DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretnék reagálni egy olyan megjegyzésére, ami, azt gondolom, valamilyen súlyos félreértésen alapul.
Ön azt mondta, hogy ebben a kérdésben - és utalt más kérdésekre is - nem hallatszanak szociáldemokrata hangok, más minősítéssel illette a kormánypártokat. Azt kell mondjam, hogy a képviselő úrnak ebben szelektív a hallása, mert igenis szociáldemokrata értékek mentén foglalkoztak ezzel az üggyel a kormánykoalíció pártjai. Hadd mondjam el, többek között az is egy szociáldemokrata érték, hogy mi az érdekegyeztetést komolynak gondoljuk, és azt gondoljuk, hogy a kormánynak akkor szabad vagy olyan módon szabad és lehet ebben a kérdésben határozott állásfoglalást kialakítania, ha előtte az Országos Érdekegyeztető Tanácson belül a munkaadói és munkavállalói oldallal egyaránt egyeztet ebben a kérdésben.
Tehát én nem fogok most kiérlelt kormányálláspontot vagy többféle érvvel alátámasztott kormányálláspontot mondani. Megmondom önnek őszintén, hogy ebben a kérdésben a Magyar Szocialista Párton belül is van még vita. Mi még ezt a vitát nem folytattuk le egymással, se úgy, ahogy ön arra utalt, hogy ebben széles körű társadalmi vitára, ha úgy tetszik: mozgalomra lenne szükség.
Ezzel például én egyetértek. Ez egy olyan kérdés, amiben azt gondolom, érdemes széles körű társadalmi vitát lefolytatni, érveket, amelyek mellette vagy ellene szólnak, egymással ütköztetni, és akkor kialakítani egy olyan álláspontot, amivel ha szükséges, egyébként akár törvénymódosítást is el lehet érni.
De azt gondolom, hogy a kiindulási pont kapcsán, amivel önök ezt a vitát vagy mozgalmat indították, már egészen biztos, hogy néhány kérdésben nincs közöttünk egyetértés. Mert én például azt gondolom, az, hogy a vasárnap legyen a családé, a barátoké, és akinek a hite ezt igényli, annak a vallása gyakorlásáé, akár mert szentmisére akar menni, akár istentiszteletre vagy bármi más módon, én azt gondolom, ez a szabad választás lehetősége a családoknak ma is rendelkezésükre áll. Ha valaki úgy dönt, hogy ő a vasárnapot úgy akarja eltölteni, hogy közben a vallását gyakorolja, és nem megy el vásárolni, akkor azt gondolom, ezt ma megteheti. Tehát én azt gondolom... (Harrach Péter: Az eladóról van szó!) Az eladóról - oké. Természetesen értem, hogy az eladóról is szó van, meg azokról az emberekről, akik a saját döntésük alapján teszik ezt, de hogyha a munkavállaló oldaláról nézzük - és most térnék rá erre a második kérdésre -, akkor azt kell megnézni természetesen, és ezzel kell összevetni a munkaügyi szabályozást is, hogy milyen egyéb olyan foglalkozások vannak, egyébként a munka törvénykönyve ebből indul ki, ahol biztosítani kell azt, hogy legyen szolgáltatás.
Önnek és az önök álláspontjának abban nagy valószínűséggel igaza van, hogy nem a szükséges szolgáltatás az, ami itt a vasárnap kapcsán az eladó oldaláról érvelést kell hogy kapjon, hiszen az, hogy valaki el tudjon menni például ruhát vagy egyéb dolgot vásárolni, nem olyanfajta szolgáltatás, mint ha valakinek baja van és mentőre szorul vagy egyéb sürgős szolgáltatást kell igénybe vennie. Azt gondolom, hogy ebben igazuk van; de a munkatörvénykönyvi szabályozás is ebből indul ki, ezt a lehetőséget kínálja fel.
Tekintettel arra, hogy ma Magyarországon a vásárlói és fogyasztói szokások ezt a lehetőséget már olyan mértékben, ha úgy tetszik: rendszeressé tették, vagy ezt szeretik igénybe venni az emberek, ezt támasztják alá a fogyasztói szokások, ezért azt gondolom, ez egy nyitott kérdés, és azt a vitát, amiről ön akár mozgalom formájában beszélt, akár én társadalmi érdekegyeztetésről beszéltem, mindenképpen le kell folytatni ahhoz, hogy a kormány ebben végleges álláspontot alakítson ki.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
