DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr nagy teret szentelt beszéde kezdetén Orbán Viktor egynéhány nyilatkozatának. Azt látom, hogy a miniszterelnök úr hónapok óta Orbán Viktorral foglalkozik. Idézeteket hoz, nyilatkozatokat ismertet velünk, mit mond, mit csinál, hogyan nyilatkozott Orbán Viktor. Orbán Viktorról pedig azt lehet látni immáron az elvesztett választás óta, hogy egy megkeseredett harcot vív Gyurcsány Ferenccel, és okkal vagy ok nélkül, de válogatott eszközökkel próbálja a kormányfőnek, a kormánynak és intézkedéseinek a hitelét gyengíteni.
Nos, az ország érdekében kellene abbahagyni ezt a fajta játékot. És ha Orbán Viktornak ellenzéki képviselőként vagy pártelnökként nincs jobb dolga, hát tegye, de a miniszterelnök úrnak kormányozni kellene. Kormányozni kellene, és ma megint szomorú szívvel hallottam, hogy mit fog tenni a kormány olyan kérdésekben, hogy pártfinanszírozás, összeférhetetlenség, vagyonnyilatkozat, de említhetném a gazdaság kifehérítésével vagy a korrupcióval kapcsolatos terveiket is, amelyek megint csak tervek, tervek, tervek, és kifogyhatatlanul mondja a miniszterelnök úr, ahelyett, hogy a kormányzás valódi területeire koncentrálna.
Miniszterelnök Úr! Nincs a nagy reformokra vonatkozó egyetlen előterjesztés az Országgyűlés előtt! Úgy folynak a viták az Országgyűlésben még mindig a nagy egészségügyi reformról, hogy a több-biztosítós modellre még mindig nincs egy darab kiérlelt írásos anyaga a kormányzatnak.
Miniszterelnök Úr! Mutasson néhány területet, ami az elmúlt időszakban sikeres volt! Én azt látom, hogy még ahol eredményei voltak is a kormánynak, mint például az M7-es, amin nagy örömmel közlekedhetünk, és tényleg az ország egyik részének egy hatalmas örömöt jelent ez az M7-es, azt is folyamatosan, az örömünket egy mérhetetlen árnyék nehezíti, mert abban a pillanatban, ahogy átadják ezt a fantasztikus útszakaszt, abban a pillanatban megszületik a Fővárosi Bíróság ítélete, amelyik azt mondja, hogy bizony komoly kartellezés volt, és iszonyú kár érte az államot.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha egyszer nemcsak felénk nézne, amikor ezt a napirend előtti beszédét elmondja, hanem a kormányának tagjaira, akkor az elmúlt időszakban nem kellett ellenzék kormányának tagjainak ahhoz, hogy bebizonyítsák, milyen koncepciótlan a kormányzati munka és mennyire elégtelen maga a kormányzás. Hiller István nemrégiben - és remélem, azóta a miniszterelnök úr is utánajárt - az egyik közszolgálati televízió esti műsorában elmondta, hogy öt évvel ezelőtt közelebb voltunk Európához az oktatásügyben. Ma, jelenleg hét és félszeres a különbség az oktatásügyben két hasonló képességű gyermek között, csak azért hét és félszeres a különbség, merthogy egyébként az egyiknek jobb körülményei vannak, a másiknak kevésbé jó körülményei.
De említhetném az SZDSZ-nek is az elmúlt időszakban azt a javaslatát, amikor bevallották, hogy közel másfél év óta ez az egészségügyi reform, amely sakkban tartja a fél országot, ez az egészségügyi reform valóban rossz úton indult el, hiszen másfél évvel ezelőtt azzal kellett volna kezdeni, hogy a több-biztosítós modellt megalkotják. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) Ezt Molnár Lajos nemrégiben még megerősítette, és néhány SZDSZ-es képviselő is. De említhetném a miniszterelnök úrnak a hétvégén elhíresült mondatát: a kormánypárti képviselők hisztizzenek otthon. Hát mi ez, ha nem egy kritika arról a munkáról, ami a kormány elmúlt másfél éves munkáját jelenti.
Miközben lényeges területeken van igen komoly lemaradásban a kormányzat, aközben pedig azt halljuk, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban az egyik legfontosabb feladat most, hogy hogyan lehet a valóban életfogytiglani szabadságvesztést átváltoztatni.
(13.50)
Azt javaslom a kormánynak és önnek is, miniszterelnök úr, hogy ne azon törjék a fejüket, hogy hogyan kellene kedvezményeket adni a már elítélt bűnözőknek, hanem törekedjenek arra, hogy a tisztességes, jogkövető állampolgároknak sokkal-sokkal hatékonyabb jogvédelmet biztosítsanak. Ami ma van a falvakban, az éppen nagyon aktuális. A terménylopástól kezdve a kiszolgáltatott, tanyákon élő emberek mindennapi nehézségein kellene enyhíteni, nem pedig azon gondolkodni, hogyan lehet a bűnözők jogait és körülményeit hasznosabban tölteni.
És akkor már időm nem marad arra, hogy milyen rend van egy olyan országban, miniszterelnök úr, ahol kétféle Btk. van és kétféle büntetőeljárás. Más büntető törvénykönyv és büntetőeljárás vonatkozik a tüntetések területére, mint egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azokra az emberekre, akik nem tüntetésen követnek el szabálysértéseket meg bűncselekményeket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)
