ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország gazdasági növekedési mutatói azt mutatják, hogy 1,2 százalékos növekedést tudtunk elérni, Lengyelországé 6 és 7 százalék között várható a Kaczinsky fivérek minden ámokfutása ellenére, Románia is ilyen adatokat tud produkálni, az EU 27-ek átlaga pedig 2,8 százalék körül van. Szlovákia aggódik, hogy be tudják-e 2009-ig vezetni az eurót, az Európai Unió Bizottsága pedig pár hónapja felszólította Csehországot, hogy jövőre GDP-arányos államháztartási deficitjét szorítsa vissza 3 százalék alá, a nagy gazdasági növekedés miatt nem adnak több időt a deficithatár túllépésére. Jó nekik, hogy ilyen gondjaik vannak. Magyarország növekedése, ismétlem, 1,2 százalékos, az euró bevezetése már nem téma nálunk, hiszen ez valahol a science fiction kategóriájába tartozik.
A fenti bevezetőm tükrében azt gondolná az ember, hogy a kormányzat mindent megtesz a gazdaság élénkítése érdekében, csak hogy növelje gazdaságunk versenyképességét. Gazdaságélénkítő céllal adócsökkentést kezd el, és növeli a gazdaság motorjának számító K+F támogatásokat. A Gyurcsány-kormány azonban ennek pont az ellenkezőjét teszi, látszólagos adóegyszerűsítéssel növeli a vállalkozások adóterheit, és egyúttal az innovációs járulék megszüntetésével tönkreteszi a hazai K+F szektort. Sőt, minden gazdasági szereplő, Vállalkozók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, iparkamarák által fontosnak tartott szakképzési fejlesztések helyett az iskoláknak komoly bevételt jelentő szakképzési hozzájárulást is meg kívánja szüntetni. Ki kell mondjuk, hogy ez a hozzáállás, ezek a tervezetek teljes koncepciótlanságot és szakmai dilettantizmust mutatnak a kormányzati oldalról.
A szakképzési hozzájárulás esetében, csak hogy tudjuk, miről beszélünk, a vállalkozások levonhatják az adóból a saját dolgozóik szakképzését, illetve fejlesztési vagy együttműködési megállapodás keretében támogathatták vagy támogathatják még ma is a szakképzést folytató középiskolákat és felsőoktatási intézményeket. Az innovációs adó célja pedig az, hogy serkentse a K+F tevékenységét a vállalatoknak, mivel a hazai vállalkozások ezen a téren is komoly elmaradásban vannak az Európai Unióhoz képest és a fejlett országokhoz viszonyítva is.
Az eddigi szabályozás lehetővé tette, hogy a vállalkozások adójukat csökkentsék azokkal a kiadásokkal, amelyeket állami fenntartású vagy nonprofit kutatóhelyek számára fizetnek ki K+F tevékenységük ellenértékeként. Az adó bevezetésekor a kormányzat azt is vállalta, hogy a vállalkozások befizetéseit kiegészíti ugyanakkora összeggel, és az így befolyt összegből a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal keretében pályázatokat ír ki; zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a kiegészítések mindig elmaradtak a kormányzat részéről. Az innovációs adó szemmel láthatóan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen a vállalatok innovációs tevékenysége ugrásszerűen nőtt, amit jól mutat az is, hogy az adófajtából egyre kevesebb folyik be a kezelő alapba.
Amennyiben a két adófajtát összevonják, és a tervezet, amit a Pénzügyminisztérium honlapján látunk, ezt tükrözi, nem marad meg a jelenlegi leírási lehetőség, és ez a közvetlen kapcsolat, amely a szakképzési hozzájárulás tekintetében megvolt a vállalatok és a szakképző iskolák, szakképző intézmények között, illetve az innovációs járulék esetében megvolt ez a közvetlen kapcsolat a magánvállalkozások, vállalatok és az egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek között, ez a lehetőség, ez az esély meg fog szűnni. Ugyanis a tervezet szerint ez bemegy majd egy nagy kalapba, és ebből a nagy kalapból, ki tudja, milyen értékben és mértékben fognak majd pályázatokat előírni, és pályázati úton kívánják ezeket a pénzeket elosztani.
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon rossz metódus, ez pontosan az államnak a túlterjeszkedését jelenti, és egyébként ez az elképzelés ellentétes a szubszidiaritás uniós elvével, ami szerint a támogatásokat minél közelebb kell helyezni ahhoz, ahol tudják, hogy azt mire költik. Úgy gondolom, itt fennáll a veszélye annak, hogy politikai döntések fognak majd születni szakmai helyett, így fog adott esetben szelektálni az állam, hogy melyik egyetemeket vagy főiskolákat kell majd támogatni kutatási-fejlesztési támogatásokból, különböző pályázati alapokból. Olyan ez, mint egy bűvészkalap, olyan lesz ez, mint egy bűvészkalap, amelyikbe a pénz befolyik, egy nagy állami kalapba, és soha többé nem kerül elő. Most sem tudjuk egyébként, hogy a Munkaerő-piaci Alapból milyen felhasználások mentén támogatják a szakképző intézményeket.
A miniszterelnök úr, amikor találkozott a Magyar Demokrata Fórummal, akkor megígérte, hogy a középosztály 13 pontja között a K+F támogatások fejlesztését kiemelt célnak tekinti. Ez az intézkedés, amit önök elképzelnek, pont ellentétes azzal. A Magyar Demokrata Fórum határozottan szeretné azt elérni, hogy megmaradjon az innovációs járulék, és megmaradjon a szakképzési hozzájárulás, mert ezáltal támogatásokat lehet bevonni a K+F szektorba és a szakképző szektorba, és nem egy nagy állami kalapba mennek a pénzek, amit aztán ki tudja, mire költ a kormányzat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
(9.20)
