TÓTH TIBORNÉ DR.
TÓTH TIBORNÉ DR.
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A tanévkezdés időszakában mindannyiunk figyelmének középpontjában az iskolaügy áll. Minden magyar család, az iskolák sok ezer munkatársa, oktatásirányítás, politikusok és kormányzat egyaránt érintett, és mindenki a maga módján akarja a lehető legjobbat; sokan a negatívumok felsorolásával és kinagyításával, mások kompromisszumkereséssel - ezek közé tartoznék én is.
Először próbáljuk meg megkeresni, amiben mindannyian egyetértünk. Abban bizonyára, hogy a közoktatás stratégiai ágazat, intenzív fejlesztése a nemzetek felemelkedésének kulcsa, mint ezt sok példa igazolja. A hazai modernizációs folyamat 1985-ben kezdődött, és ehhez minden kormányzat a saját fejlesztési logikáját tette hozzá. Az intézményrendszer racionalizálását követő elvonások után most a visszapótlás, a teljesítményalapú motiválás, a soha nem látott mértékű pályázati források bevonása előtt állunk. E tanévben 52 milliárd forint pályázati forrás nyílik meg, tartalmi fejlesztést 8 milliárd szolgál, eszközfejlesztést 5,6 milliárd, és sorolhatnám tovább is.
A miniszterelnök úr a fehéredő gazdaságból származó többletbevételek felét ígérte az oktatási és kulturális ágazatnak. Úgy legyen!
A másik legfontosabb dolog az esélyegyenlőség biztosítása a közoktatásban. Közoktatásunk intézményrendszere a racionalizálási folyamatban igazodik a demográfia és gazdaság adottságaihoz. A csökkenő gyereklétszámhoz kevesebb iskola, kevesebb pedagógus kell, ám annál nagyobb odafigyelés, személyre szóló fejlesztés, életközelibb nevelés, oktatás, mindezt erős szakmai és társadalmi kontroll mellett, konkrét értékelési adatokkal biztosítottan.
A kistérségek iskola-összevonásaiban a nebulók nagyon sok újat nyernek. Az új intézmények nemcsak olcsóbbak, de teljes a szakos ellátottság, modern oktatástechnika, speciális szakemberek biztosítják az esélyegyenlőséget. Az integrált szakképzési intézmények kínálatát ezeken felül a gyakorlathoz és a munkaerőigényekhez igazodó képzési szerkezet fogja segíteni.
Közoktatásunk színvonalának kulcsa azonban az emberi erőforrásokban rejlik. Jól képzett pedagógustársadalmunk már bizonyított, az adminisztrációs kimutatások bizonyították, hogy messze a heti 40 órás munkaidő fölött teljesítenek munkatársaink, és ennek nagy részét az esélyegyenlőség biztosítása jelenti.
A teljesítményértékelési rendszerek követik pedagógusaink munkáját, mintegy 500 intézmény pályázott arra az 1 milliárd forintos motivációs alapra, amelyet 2000-ben biztosított a kormány.
A teljesítményértékelés egyébként segíthet abban, hogy iskoláinkból a legkevésbé hivatásszerető pedagógusok kerüljenek ki.
Esélyegyenlőség-teremtő pedagógiánk programtára rendkívül gazdag. Először a kiváló óvodapedagógia eredményeit szeretnénk kamatoztatni, a hároméves korban megkezdett fejlesztés, az egyéni szakszolgálati követés biztosíthatja a szociálisan leszakadó családok gyermekeinek az esélyegyenlőséghez vezető utat.
Az iskola tehetséggondozó és hátránykompenzáló programjai közül a “Lépj egyet előre” egyéni mentorok segítségével, az Arany János tehetséggondozó vidéki gyerekeknek vagy akár a nulladik éves idegen nyelvi képzés képezheti nemcsak a tehetséggondozás, hanem a hátránykompenzálás bázisát is. A tehetséggondozás épp olyan fontos érdeke társadalmunknak és a közoktatásnak. Meg kell hogy őrizzük a már jól bevált módokat, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat, amelyek akár kistérségi hátránykompenzálás színterei is lehetnek.
Az esélyegyenlőség-növelő tényezők között a minőségfejlesztés a legfontosabb. Mérési, értékelési rendszerünk konkrétan megmutatja a gyerekek személyiségfejlesztésének egyéni útját, de mércéje az intézményi hatásnak is. Az intézményi eredmények az iskolák pedagógiai hozzáadott értékét mutatják majd, éppúgy elismerve a hátránykompenzálást, mint a tehetséggondozást. Ez lehet az alapja a nyilvánosságra hozandó iskolai rangsoroknak, és nem az eddig közzétett továbbtanulási statisztika.
Nemzetközi hírt szerzett intézmények is vannak a magyar közoktatásban. Az Európa-kiválóság díjas iskolák között szerepel egy magyar gimnázium, a három angol és három spanyol iskola mellett. Ezek mind az esélyteremtés iskolái, tágabban értelmezve a befogadást, a leghátrányosabb és legtehetségesebb gyerekeket egyaránt. Igaz, e hazai iskola fenntartója a hátránykompenzáló szint leépítését épp most tervezi.
Van tehát sok jó hazai gyakorlatunk, esélyegyenlőséget támogató programunk, most már csak a társadalmi összefogás hiányzik, lelkiismeretes szakmai munkával mehetünk tovább ezen az úton.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
