DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma többször elhangzott az a mondat, hogy a cél helyes, az eszköz nem jó. Kérdezem én: hanem mi? Tulajdonképpen megint azzal a helyzettel állunk szemben, hogy finnyásan hozzáállunk valamihez, de nem nagyon mondjuk meg, hogy mit kellene csinálni. Őszintén szólva, ha most ez a törvény csak annyit mondana, hogy márpedig Magyarországon általában sem lehet se cigányozni, se zsidózni, nekem az bőven elég lenne a mai állapotok szerint, mégpedig azért, mert ebből indul ki ez az egész kezdeményezés, ami most itt előttünk van.
Szeretnék emlékeztetni egyébként mindenkit arra, hogy nem is olyan régen, 3-4 évvel ezelőtt az Egyesült Államok alkotmányát több ponton is - finoman szólva - meghágó intézkedéscsomagot fogadott el az Egyesült Államok megannyi testülete, éspedig azért, mert a terrorizmus iszonyat veszély volt. Én azt gondolom, hogy a Fidesz is nyugodtan félreteheti a nyakatekert alkotmányossági megfontolásait, tekintettel arra, hogy most olyan dologgal állunk szemben, ami a társadalomra súlyos veszélyt jelent.
Én elmúltam 50 éves, úgy nőttem föl, hogy a mai napig nem tudtam, hogy ebben az országban szabad cigányozni vagy szabad zsidózni. Döbbentem láttam, amikor láttam, hogy erről most törvény fog születni. Döbbentem láttam, és meg voltam illetődve attól, hogy te jó isten, hova fejlődött vissza ez a társadalom, hogy most a törvényhez kell nyúlnunk egyszerűen azért, mert olyan társadalmi jelenséggel állunk szemben, ami szó szerint immár tűrhetetlen.
Én is azt hittem mindeddig, évekig, amikor itt, a Parlament előtt is megannyiszor ordibált ez meg az, hogy áh, elszigetelt jelenség, öt hülye mondja a magáét, nem kell félni. De ma már nem itt tartunk! Tisztelt Elnök Úr! Az én választókörzetemben, Budapest Újlipótvárosban nyakra-főre jönnek hozzám az emberek azzal, hogy akkor most újra rettegni lehet, most megint kell félni, bujkáljunk el? Amikor egy idős asszony azzal jött nekem - igaz, egy évvel ezelőtt -, mert valamelyik szenny honlapon valami olyasmi jelent meg, hogy adott határnapon reggel 6-kor a zsidók gyülekezzenek a Nagykörúton egy darab bőrönddel a kezükben, hogy most tényleg menni kell!? Lehet azt mondani, hogy ennek az embernek ez naivitása, lehet azt mondani, hogy jaj istenem, tényleg őt biztos egy kicsit jobban megviselte a történelem. Egy csudát! Tízezrével, százezrével vannak ebben az országban olyan emberek, cigányok, zsidók, és még isten tudja, hány minden csoporthoz, népcsoporthoz, kisebbséghez, többséghez, és még nem tudom, mi mindenhez köthető emberek, akiknek mindaz, ami például itt, a Kossuth téren történt múlt hétfőn, igenis fáj, nagyon fáj. És ezt tudomásul kell venni, tisztelt Országgyűlés!
Milyen érzés azt olvasni egy cigány embernek egy újságban, amúgy csak bulvárlapban, hogy nem engedtek be valahol hat házzal vagy hat faluval odébb valakit egy diszkóba, mert cigány? Mit érez az Zalaegerszegen, holott Debrecenben történt ez az eset? És még lehetne folytatni ezt a sort! Ezért kell, igen, a törvény erejével legalább egy helyes lépést tenni a megfelelő irányba, és én azt gondolom, hogy itt most éppen erről van szó.
Zárójelben jegyzem meg, elnök úr, hogy persze a kisebbségeket és mindenféle csoportokat lehet védeni, helyes, de azért mégis a legnagyobb védelem az lenne, ha ebben az Országgyűlésben végre megteremtenénk a kisebbségek parlamenti képviseletét. A rendszerváltás óta adósok vagyunk ezzel. Szerintem egyébként nem jutottunk volna idáig, ha ezen az egy apró lépésen már túlléptünk volna, mondjuk, 10-15 évvel ezelőtt. Vagy akár tegyük meg holnap!
Én azt gondolom, elnök úr, tisztelt Országgyűlés, hogy valójában ez az egész vita, ez az egész törvényhozási folyamat, remélem, hogy rá fogja ébreszteni az embereket arra, hogy ha valaki zsidózik, ha valaki cigányozik, ha valaki éppen homoszexuális vagy leszbikus mivolta miatt bánt valakit, az nem annak az adott embernek a problémája, még csak nem is annak a csoportnak a problémája, ez a magyar társadalom problémája. Ha valaki nekem itt a téren múlt héten zsidózott, lerohadtzsidózta az egész Magyar Országgyűlést, ez a társadalomnak kell hogy fájjon. Remélem, fáj is!
Mi itt, a törvényhozásban mi mást tehetnénk, mint minden rendelkezésünkre álló eszközzel fellépünk ez ellen? Annak, hogy itt a Fideszben és más pártok soraiban ezeket a lépéseket elbátortalanítják, nem örülök. Persze, lehet jópofa példákat hozni - és itt Répássy képviselő úrral is egy picit hadd vitatkozzak -, hogy a nők többségben vannak, de még a nőket is érheti sérelem, és egyáltalán a nők elleni gyűlöletet is fokozza. Répássy úr, megnyugtatom, ebben az országban nem fogják a nőket gyűlölni a férfiak. Higgye el! Nagyon szeretjük a nőket, és egy elenyésző kisebbség, aki erről másképp és fordítva gondolkodik. Mi több, abban valószínűleg egyet fogunk érteni, hogy én azért azt szeretném elkerülni, hogy ebben az országban ne lehessen jópofa zsidóvicceket mondani, jópofa cigányvicceket, nota bene szőkenős vicceket mondani. Igenis, ez is hozzátartozik a társadalomhoz, persze itt is vannak határok és egyebek.
De, elnök úr, tegyük életszerűvé a dolgot! Engem kevésbé izgat a bírói gyakorlat, jobban izgat talán a törvényhozás, mert az a munkámhoz tartozik. De valahol engem leginkább a végrehajtásnak az a része izgat, hogy most akkor pert indít kicsoda és ki ellen. Tehát amikor múlt hétfőn és azt megelőző hétfőn, meg az isten tudja, hányszor még az elmúlt időszakban a Kossuth téren ment az összevissza ordibálás mindenféle szidalom és egyebek közepette, akkor én nem tudtam, hogy most nekem kit kellene följelentenem. Nem tudtam, hogy azt a három embert hogy hívják, mi a lakcímük, hova menjek. Kérem tisztelettel, igenis, ha jogszabályban benne van, hogy ezt nem szabad, akkor onnantól kezdve még az intézkedő rendőr is fogja tudni a dolgát.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
