DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt Szanyi Tibor képviselőtársamnak mondom, aki a szívemből szólt, amikor azt mondta, az, hogy a Kossuth téren kórusban üvöltik, hogy mocskos zsidó, nem a zsidóság problémája, hanem a magyar társadalomé. De ehhez tett egy olyan félmondatot, ami valószínűleg csak pontatlan fogalmazás, de éppen azért, mert ez a gondolat annyira megragadott, nem szeretném, ha e tekintetben bármiféle kétség maradna: azt gondolom - s nyilván Szanyi képviselő úr is így gondolta -, ha a Magyar Országgyűlés képviselőit, amint távoznak az Országgyűlésből, zsidózzák, akkor az nem az országgyűlési képviselőkre nézve szégyen, nem az országgyűlési képviselőket sérti, ugyanis zsidónak lenni nem szégyen, valakit zsidónak nevezni önmagában nem sértés. A zsidózás a zsidóságra nézve sértés, tudniillik a zsidósághoz tartozást mint lealacsonyító, mint becsületsértő kifejezést használják. Én azt is szoktam mondani, hogy valakit nem lezsidózni szoktak, hanem felzsidózni, de ez csak egy zárójeles megjegyzés. Azt gondolom tehát, Szanyi Tibornak messzemenően igaza van, amikor azt mondja, hogy ez társadalmi probléma, csak éppen a sértés nem azon esett meg, akit zsidónak minősítettek, hanem a zsidóságon azáltal, hogy a zsidósághoz tartozást mint egy lealacsonyító státust jelölték meg.
Néhány itt elhangzott ellenérvvel kapcsolatban szeretném a véleményemet kifejteni. Mindenekelőtt azt kell mondjam, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által felsorolt néhány ellenvetést a magam részéről abszolút megfontolandónak tartok, és ha erre nézve módosító indítványok lesznek, akkor azokon érdemes elgondolkozni. Magam is azt hiszem, hogy problematikus ebbe az egész tényállásba a világnézetet beemelni. Nem feltétlenül jó az, ha valaki a nácikat aljas tömeggyilkosoknak nevezi, akkor más valaki elmehessen a bíróságra, mondván, kérem, én náci vagyok, és engem lealjastömeggyilkosoztak. Valóban vannak ennek problematikus elemei. A magam részéről például egy ilyen módosító indítvány támogatását megfontolandónak tartanám.
Hasonlóképpen problematikusnak tartanám - nem technikai, hanem inkább jogfilozófiai szempontból -, hogy a jogvédő szervezetek indíthassanak keresetet, tudniillik abban az esetben, ha egy jogvédő szervezet fordul a bírósághoz, akkor nincs sértettje az ügynek. Abban megállapodtunk már az imént - legalábbis azt hiszem, hogy megállapodunk -, hogy ez a módosítás nem a közösséget kívánja személyiségi jogokkal felruházni, és a közösség személyiségi jogainak megsértését peresíthetővé tenni, hanem a közösséghez tartozás okán elszenvedett személyi sérelmet kívánja peresíthetővé tenni. Ha így van, akkor abban az esetben, ha nincs személyes keresetet benyújtó, egy jogvédő szervezet nem nyújthat be ilyen keresetet, mert hiszen nincs sértett, a közösség mint olyan nem lehet sértett, egyéni sértettet meg nem tudnak felmutatni. Én ezt a problémát is megfontolandónak találom.
Teljesen természetesnek tartom, hogy az emberi méltóság megsértése szerepeljen a tényállásban. Most nincs itt előttem a papír, nem tudom elolvasni, ha nem szerepel benne, akkor természetesen bele kell emelni.
Ami a további aggályokat illeti: azt gondolom, hogy a kisebbséghez tartozás bizonyítása nem merül fel ebben a kérdésben. Itt nem az a kérdés, hogy az illető tartozik-e az illető kisebbséghez, hanem az, hogyha valaki az illető kisebbséghez tartozik, akkor joggal tartja-e magára nézve sérelmesnek ezt a kijelentést. Az identitás szabad megvallása olyan alapvető jog, amit nem kellene megkérdőjeleznünk. Nem az a kérdés, hogy az illető, aki peresíteni akarja a sértést, a mózesi törvények szerint zsidónak minősül-e, valamelyik cigány törzs vagy család magáénak vallja-e, hogy valóban homoszexuális-e és így tovább - az összes kisebbséget most nem kívánnám felsorolni, amelyhez tartozást sértésként szoktak a magyar köznyelvben alkalmazni -, tehát nem az a kérdés, hogy rá nézve teljesülnek-e ezek a kritériumok, hanem az, hogy amennyiben ez teljesül, akkor őrá nézve sérelmesek-e ezek a kijelentések. Azt gondolom, hogy ez a kérdés, ezt pedig minden további nélkül lehet a bíróság előtt bizonyítani.
Azt mondta Répássy képviselő úr, hogy nem fog megszűnni ettől a zsidózás és cigányozás. Ahogy Bárándy Gergely említette - s ebben tökéletesen igaza van -, a lopás sem szűnik meg attól, hogy a Btk.-ba ütközik. De azért nem biztos, hogy teljesen igaza van. A polgári perben kiszabható marasztaló ítélet, amely adott esetben jelentős pénzbüntetést vagy jelentős pénzbírságot eredményezhet, visszatarthat, vagy ha nem tart vissza, akkor tönkretehet egy olyan újságot, amelyik következetesen alkalmaz rasszista, becsmérlő kifejezéseket, közöl rasszista, becsmérlő cikkeket. Ha ez peresíthető, ha egy lapot arra lehet kötelezni, hogy 10 millió forintot fizessen ki valakinek azért, mert ilyen formában sérelmet okozott neki, akkor lehet, hogy a következő ilyen cikk közlése előtt elgondolkozik a szerkesztő, hogy valóban célszerű-e azt a cikket közölni.
Szavakkal nem lehet embert ölni, mondta Répássy képviselő úr, és ebben is igaza van, de ebben is csak félig. Embert ölni tényleg nem lehet szavakkal, de ember halálát okozni szavakkal bizony már lehet. Ezt hívják uszításnak, ez a “Clear and present danger”, tehát az erőszak közvetlen és nyilvánvaló veszélye, de ezt a részt a büntető törvénykönyv az uszítással tökéletesen elrendezi. Nem az a kérdés, hogy embert ölnek-e, hanem az, hogy az élettel azonos alkotmányos védelemben részesülő emberi méltóságot sértik-e, az élethez való joggal azonos alkotmányos védelmet élvező emberi méltósághoz való jogot megsértik-e ebben az esetben. Világos, hogy akár a büntető törvénykönyvben, akár a polgári törvénykönyvben az emberi méltósághoz való jog sérelmét jelen pillanatban az ilyen esetekben nem lehet büntetni, nem lehet peresíteni, és nem lehet, vagy legalábbis a büntető joggyakorlat szerint nem sok eséllyel lehet ez ügyben uszítás jogcímén eljárást indítani, más jogcím meg a büntető törvénykönyvben - amióta az Alkotmánybíróság megítélésem szerint teljesen helyesen törölte - nincs.
Azt gondolom, hogy amikor a jogot, a polgári vagy a büntető törvénykönyvet vagy annak a módosítását ilyen utilitárius szempontok alapján próbáljuk megítélni, hogy meg fog-e ettől szűnni, megöl-e a szavakkal az illető, akkor rossz úton járunk.
(21.50)
Itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy van egy alkotmányosan védendő tárgy, ez az emberi méltósághoz való jog, amelyet - tapasztaljuk - ma számtalan formában sértenek meg úgy, hogy azt sem büntetőperben büntetni, sem azért polgári perben elégtételt venni nem lehet. Mi úgy gondoljuk - legalábbis a Háznak ezen az oldalán, de ahogy észreveszem, önök a túloldalon is úgy gondolják -, hogy ezen a helyzeten segíteni kellene, legfeljebb jelen pillanatban abban nem értünk egyet, hogy az általunk javasolt megoldás valóban segít ezen a helyzeten. Mi úgy gondoljuk, hogy segít, azért vitatkozunk most itt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
