására vonatkozó, nem rendszerben gondolkodó, nem az időseket figyelembe vevő módszereket ajánl, ahelyett, hogy paradigmatikus irányban, tehát a strukturális, funkcionális és rendszerszemléletű új törvény előkészítésének lenne az alapja. Sajnálatos módon ebben óriási hátránya van, mert ráadásul elhiteti azt, hogy ma Magyarországon a 3 millió 300 ezer nyugdíjas, de főleg az idősödők, az a 2 millió 60 éven felüli, és azon belül is a közel 51 százalékkal egy krónikus betegségben szenvedők, legalább két ilyen betegségben szenvedők - körülbelül 10 százalék - és a 3 százalékos két vagy három megbetegedésben szenvedők, akik közel 60-70 ezren vannak, nem kapják meg a lehetőséget, hogy áttekinthetően, rendszerbe foglalhatóan, személyre szabottan, intézményre szabottan, helyre szabottan lehessen kellőképpen áttekinteni és megvalósítani a törvénymódosítás alapján a programot.
Több mint tíz évvel ezelőtt írtam, engedjék meg, hogy felolvassam: “Az ár- és költségrobbanás miatt a nemzeti gazdaságok terhei olyan mértékben emelkednek, hogy restrikciós egészségügyi és szociálpolitikai intézkedésekre kerül sor, amely a népesség és az időskorúak elégedettségét rontja, bizalmi biztonságát labilissá teszi, stressz-szintjét fokozza, morbiditását és mortalitását növeli izolálódással, magányossá válással, pszichés problémákkal.” Szükség van egy rendszerszemléletű, korszerű irányba mutató, nem pepecselő, nem helyi egy-két maszatolással megoldást kínáló, felszínes javaslatra, hanem alapja legyen mindaz, amit teszünk és javasolunk egy olyan új törvény megfogalmazásához, kialakításához, amelyre viszont idő kell, amelyre szakemberek kellenek, amelyre, ha kell, ötpárti egyezség kell, ha kell, az ötpárti egyezségen belül a szakértői vélemények kicserélése.
(12.50)
Nem meghallgatása, mert eddig számtalan esetben tapasztaltuk, hogy meghallgatjuk egymást, aztán nem lesz belőle semmi, hanem egy olyan - nem konszenzusnak nevezem ezt - gondolkodásmódot és magatartásformát kell bevezetnünk, amelyben együttesen értékesítjük azokat a tudásokat, azokat a tapasztalatokat, amelyek az idősödő embereknek, a rászorult embereknek és így tovább, a boldogulását szolgálhatják. Nem forintokban lehet ezeket mérni, bár a forintokra szükség van. Nyilvánvalóan egy költségvetés nem tehet mást, mint az alapvető, fontos, meghatározó kiadásokat és bevételeket veszi számba. De az idősödés és az időskor rázuhan, rászakad a civilizatórikus rendszerekre, az a 30 százaléknyi idősödő, időskorú és nyugdíjas ember, az a 20 százalék 60 éven felüli és a növekvő idősödési trend mellett sajnálatos módon elmaradó pótlás, a fogyatkozásunk megszabják a jövőt, és megszabják azt is, hogy mi a cél, mi a feladat, és mi a konkrét feladathoz kialakítandó olyan program, amelyben nem ezeket a maszatolásokat csináljuk.
Lehet ezt átmenetileg használni, teljesen hasonló lesz ahhoz, amit a nyugdíjtörvény módosításával csinálunk, de ez nem alkalmas arra, hogy átfogja a magyar szociális valóságnak a korrekcióitól kezdve, a megelőzésen keresztül a megoldás felé, ha kell, sok-sok éven keresztüli együttműködési tárgyalásokat, gondolkodást.
Erre kérem képviselőtársaimat, ezt gondolják át, mert ebben minden benne van, csak egy hiányzik: az idősödés megfelelő ismerete tudásban és tapasztalatban egyaránt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
