TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon rövid az öt perc arra, hogy a nyugdíjrendszer és a magyarországi nyugdíjasok helyzetét alaposan, értelmesen megvitassuk egymással.
A felszólalásában ön néhány olyan konkrétumot említett, amire, úgy érzem, muszáj reagálni annak hangsúlyozásaként, hogy valószínűleg filozófiai különbség is van köztünk vagy a kormányoldal és az ellenzék között e tekintetben. Amiben nincsen, az az, hogy természetesen minden nyugdíjasnak a jogszabályok szerint járó nyugdíjat mindenkor meg kell adni. Ezt az előző reagálásomban is elmondtam, hogy ahogy az elmúlt évben ez megtörtént, ebben az évben is meg fog történni. Ha magasabbat kell adni, mert az ez évi gazdasági folyamatokból ez következik, mint amivel a költségvetés készítésénél számoltunk, akkor magasabbat fognak kapni természetesen, és ennek a fedezetét a kormány biztosítani fogja. Ez vitán felül áll.
Azonban a nyugdíjasok között is borzasztó nagy különbségek vannak, ezt ön is jól kell hogy tudja, vannak olyan nyugdíjasok, akik megtehetik azt - részben egészségi állapotukból, részben egyéb élethelyzetükből adódóan -, hogy munkát vállaljanak, hogy dolgozzanak, vannak olyanok, akik ezt nem tehetik meg. A kormánynak az a feladata, hogy azokon segítsen, akik önmagukon nem tudnak segíteni. Számos olyan intézkedés történt az elmúlt időszakban, amely a nyugdíjasok leghátrányosabb helyzetű csoportjainak a helyzetét igyekezett javítani. Így az egyedül élők és az özvegyek mintegy 75 százalékának a nyugdíja a duplájára nőtt az elmúlt időszakban, fennmaradó 25 százalékuk nyugdíja 2006-2007-ben pedig több mint 30 százalékkal növekedett. Ez valódi segítség, valódi segítség azokon, akik nem tudnak magukon segíteni.
Azok a nyugdíjasok, tisztelt képviselő asszony, akik a nyugdíj mellett tudnak munkát vállalni - ebből a munkavállalásból nyilván jövedelemre tesznek szert -, ugyanolyan munkát végeznek, mint azok, akik nem nyugdíjasok egy hasonló állásban, természetesen a munkajövedelmük alapján ugyanazokat a közterheket kell hogy fizessék, éppen azért, hogy például azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek ez a lehetőség nincs meg, tudjunk 75 százalékos nyugdíjat emelni.
(9.50)
Ez a közteherviselés lényege; akinek van lehetősége, akár nyugdíjasként, akár nem nyugdíjasként munkajövedelemből közterhet fizetni, az fizessen közterhet. Azért fizessen közterhet, hogy akinek nincs, annak pedig emelni tudjunk a valamennyiünk pénzéből finanszírozott ellátásán. Ezen a logikán természetesen az is a kormány és a parlament felelőssége, hogy a nyugdíjba vonulás szabályait olyan módon határozza meg, hogy ezzel mindenki élni tudjon akkor, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, és korrekten megkapja a nyugdíját, de ne tudjanak olyan módon visszaélni vele, mint ahogy ezt ebben az országban elég sokan teszik.
A rokkantnyugdíjak kapcsán nagyon komoly intézkedéscsomag kerül a parlament elé. Az előrehozott nyugdíjak kapcsán is korlátozásokra van szükség azért, hogy akik egyébként munkaképesek, ne válasszák a nyugdíjba vonulást és a nyugdíj melletti munkavállalást, mert akkor a nyugdíjkorhatár eléréséig ahelyett, hogy fizetnének a nyugdíjkasszába, illetve a költségvetésbe, elvesznek belőle, hiszen ellátásokban részesülnek, miközben pedig megtehetnék, hogy befizessenek. Ezt a választási lehetőséget meg kell adni azért, hogy biztosított legyen a nyugdíjasok ellátása a jövőben is, úgy, mint az elmúlt években biztosított volt. Ez, azt gondolom, valamennyiünk felelőssége.
Hogy a mondandóm elejéhez visszatérjek, az pedig természetesen soha nem lehet vita tárgya, hogy mindazok, akik már nyugdíjasok, akiknek a nyugdíját, illetve nyugdíjemelését és évközi korrekcióját jogszabály szabályozza, meg kell hogy kapják mindazt, ami őket illeti. Ezt a kormány természetesen be fogja tartani, így fog cselekedni. (Domokos László: Vagy átírja a törvényt.)
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
