GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeptemberben nemcsak az iskola kezdődik el, és nemcsak a szüret örömeiben osztozhatunk, hanem szeptemberben kezdődik a politikai évad. A nyár viszonylagos nyugalmát követően politikai nyilatkozatok sokaságát hallgathatjuk és elemezhetjük. Ezek sorában nagyon különböző minőségűek és tartalmúak vannak. Vannak bátorítóak, felelősségről árulkodóak, és vannak, amelyekről ugyanez nem mondható el.
A parlament költségvetési bizottságának egyébként ellenzéki elnöke az elmúlt napokban meglepő realitással foglalta össze, hogy melyek az aktuális gazdaságpolitikai teendők. Olyan pontokat mondott, amelyek kormánypárti és ellenzéki felelős gazdaságpolitikusok számára egyaránt vállalhatóak. Elismeri, hogy elindult egy jó irányú folyamat, a gazdaságpolitika, benne a költségvetés-politika hitelességének visszaállítására, a költségvetés hosszú távú egyensúlyát fenntartó intézményes garanciák megteremtéséről szólva pedig lényegében olyan állításokat tesz, amelyek alapvetően megegyeznek azzal, amelyet független elemzők, megfigyelők, szakértők is mondanak, hozzáteszem, a kormány maga is. Sok tekintetben meglepő módon, az előző évek retorikájától eltérve, adókérdésekről azt állítja az elnök úr, hogy radikális adócsökkentésnek nincsen helye, ezzel szemben a középvállalkozók rétegeit folyamatosan csökkenteni kell. (Sic!) Egyetértünk ebben. Ezek a helyes irányok. Egyetértünk azzal is, hogy példának okáért az euró céldátumát újra ki kell majd tűzni. Többször elmondtam itt, a Házban is, hogy a jegybankkal elkezdődött egy közös munka a középtávú gazdaságpolitikai program összeállítására, és annak része lesz, gondolom, a következő év végéig el is készülünk, hogy arról legyen közös nyilatkozata a kormánynak és jegybanknak, hogy mikorra is várható az euró bevezetése.
De hogy ne csak olyanról beszéljek, olyannak a nyilatkozatáról, aki nincs itt, a Házban, nyugodtan mondhatom, hogy például a “Jövőnk” vitairat, hogy ha jól emlékszem, amelyet állítólag a frakcióvezető úr, Navracsics úr istápolt, jegyzett az előkészítés során, az egészségügy átalakításában nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt mondatokat mond a piac és a verseny korlátozott jelenlétéről, a magán- és közfinanszírozás fontosságáról, azaz lehet érzékelni egyfajta felelősséget a közbeszédben. Ez jó.
Ugyanakkor látok mérhetetlen felelőtlenséget is, és látok olyan nyilatkozatokat, vagy hallok, amelyek nem egyszerűen a kormánynak ártanak, hanem ártanak Magyarországnak. Nagyon szívesen mondanám a legnagyobb ellenzéki párt elnökének szemébe, hogy ha nem óvna meg bennünket attól a lehetőségtől, hogy mi itt nyilvánosan váltsunk ilyen kérdésekről szót, ezért azt kell hogy kérjem a frakcióvezető úrtól, hogy tolmácsolja majd szavaimat elnökének, bár tartózkodnék attól, hogy bármilyenfajta postás szerepbe kényszerítsem, csak hát nincsen nagyon más választásom.
A legnagyobb ellenzéki párt elnöke az elmúlt napokban egy kérdésre azt válaszolta, hogy “a Magyarországra érkező európai uniós pénzek nagy részét ellopják”. Ez egy tényállításként hangzó mondat. Nem véleményt fogalmaz meg, nem aggódik, nem kérdéseket tesz fel. Azt állítja az ellenzéki párt elnöke, hogy az európai uniós pénzek “nagy részét ellopják”. Kérdem én, kit vádol itt lopással. Azt gondolnánk, hogy csak a kormányt? A miniszterét? No de hát az európai uniós forrásoknak túlnyomó része önkormányzatok százaihoz és ezreihez megy, civil szervezetek százaihoz és ezreihez megy, vállalkozások százaihoz és ezreihez megy. Ha jól értem, ha a nagy részét ellopták, akkor nyilván azok lopják el, akihez a nagy része megy: magyarországi önkormányzatok, civil szervezetek és vállalkozások. Azt mondaná az ellenzéki párt elnöke, hogy Magyarország egy tolvajbanda? Na de kérem szépen, ez nyilvánvalóan lehetetlen! Hát nyilvánvalóan nem lehet odáig elmenni a kormány kritizálásában, hogy valaki mértéket téveszt ilyen módon!
Én nagyon ritkán használom azt a kifejezést, amelyet a nagyobbik ellenzéki párt, illetve pártszövetség mára politikai beszédének mindennapi részévé tett, boldogot és boldogtalant állandóan hazugsággal vádolva. Meg kell válogatni, hogy mikor használjuk ezt. Elkopik ez a szó is. Azt tudom mondani, hölgyeim és uraim, hogy bár lehet, hogy eddig igaz volt, hogy a szóban forgó pártelnök soha életében nem hazudott, ezt ő maga állította, én készséggel elismerem azt, hogy ez eddig így volt. Ha ő ezt mondja, hát nyilván - őszinte ember. De határozottan azt állítom, hogy ebben a kérdésben a szóban forgó elnök hazudott. Hazudott, megrágalmazta Magyarország jelentős részét, becsmérli ezrek tisztességét, olyasvalamit mond, nyilvánvalóan rövidlátó módon, amit Magyarországnak és nem egyszerűen a kormánynak ki kell magának kérnie.
Szerintem nagy megnyugvás lenne mindegyikünknek, ha az, aki ezt a nyilatkozatot tette, azt mondaná, hogy tévedtem, ha azt mondaná, hogy nem állt szándékomban megsérteni az országot, nem pedig esetleg szótlanul vagy gyáván itthagyni ezt a mondatot mindegyikünk sérelmére.
(13.10)
Ez a mondat bántja Magyarország tisztességét, ellentétes érdekeivel, ezt a mondatot Magyarországnak ki kell önmagának kérnie.
Az a probléma, hogy ha elkezdődik ez a fajta politika, akkor sokan azt gondolják, hogy ez így normális, és már lassan fel sem kapjuk a fejünket arra, hogy a szóban forgó párt ifjúsági szervezete talán még sajtótájékoztatót is tart arra vonatkozóan és arról, hogy elmondják, hogy csökkentik a lakhatási és tankönyvtámogatást Magyarországon az oktatásban. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A felsőoktatásban!) Igen, a felsőoktatásban.
Teljesen világos, hogy ez nem igaz. Teljesen világos, sőt az a helyzet, hogy ugye, tudják, hogy az ellenkezője volt igaz. Az elmúlt időszakban a tankönyv- és jegyzettámogatás összegét mintegy 50 százalékkal emeltük fel. Összegszerűen 2006 augusztusa előtt ez kevesebb volt, mint 8 ezer forint, azt követően közelebb van a 12 ezerhez, mint a 11 ezerhez. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy a legkisebb szakmai, emberi, politikusi tisztességet sem vállalva, valaki kiáll, és nyilvánvalóan valótlanságokat állít. Miért? Hogy megijesszük az embereket? Miért? Hogy megvádoljuk a kormányt, ráadásul hazugságokat állítva? Milyen célt szolgál ez? Ez lenne a nemzeti elkötelezettség? Ez lenne a nemzeti felelősség? Hozzáteszem: nagyjából ugyanez a helyzet a lakhatási támogatásokkal is. 2003 óta a lakhatási támogatás közel a duplájára emelkedett. Közel a duplájára emelkedett!
Azt gondolom, hogy ez egy szégyenteljes dolog. Magyarországon nem fogunk tudni okos, normális vitát folytatni az országról, hogyha újra és újra hazug, valótlan, téves állítások sokaságával szemben kell védekezni. Örüljünk annak, hogy végre itt tartunk, hogy növekszik a jegyzettámogatás, hogy növekszik a lakhatási támogatás! Van elegendő gond, amit meg kell oldanunk. Hát miért kell ilyet csinálni? Miért kell, hogy azt hallják az emberek a hétvégén a politikusaiktól, hogy az egyik állít valamit, utána jön a szóvivő, és azt mondja, hogy kérem szépen, ez nemcsak hogy nem igaz, ez hazug dolog volt.
Azt szeretném mondani, hogy az ország érdekét szolgálná, hogyha frakcióvezető úr, frakcióvezető-helyettes úr latba vetné teljes súlyát, és azt mondaná a saját frakciójának, hogy nyilván van egy sor dolog, amiben lehet a kormányt kritizálni, ez a dolga az ellenzéknek; de mi lenne, ha a kritika alapja valós és őszinte lenne, nem pedig hazug és tisztességtelen? Talán előrébb menne vele az ország is, és nem rombolnánk a közbizalmat ilyen magatartással.
Fair, tisztességes viszonyokat kell teremteni; tiszta versenyt, fair play-t, így mondják ezt nagyon sok helyen a világban. Fair play-t a közügyekben, a közbeszédben, és hozzáteszem: fair play-t a gazdaságban, az állam működésében, a szürke- és feketegazdaság visszaszorításában. Amikor fair play-ről beszélek, akkor ennek nincsen fenyegető jelentése. Nem az ellenőrizetlen állami tekintélyt, az uralmat védem, és amikor rendről beszélek, akkor nem is a változatlanság érdekében emelek szót. Amikor fair play-ről és rendről beszélek, akkor a közös demokratikus normák érvényesítéséről beszélek, azokról a normákról, amelyek védik a polgárt szabadságjogai gyakorlásában, és védik a közösséget, hogy úgy működünk, ahogyan azt közös demokratikus normáink előírják.
A fair és tisztességes viszonyok érdekében emelek szót. A fair és tisztességes viszonyok elsősorban is az átlagembernek, ha úgy tetszik, és nem sértő, leginkább a kisembereknek fontosak, mert ők azok, akik a rendetlenségnek és a kiszámíthatatlanságnak leginkább az elszenvedői. A vagyonosak, a kapcsolatokkal rendelkezők megóvják magukat. Ők nyugalmat tudnak maguknak vásárolni, még a rendetlenségben is.
Az átlagember számára a legfontosabb kincs a biztonság, a kiszámíthatóság, a fair viszonyok körülményei. Igazuk van, mondhatják azt önök is, meg a tévé előtt vagy a rádió előtt is ülők is, hogy persze, az úgy van rendjén, ha az állam magán kezdi. Egyetértek, ez így van rendjén.
Ezek körében különösen fontosnak tartom, hogy a parlament pártjai állapodjanak meg egy új pártfinanszírozási törvényről és ehhez kapcsolódóan a választási kampányok új szabályairól. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a korábban folyt konzultációk alapján és figyelembevételével a kormány még októberben a parlament elé fogja terjeszteni.
Ezen túl másodikként, ugyancsak még most, ősszel Európa egyik legszigorúbb, egységes összeférhetetlenségi szabályrendszerét fogjuk megalkotni, éppen azért, mert a következő években pályázatok tízezrei indulnak el, és azt szeretnénk, hogy a pályázatok tízezreire semmilyen fajta árnyék ne vetüljön. Magyarországon a közhatalomban ilyen-olyan módon nagyon sokan vesznek részt, helyi önkormányzati képviselők, bizottsági tagok, köztisztviselők, benne a központi államigazgatás tisztségviselői, parlamenti képviselők is. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy ők ki vannak zárva abból, ami minden más polgárnak szabad, de azt nemcsak hogy mondhatjuk, hanem kell mondanunk, hogy rájuk áttekinthetőbb, szigorúbb szabályokat kell alkalmazni, hogy ne kelljen magát rosszul éreznie senkinek, nyugodtan mondhassa, hogy igen, mindent megtettünk annak érdekében, hogy nyomon követhető legyen, hogy mi milyen módon veszünk részt Magyarország legnagyobb megújítási programjában, az Új Magyarország fejlesztési tervben.
Harmadrészt azt javasoljuk, hogy részben egyszerűsítsük, részben pedig szigorítsuk a felelősségvállalás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság jegyében a vagyonnyilatkozat-tételi rendszert. Nagyon kérem a képviselőtársakat, hogy ne szisszenjenek fel, én magam is töltöttem ki már ilyet, őszintén szólva, azon túl, hogy nem egyszerű feladvány ezt kitölteni, lássuk be, hogy praktikus haszna elég kevés van. Jól őrzik ezeket a vagyonnyilatkozatokat, megfelelő helyen, páramentesen, csak éppen arra nem alkalmas, amire ezt eredetileg kitaláltuk, hogy ezek segítségével nyomon lehessen követni azt, hogy mi - és azt gondolom, hogy ez igaz a magyar képviselőkre - a közhatalmat nem meggazdagodásunkra, hanem a választóink szolgálatára használjuk.
Hallom, hogy az a parlamenti frakciók igénye, hogy mi magunk, a parlament is szabályozzuk azt, hogy milyen módon tudunk jobban részt venni a parlamenti bizottságok munkájában. Azt gondolom, hogy kezdjünk el erről tárgyalást, a parlament és a kormány, hogy hogyan lehet azt megtenni, hogy vezető beosztású, felhatalmazással rendelkező vezető köztisztviselők üljenek ott a bizottságokban. Ehhez össze kell hangolni a parlament és a kormány munkáját, a mainál jobban.
És igen, fair play kell a gazdaság területén is. Nagyon sok mindent tettünk eddig. Nagyon sok szabályt alkottunk. Ma már egyre inkább csak az a dolgunk, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzuk és betartassuk. Csak példákat mondok. A kifehérítés irányába hatott az alkalmi munkavállalói könyvekre vonatkozó szabályok átalakítása, hozzáteszem: új problémák is jelentek meg ezzel kapcsolatosan. De mára már több mint 400 ezer embernek legalább részben legalizálja a munkáját ez a munkakönyv, korábban nagyjából 100 ezer ilyen munkakönyv volt kint. 2006-ban a korábbi éveknek háromszorosát, nagyjából 42 ezer embert értek tetten feketemunka-vállaláson. A szigorúbb jövedéki ellenőrzés hatására 27 százalékról nagyjából 17 százalékra csökkent az illegális cigaretta forgalma, hozzáteszem: ennek látjuk a bevételi oldalon a hatását is.
(13.20)
Nagyjából - az APEH becslése szerint - 110 ezerre tehető azok száma, akik szeptembertől megemelt adóalap után fizetnek, mert elismerték, hogy ők egyébként többet adnak az alkalmazottnak, mint a minimálbér. Mutatja, hogy azokban az ágazatokban volt a legnagyobb kimutatott jövedelemnövekedés, amelyek a leginkább a szürke- és feketegazdaság jelenségeitől voltak terhesek: a kis létszámú foglalkoztatottat alkalmazó építőiparban, idegenforgalomban, vendéglátásban.
Tavaly a vám- és pénzügyőrség egy év alatt tíz kiemelt ügyben, több mint 24 milliárd forint értékű kárértéket állapított például meg. 21 ezer adózó döntött úgy, hogy még egyszer áttekinti a korábbi adóbevallását, önkorrekciót hajt végre, és ennek hatására 44 milliárd forint folyt be tavaly a költségvetésbe. 2007 szeptemberéig 13 ezernél több vagyonosodási vizsgálat folyt le, ebből 8 ezer befejeződött. Sajnos, az az igazság, hogy a befejezett vizsgálatok 70 százaléka vezetett megállapításra, átlagosan egyenként 5,4 millió forintot megállapítva.
Kérem szépen, ha úgy tetszik, ez a nagykutyák világa, itt nem a tisztességesen adózó, legfeljebb a vízvezeték-szerelőtől számlát nem kérő pedagógusról, nővérről van szó. Itt sokmilliós jövedelemmel rendelkező, és azt eltitkoló személyekről, esetenként vállalkozókról van szó. De tovább kell menni ezen a területen, nincsen mese.
Az is igaz, hogy amit most teszünk, az javarészt a korábban meghozott döntésekhez kapcsolódó ellenőrzési és szankciórendszer átalakítása. Eddig figyelmeztettünk, most jönnek a sárga és piros lapok, végső soron az eltiltás. Nemcsak büntetünk, hanem visszamenőleg becsléssel megállapítjuk az okozott kárt. Túl sokan azt mondják, hogy ó, hát inkább kifizetem a büntetést, amit megkerestem, azt már megkerestem. Tesszük ezt az építőiparban és az építőiparhoz kapcsolódó általános forgalmi adók területén.
Az APEH kockázatelemzése az induló vállalkozások 20 százalékát ellenőrzi, hányan és hányan vannak olyanok, akik egyik bedöntött vállalkozásból a másikba mennek, helyenként - ma már azt is tudjuk - elesett, munka nélkül lévő, helyenként állandó lakhellyel sem rendelkező embereket vesznek rá arra, hogy vigyék a vállalkozásukat névleg. Ezeket ellenőrizni kell. Akik többször megsértik ezeket a szabályokat, azoktól el lehessen vonni a gazdálkodás szabadságára vonatkozó egyik-másik jogot.
A jövedéki jogsértések visszaszorítása érdekében bevezetjük a vonalkódos zárjegyeket az alkoholtermékekre, és ahol jogsértést követnek el, ott vezetjük be a standolást. Nem kell mindenkit büntetni szigorú szabállyal, de aki jogsértést követ el, ott standolást kell bevezetni.
Új és új szabályok annak érdekében, hogy szélesítsük az adóalapot, hogy aztán mérsékelhessük a terheket, hogy normát lehessen tartani, hogy védjük a polgárokat. A normáit tartó országból lesz erős Magyarország, erős Magyarországhoz pedig normatartó ország kell. Ez mindegyikünk érdeke. Ezt fogjuk tenni az ország érdekében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
