DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A célt illetően egyetértünk, a megválasztott eszköz azonban hibás, rossz, sőt megkockáztatom, ebben a formájában bizonyosan fölösleges. Egy mondatban így foglalhatom össze a törvényjavaslatról a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét.
Mi is a törvényjavaslat célja? Az emberi méltóság védelme, küzdelem azok ellen a durva, alpári megnyilatkozások ellen, amelyek az emberi élethez való jog ikerjogaként kezelt alapvető jogot, az emberi méltósághoz való jogot sértik. A kormány az emberi méltóság védelmét ebben az előterjesztésben a személyhez fűződő jogok szabályozásának módosításával kívánja biztosítani a polgári törvénykönyv, azaz a Ptk. idevonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésével.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Ptk. jelenleg is védelemben részesíti az emberi méltósághoz való alapvető jogot. 76. §-ában kifejezetten kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti többek között az emberi méltóság megsértése is. A kormány úgy ítéli meg, hogy ez kevés, és hogy a szakaszhoz egy értelmező természetű rendelkezést is szükséges fűzni. Ezt kívánja megvalósítani az előttünk fekvő törvényjavaslat.
Képviselőcsoportunknak az az álláspontja, hogy a Ptk. jelenlegi szabályozása is egyértelmű. A törvénykönyv világos jogi fogalmakat használ, melyeket a bíróságok képesek megfelelően értelmezni. Ezt meg is teszik, amire maga a törvényjavaslat indokolása tartalmaz példát, amikor a Legfelsőbb Bíróság egyik elvi határozatáról említést tesz. Ugyanakkor a kormány mostani javaslata, a törvénybe iktatni kért értelmező szabály nem segíti, hanem rontja és gátolja a megfelelő értelmezés lehetőségét, miközben a javasolt megoldással kapcsolatban komoly alkotmányossági aggályok vethetők fel.
Elsőként azt a problémát említem, hogy a törvényjavaslatban szereplő “sértő megnyilvánulás” kifejezés sokkal tágabb tartalmat fog át, mint az emberi méltóságot sértő megnyilvánulás fogalma. Nem minden tekinthető sértőnek, vagy az érintett által ilyennek tekintett megnyilvánulás sérti egyszersmind az emberi méltóságot is. Amit most állítok, az a törvényjavaslat indokolásából is világosan kitűnik, hiszen az indokolás maga tartalmazza azt - idézem -: “léteznek olyan életbeli esetek, amikor egy közösséget érő sértő megnyilvánulások a közösség tagjainak emberi méltóságát, általános személyiségi jogait sértik”. Vagyis a sértő megnyilvánulások az indokolás szerint sem jelentik feltétlenül az emberi méltóság sérelmét.
Engedjék meg, hogy ennek alátámasztására a törvényjavaslat szövegéhez kapcsolódóan példákat is említsek. A javaslat utal például a világnézeti meggyőződéssel kapcsolatos sértő megnyilvánulásra. A világnézeti viták keretében gyakran találkozunk olyan véleménnyel, amelyet az eltérő világnézeti alapon állók bántónak és sértőnek tekintenek. Az elkötelezett hívők körében például általánosan elterjedt az a felfogás, hogy az Isten nélküli élet, Isten elutasítása minden bűnnek és végső fokon minden rossznak az alapja. Lehetséges, hogy ez a vélemény az ateisták érzékenységét bántja. Fordított példát is mondhatok. Azok az érvelések, amelyek vallásos meggyőződések igazságtartalmát kérdőjelezik meg, vagy nincsenek e meggyőződésekre kellő mértékben tekintettel, az érintett hívő közösségek számára lehetnek sértőek. De jelenti-e mindez feltétlenül az érintett közösséghez tartozók emberi méltóságának a sértését is egyben? Jelenti-e az emberi méltóság megsértését Mohamed képi ábrázolása, netán karikatúrája, a templom felé fenekét mutogató állatszobor felállítása, vagy olyan művészeti alkotások létrehozása, bemutatása, kiállítása, amelyek vallási értékeken élcelődnek, vagy más módon vallási érzékenységet érintenek?
Ha túlzottan tág körben határozzuk meg a szankcionálni kívánt megnyilvánulások körét - és meggyőződésem, hogy a törvényjavaslatban szereplő megfogalmazás ebbe a hibába esik -, akkor a véleménynyilvánítás szabadsága vagy más szabadságjogok alkotmányellenes korlátozásának útjára tévedünk. A véleménynyilvánítás szabadságának joga - mert hiszen a megnyilvánulások alapvetően a véleménynyilvánítás eszközét képezik - csak más alapjogok védelme érdekében, és mint azt az Alkotmánybíróság több döntésében hangsúlyozta, csak a feltétlenül szükséges mértékben és a kívánt céllal arányosan korlátozható. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a szabály minden alapjogi korlátozásra egyaránt vonatkozik.
Az emberi méltósághoz való jog természetesen ilyen alapvető jog. Ugyanakkor a véleménynyilvánítás jogát általában korlátozni csak azért, mert a vélemények érzékenységeket sérthetnek, nem lehet. Ha ezt tesszük, akkor megsértjük az alkotmány 8. § (2) bekezdésében szereplő azon szabályt, amely szerint alapvető jog lényeges tartalma még törvényben sem korlátozható.
Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen jogági eszközöket veszünk igénybe egy adott alapvető jog korlátozásánál. Ha a büntetőjog eszközeivel történő korlátozás alkotmányellenesnek minősült, akkor annak fog minősülni a polgári jog eszközeivel történő korlátozás is. Téves ezzel kapcsolatosan az az érvelés, amely az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány képviselője részéről elhangzott, jelesül, hogy az Alkotmánybíróság polgári jogi eszközök igénybevételének lehetőségére hívta fel a figyelmet, mintegy megengedhetőnek tartva a véleménynyilvánítás szabadságának a polgári jog eszközével történő korlátozását. Véleményünk szerint ugyanis az Alkotmánybíróság nem feltétlenül jogalkotási feladatra utal. A polgári jogban jelenleg is adva vannak azok az eszközök, amelyek az emberi méltóság védelmét biztosítják anélkül, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jog lényeges tartalmát korlátoznák.
A sértő megnyilvánulás kifejezéssel azonban más alkotmányos aggály is felmerül. Ez a fogalom ugyanis bizonytalan tartalmú és bizonyos mértékig szubjektív. Beletartozik-e ebbe a fogalomkörbe például az illendőség vagy a jó modor egyszerű sérelme, mondjuk az, ha valaki idősebb hölgyek életkorára célozgat? Talán emlékeznek, mire gondolok.
(20.40)
Sértő megnyilvánulás-e a köszönés vagy a köszönés fogadásának az elmaradása? Sértő megnyilvánulás-e a puszta tapintatlanság? E néhány kérdés is elegendő annak illusztrálására, hogy a törvényjavaslatban említett értelmező fogalom nemcsak túlzottan tág, hanem, legalábbis jogi fogalomként, meglehetősen bizonytalan. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sértés bizonyos értelemben szubjektív kategória is, függ az érintett érzékenységétől. Elég, ha példaként a társasági élcelődésekre hivatkozom. Ki fogja adott esetben a sértő megnyilatkozás fogalmát értelmezni? Nyilvánvalóan a bíróság, és ezerféle esetben ezerféle döntés fog születni, az eljáró bíró személyes ízlésének, véleményének megfelelően. Lehetetlen lesz az egységes bírói gyakorlatot jogegységi határozatokkal kialakítani. Ha pedig politikai vonatkozású lesz a per tárgyává tett sérelem, akkor ilyen értelmezési bizonytalanságok mellett a bíróság szükségképpen politikai szereplővé lépne elő, ami nagyon szerencsétlen dolog lenne. Alkotmányjogi szempontból nézve megállapítható, hogy ez az értelmező fogalom nem felel meg a jogbiztonság követelményének, ami pedig a jogállam mellőzhetetlen velejárója.
Külön problematikus a törvényjavaslatnak az az eleme, amely a szankcionálni kívánt magatartás által hátrányosan érintett személyi kört a társadalmon belüli kisebbségre kívánja szűkíteni. Az értelmező szabálynak ez az eleme sérti a jogegyenlőség elvét, diszkriminatív jellegű, hiszen nem lehet különbséget tenni a többséghez, illetve a kisebbséghez tartozók emberi méltósága között. Az emberi méltósághoz való jog mindenkit megillet, tekintet nélkül arra, hogy a többséghez vagy a kisebbséghez tartozik. Ez a szűkítés azonban más alkotmányos kérdést is felvet. Az, hogy az emberek meghatározott köre kisebbséget képez-e, vagy sem, nem dönthető el minden esetben egyértelműen. Jellemzően ez a helyzet az emberek világnézeti meggyőződése szerinti csoportosításnál. Kisebbségben vannak-e a hívők, vagy sem? Kisebbségben vannak-e a nem hívők, vagy sem? Ez a kérdés véleményem szerint hitelt érdemlően nem válaszolható meg. Itt ismét a bizonytalan jogfogalom problematikájával találkozunk, amely a jogbiztonság, ebből adódóan a jogállamiság követelményével nem egyeztethető össze.
Elnök úr, elnézést kérek, körülbelül másfél percnyi mondanivalóm van még. Elmondhatom egyben, vagy külön kérjek szót?
