KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Képviselőtársaim! Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy ne legyen szükségletfelmérés, akkor a cél csak az, hogy bentlakásos intézményeket építsünk minél többet? Mert ez a megoldás? Ugye nem. Ez a képlet hasonlít ahhoz, amikor elkezdtek nagyon sok hajléktalanszállót építeni, és azt láttuk, hogy évről évre több hajléktalanszálló-férőhely létesül, és abban egyre több hajléktalan lesz. Tehát ha jó sok szociális intézményt, bentlakásos intézményt építünk jó sok férőhellyel, akkor azokban jó sok idős ember lesz majd.
De nem ez a kérdés, hanem az, hogy a szolgáltatásokat hogy tudjuk szétteríteni az országban. No de mit látunk? Azért kellett hozzányúlni ebben a törvényben is a szabályozáshoz, mert azt láttuk, hogy a jómódú, gazdag önkormányzatok közvetlen környezetében jöttek létre a szolgáltatások. Bár az igények mindenhol megjelentek, de a szolgáltatások mindig ott koncentrálódtak, és pont azokhoz nem jutottak el, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rá.
Ha arról beszélünk - amire Nyul doktor és Vojnik képviselőtársam is célzott -, hogy a bentlakásos intézményekbe bekerültek kétharmada nem vett részt semmilyen alapellátási gondozásban, vagy ilyen szolgáltatást nem vett igénybe, akkor a feje tetején áll a rendszer, mert ahhoz, hogy valaki naponta egyszer kapjon meleg ételt, meg reggelit és vacsorát, nem kell betenni őt idősotthonba, hanem meg kell oldani az étkeztetését. Ha valaki nem érzi magát biztonságban, és szükség van egy diszpécserközpontra meg egy szociális munkásra, aki ki tud menni hozzá, ha a karperecet megnyomja, és nagyjából azt is tudni fogja, mert a szoftverek erre már alkalmasak, hogy nagy valószínűséggel mi lehet a baja - magas a vérnyomása vagy éppen alacsony, és elájult -, akkor erre van szükség. Akkor nem a bentlakásos intézmények férőhelyét kell növelni, hanem abból a forrásból nagyságrendekkel több embert tudunk az alapellátásban ellátni.
Köszönöm szépen.
