DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat élénk vitát váltott ki az alkotmányügyi bizottságban. A törvényjavaslat egyébként egy hete, tíz napja fekszik az Országgyűlés asztalán, tehát nem nagyon volt módja és ideje még sem a szakmának - már a közelebbről vett szakmának, tehát a jogászi szakmának -, sem emberi jogi szervezeteknek, sem pedig a képviselőknek megismerni. Ez egyébként alapvető problémája ennek a javaslatnak, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely a társadalmat élénken foglalkoztatja. A jelenség természetesen súlyos probléma, de az erre előterjesztett szakmai javaslat kivitatására nem volt meg a kellő idő. Ennek ellenére szeretném leszögezni, hogy melyek azok a szempontok, amelyekben talán mindannyian egyet tudunk érteni itt az Országgyűlésben, azaz melyek a javaslatnak azok az indokai vagy céljai, amelyek számunkra is teljesen elfogadhatóak és magától értetődőek.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, mint egy széles politikai platformon álló néppárt politikájának a középpontjában álló egyik kérdés az emberi méltóság védelme. A kereszténydemokraták majd bővebben kifejtik, de nyilvánvalóan vannak részben ideológiai, meggyőződésbeli okai, részben politikai okai annak, hogy miért éppen az emberi méltóság lehet az egyik legfontosabb alapelve egy jobbközép néppártnak.
(20.20)
Az emberi méltóság elve, az emberi méltóság védelme, ahogyan az előttem szólók is - maga az előterjesztő államtitkár úr is - elmondták, ez egy kiemelt és tényleg központi helyet elfoglaló jog a magyar alkotmányos rendszerben.
Hasonló, de talán egyetlen fokkal kevésbé központi védelem, központi megkülönböztetés tárgya a véleménynyilvánításhoz való jog, de az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, és magunk is ezt valljuk, hogy míg az emberi méltóság gyakorlatilag nem korlátozható - tehát semmilyen módon nem korlátozható az emberi méltósághoz való jog -, ezzel szemben a véleménynyilvánítás joga többek között az emberi méltósággal szemben korlátozható, az emberi méltóság védelme érdekében.
Azt hiszem, hogy ez az az alapelv vagy alapállás, amelyben az önök által elgondolt törvényjavaslat kiindulópontja még a mi számunkra is elfogadható. Azonban tényleg az a kérdés, hogy alkalmas eszközt választott-e a kormánykoalíció egy egyébként létező és súlyos probléma megoldására. Mi úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat számos szakmai aggályt és számos alkotmányos aggályt vet fel. Nagyon fontos kihangsúlyozni azt, hogy szakmai aggályt, mert azért alapvetően egy olyan polgári jogi szabályrendszerhez kíván hozzányúlni a kormány, amelynek több évtizedes kimunkált bírói gyakorlata és jogtudományi megalapozása van. A személyiségvédelem egy elég jól alkalmazott vagy legalábbis egy eléggé bevált - lehet, hogy a “bevált” szó épp ebben az esetben nem jó, de mindenesetre egy begyakorlott, és a polgári jogban már a rendszerváltás előtt is és a rendszerváltás után is egy világos szabályrendszerrel rendelkező - része a polgári jognak.
Ezt azért fontos leszögezni, mert a javaslatnak számos eleme ezeknek a személyiségi jogi, személyiségi védelmi eszközöknek - mondjuk úgy - az innovációján alapul. Ilyen innováció az például, hogy a személyiségvédelem alapvetően mindig egy egyénnek, egy természetes személynek és bizonyos esetekben jogi személyeknek a védelmére irányul. Ez a megközelítés teljesen innovatív, hogy kollektív személyiségijog-védelmet ad bizonyos kisebbségeknek vagy társadalmi csoportoknak. Azaz azt tekinti a jogi védelem tárgyának ez a javaslat, hogy ha egy csoportot, egy kisebbséget megsértenek, önmagában nem kell felismerhetőnek lennie - mondja a törvényjavaslat -, hogy kire irányult ez a sérelem, ha az adott csoport úgy érzi, hogy őt megsértették, akkor ez már polgári jogi igényt indukál.
Ez a fajta megközelítés, azon túl, hogy innovatív, elég gyenge jogdogmatikai lábakon áll, hiszen a személyiségi jogoknak a központi eleme a személy integritása, az, hogy minden ember el tudja dönteni, hogy például kíván-e pert indítani, vagy nem kíván pert indítani. Az a megoldás, amit a kormány javasol, hogy tulajdonképpen a megsértett embertől függetlenül, ha valaki abban a kisebbségben, abban a csoportban sértve érzi magát, akkor a helyett a megsértett ember helyett indítson pert, vagy esetleg jogvédő szervezet indítson pert, ez a megoldás finomabb szóval élve innováció, keményebb szavakkal élve pedig alkotmányellenes ez az elgondolás, hiszen a személyi önrendelkezés jogát alapvetően sérti.
Örülök annak egyébként, hogy a szabad demokraták is hasonló felismerésre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a jogvédő szervezetek indíthassanak pert, de ne felejtsük el, hogy a törvényjavaslat első szakaszában pontosan ez a probléma áll, hogy ott egy meghatározott kisebbséghez való tartozás az, amely megadja a személyiségijog-védelem eszközét. Ha valaki nem a felsorolt kisebbségekhez tartozik, akkor tulajdonképpen nem tud élni ezzel. Én az alkotmányügyi bizottságban a nőket ért sérelmet hoztam fel problémaként, merthogy a nők a társadalmon belül nem kisebbségben vannak, hanem tudjuk, hogy szám szerint több nő lakosa van Magyarországnak, mint ahány férfi, mégis általában az ilyen gyűlöletkeltésnek néha a céltáblája éppen a női nem, ezért a nők nem indíthatnak pert ez alapján a szöveg alapján.
Tehát alapvetően elhibázottnak tartjuk azt, hogy itt egy kisebbségvédelmi eszközként kívánja a kormány megfogalmazni ezt a javaslatot, ahelyett, hogy valóban személyiségijog-védelmi eszközként határozná meg. Mint ahogyan mondtam, azt is elhibázottnak tartjuk, hogy csak egy kollektív jogsérelmet ismer el, az adott személy sérelmét nem ismeri el olyannak, amely kiválthatja ezt a perlést.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén próbáltam végigelemezni azt, hogy azon fogalmak, amelyeket használ a törvényjavaslat, tehát amely szempontból megadja ezt a személyiségvédelmet a törvényjavaslat, ezen fogalmak mindegyike önmagában is eléggé vitatható fogalom. Csak kiemelek olyat, ami ott is elhangzott. Itt van például az a kérdés, hogy vallási vagy világnézeti meggyőződésre való tekintettel valaki sértve érzi magát. A világnézeti meggyőződés adott esetben, ha nem a vallási meggyőződést nézzük, hanem egy nem vallásos világnézeti meggyőződést, az valójában egy véleménynyilvánítás; az, hogy valaki azt gondolja, az a véleménye, hogy a világ márpedig ilyen, és ez a véleménynyilvánítás kitüntetett szerepet, jogvédelmet kap egy vele szemben lévő sértő véleménnyel szemben, ez pedig egyértelmű, hogy azt jelenti, hogy a tervezet a véleménynyilvánítás jogát korlátozza. Tehát alkotmányosan nem tartható az a helyzet, hogy van egy, a bíróság által majd védettnek tekintett vélemény, mondjuk, világnézeti meggyőződés, meg van egy másik, ami ezzel szemben van, és azt sértő megnyilvánulás. (Dr. Hankó Faragó Miklós közbeszól.)
Említettem azt, hogy itt például felmerülhetnek az egyes vallások közötti különbségek. Amelyik hitelv az egyik vallás számára teljesen bevett és elfogadott, az egy másik vallás számára lehet sértő adott esetben. Tízperces felszólalásba nem fog minden beleférni, de azt tudom mondani, hogy próbálják önök is végiggondolni, hogy milyen fogalmakat használ ez a törvényjavaslat; olyan fogalmakat, amelyek jogbizonytalanságot okoznak. Nem küszöbölhető ki ez a jogbizonytalanság azzal, hogy majd a bírói gyakorlat megoldja.
Nem értek egyet Hankó Faragó Miklósnak a most már itt is elmondott véleményével, hogy tulajdonképpen a bírói gyakorlat meg tudja oldani ezeknek a jogvédelmi eszközöknek a használatát, ugyanis pontosan azért hozták önök ide ezt a törvényjavaslatot, mert nem elégedettek a bírói gyakorlattal, nem elégedettek azzal, ahogyan most ezeket az ügyeket kezeli a bíróság.
Tehát a javaslat számos bizonytalanságot tartalmaz, olyan aggályokat tartalmaz, amelyek miatt jó szívvel nem lehet igent mondani erre a javaslatra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben a formában, változatlan formában semmiképpen sem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
