HIRT FERENC
HIRT FERENC
HIRT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Már az általános vita elkezdésekor a bizottságban és talán itt, a Ház falai között is gyakorlatilag elég parázs vita alakult ki közöttünk. Úgy érzem, mintha folyamatosan elbeszéltünk volna - és elbeszélnénk - egymás mellett.
Nagyon fontos kérdésekről van szó. Rengeteg rászorult az érdekeit nem képes érvényesíteni - emberekről van szó, a családtagjaikról. Úgy érzem, pont a lényeg mellett megyünk el, pedig tényleg nagyon sokakat érintő, fontos kérdésekről van szó. Én azt már furcsának tartom, hogy itt többször elhangzott, hogy az elmúlt öt évben 17-szer módosította a tisztelt Ház a szociális törvényt, és a szaktárca 2008-ra ígéri egy vadonatúj törvénymódosítás benyújtását. Nem teljesen értem, hogy megint miért kell belerontani mindenbe, és tényleg az egész szakmában és a szervezetek között is gondokat generálni. Úgy érzem, hogy antiszociális törvényről beszélünk, nem pedig szociális törvényről - ezt már a múltkor is elmondtam.
Megpróbálják úgy kommunikálni a kormánypárti képviselőtársaim, hogy tényleg ez a szociális szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést biztosítja, és a szolidaritás elvének nagyobb érvényesüléséről beszélnek - én homlokegyenest mást látok itt a törvényjavaslat végigolvasása kapcsán. Nem látom az előterjesztő szándékát és akarását. 15-20 ezer ember várakozik bentlakásos intézményi ellátásra. Azt is tudom, a fejemhez fogják majd vágni, hogy ez a szám lényegesen csökkent. Igen, csökkent, mert a krónikus ágyakra egy igen jelentős számú rászorulót befektettünk. Tudni kell, hogy ez a krónikus ágy az elfekvőt jelenti Magyarországon: egy ágyat egy éjjeliszekrénnyel és egy-két nővér felügyeletét. Azt gondolom, aki volt már ilyen intézményben, annak nem kérdés, hogy milyen élet és milyen sors vár ezekre az emberekre - és ez milyen megterhelés a családoknak, akik ezt látják -, ott egy nagyon gyors leépülés fog bekövetkezni.
Elhangzott, hogy az intézményekben is ilyen homályos tekintetű embereket látunk. Én jártam egy-két intézményben, láttam azokat, akiket a család nem tudott ellátni, és idősotthonba kerültek. Vannak azért jó kivételek, ahol nagyon jó, kellemes körülmények között az idős emberek az utolsó éveiket el tudják tölteni. Én nem látom a kormányzat szándékát arra vonatkozóan, hogy e valós igény kielégítését megcélozzuk és megtaláljuk.
Egyszerűen elképesztőnek tartom - és mindenki hangsúlyozta - a négy óra alatti ápolás megállapítását. Egyszerűen azt kellene eldönteni, hogy kell-e valakit ápolni vagy nem, otthon kell-e maradni, vagy pedig be akar kerülni egy otthonba, egy szociális intézménybe. A minisztérium szakállamtitkára is elismerte a bizottsági pillanatokban is, hogy gyakorlatilag nem jó ez a négy óra, lehet, hogy öt vagy hat órát kellene megállapítani. Szerintem ezen tovább kellene menni.
Hogy a gondozást és a szükségletet hogyan mérik fel, a hgcs és a szociális helyzetfelmérés kérdéseit, szeretnék pár szempontot innen felolvasni, hogy milyen szempontok alapján mérlegelik, hogy valaki rászorul-e négy óra alatti vagy fölötti ápolásra. Ágyban képes-e megfordulni? Ha valaki nem képes az ágyban megfordulni, egyértelműen kijelentem, hogy otthon gyakorlatilag nem ápolható, és nincs mit tovább beszélni róla.
Fogyaszt-e mézet? Hát, ha mézet fogyaszt, akkor nincs akkora esélye bekerülni, vagy fordítva? Ezeket nem nagyon tudom eldönteni. Aztán vannak-e élelmiszer-tartalékai? Ahogy ismerem az idős embereket, a háborút is megélteket, biztosan vannak élelmiszer-tartalékaik. De nem hiszem, hogy bajnak kellene lennie, hogy ha valakinek nincs élelmiszer-tartaléka, akkor könnyebben be tud kerülni egy intézménybe.
Aztán - hadd olvassam tovább - szeszes italokat és serkentő hatású élvezeti szereket fogyaszt-e? Hát, amikor felteszik ezt a kérdést egy 70-80 éves néninek vagy bácsinak, hogy fogyaszt-e serkentő hatású élvezeti szereket, nem tudom, mit fog mondani erre. Szokott-e ruhát, cipőt, esetleg alkalmi viseletet vásárolni? Ez megint olyan kérdés - talán lapulevélben járnak az emberek? Szokott-e cipőt venni? Elképesztő! Mikor táncolt utoljára? Szokott-e levelezni? Élnek-e a hobbijuknak? Azt gondolom, ezek olyan kérdések, szempontok, amelyek abszolút nem a valós helyzeteket mérik fel, és szerintem alkalmatlanok arra, főleg vidéken, ahol még a szolgálatok sem működnek, meg tudják határozni, kinek van szüksége és milyen gyorsan egy intézménybe való bekerülésre.
Azt is nagyon furcsának tartom, hogy ha valaki még rendelkezik ingatlannal vagy ingósággal, akkor azt büntetik azért, mert az egy jövedelemnek van elismerve, és ezért önök itt magasabb térítési díjat fognak meghatározni. Pont itt jön a probléma: az emberek nem merik eladni az ingatlanjaikat, mert várólisták vannak, hiszen ha eladja, akkor nem tud bekerülni. Ez rengeteg problémát vet fel. Úgy látom, jó lenne ezt átgondolni. Azoknak az embereknek sem nagyon tudunk segíteni, akik esetleg csak a téli hónapokra szeretnék, hogy ellátást tudjon biztosítani az állam. Itt is jó lenne látni valamit a törvényalkotó szándékából, hogy erre is nagyon komoly igény van - sajnos.
Aztán ami nagyon érdekes, hogy majd mindenkit egy bizonyos bizottság elé fognak citálni - jó kedve lesz a bizottságnak, rossz kedve lesz, mi lesz az elképzelés. Most is látható, hogy amikor be vannak rendelve akár a 67 százalékosok, sorban visszaminősítik őket 50 százalékra. Tehát látszik az irány. Nem lehet fellebbezni a bizottság véleménye ellen, én legalábbis nem tudtam kiolvasni ebből a törvénytervezetből. Szeretném, ha bekerülne valamiféle olyan megjegyzés is, hogy hogyan lehet a bizottság álláspontja, szakvéleménye ellen fellebbezni.
Aztán elképesztőnek tartom, hogy az önkormányzati kötelező feladatok rendszerét igen durván, jelentősen és egy pillanat alatt át akarjuk alakítani. Eddig a nappali ellátást a 3 ezer lakos fölötti településeknél kellett kötelezővé tenni. Azt mondom, hogy ha ezt 5-6 ezerre meghúznánk, lehet, hogy az ember valahol el tudná fogadni. A 3 ezer helyett 20 ezer lakos feletti lélekszámú településnél lesz ez kötelező. Az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátások is 10 ezerről 30 ezerre növekednek. Ha valaki megnézi Magyarország településszerkezetét, hogy mennyi falu van, és a kisvárosok is sokszor 8-10-15 ezer lakosból állnak, akkor az ország egy nagyon jelentős részét egyszerűen kivesszük az önkormányzati kötelező feladatokból. Itt már következik az újabb lépés, hogy az önkormányzatok nem is fognak erre kapni megfelelő anyagi hátteret. Én tudom, hogy itt 8 milliárdokról beszélünk, csak én majd meg fogom nézni jövőre és 2009-ben is, hogy ez hogyan fog működni. Előre látom a jegyzőket és a polgármestereket és a testületeket, hogy az igények ott lesznek, a pénz pedig a háttérben nem lesz meg. Elképesztő dolognak tartom ezt az egészet.
Ugyanez a támogató szolgáltatás 2009 januárjától megszűnik. (Csizmár Gábor: Nem szűnik meg.) Gondoljanak bele azon civil szervezetek döntéshozóinak, pénzügyi embereinek a helyzetébe, akik majd pályázni fognak valahogy, valamilyen körülmények között. Mindenki tudja, hogy Magyarországon milyenek a pályázatok: ki vannak írva, ez van belőle kizárva azért, az van belőle kizárva amazért. Lehet, hogy csak elrontanak egy aláírást, vagy nem teszik meg, máris esetleg kiesnek a pályázatból. Tehát nem tudjuk, milyen szigorú feltételek szerint lesznek elbírálva. A pályázat majd 36 hónapra szól. Hogyan fog valaki úgy beruházni akár több száz millió forintot, hogy 36 hónapra biztosított a finanszírozás? Én ezeket abszolút bizonytalan dolgoknak látom. Egyértelmű, hogy az időskorú ellátás tönkretétele és leépítése irányába megy el a jogalkotó. Tudom, hogy ezt nem szép és csúnya kimondani, de én ebből ezt tudom kiolvasni.
Ha még hozzátesszük a hozzátartozók helyzetét - ha valaki ismer olyan családot, ahol akár egy fogyatékos születik, és bekerül egy családba, anyagilag, idegileg, fizikailag és mindenhogyan az a család tönkremegy egy-két év alatt. Hiába próbáljuk meg a házi segítségnyújtásba visszanyomni ezt a sok-sok embert, egyszerűen még nincsenek meg a feltételei. Először azokat kellene kialakítani, és szerintem utána lehetne továbblépni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
