SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon mindenkinek megvan a maga helyén a maga problémája, de azt hiszem, hogy mind mi itt a parlamentben, mind a választópolgárok a parlamenten kívül ezeket a problémákat sokkal könnyebben tudnák átélni, ha néha azt is láthatnák, hogy a parlament nemcsak a széthúzás háza, hanem az összefogás, ne adj’ isten, néha még az egyetértés háza is tud lenni.
A miniszterelnök úr beszédében néhány olyan elem megemlítésre került, amiben, úgy gondolom, tudnánk egy nyelven beszélni, tudnánk egyetérteni, és amelyeknek a megvalósításáért tudnánk együtt dolgozni. Úgy érzem, hogy közmegegyezést lehet kialakítani mindannyiunk érdekében a táppénzek, a pártfinanszírozás kérdéseiben, hogy a legkisebb gyanú árnyéka se vetődhessen ránk az elkövetkezendő időszakban.
Ugyanúgy közmegegyezést lehet és kell kialakítani az EU-pénzek felhasználásának érdekében, és ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat el kell fogadni, hiszen mindannyiunk érdeke az, hogy ezek a pénzek megfelelő módon hasznosuljanak, az, aki dönt róla, úgy tudjon dönteni, hogy nem érheti vád, aki felhasználja, az tudja azt, hogy úgy tudja felhasználni, hogy az ott, annak a közösségnek a hasznára megy, és nincs az a veszély, hogy utána majd mindannyiunk pénzéből az Európai Uniónak ezt vissza kell fizetni, és nem fogjuk egymást vádolgatni.
Azt hiszem, nagyon szükséges lenne az is, hogy a gazdaság területén is rend legyen, és véget tudjunk vetni annak a ma a köztudatban bent levő megítélésnek, hogy a nagy halak mindent megúsznak, a kis halak meg mindenen fennakadnak, értelmetlen ez az egész dolog, amit csinálunk, hiszen semmire nem vezet, mindig csak a kisember issza meg a levét.
A gazdaságban ma többé-kevésbé világosak, kiszámíthatóak a viszonyok, a játéktér, amin játszani kell, mégsem folyik fair játék. Én a magam részéről úgy gondolom, és frakciónk is úgy gondolja, hogy a gazdaság területén is a rendteremtésre szükség van, annak is a szürke és a fekete zónájában, amellyel mindennapi életünk során mindannyiunk érintkezik, és csak nagyon kevesek a haszonélvezői, de kárvallottja, talán nyugodtan lehet mondani, az egész ország.
Miniszterelnök úr beszélt számokról is, én csak kettőre erősítenék rá. Az egyik az, amelyik azt mondja, hogy ma Magyarországon még a közép-európai országokhoz viszonyítva is magas a feketegazdaság részaránya, elérheti a 18 százalékot is, és ha ezt számokban megnézzük, azt látjuk, hogy ez nagyjából 1300 milliárd forint. Ennyit lehetne költeni a munkáltatókat terhelő járulékok csökkenésére, ha ez befolyna, de azért, hogy érzékeltessük ezt a számot, ez körülbelül annyi, mint a nyugdíjasok jövedelme ma Magyarországon.
Számunkra nem kétséges, hogy a feketegazdaságnak két szereplője van a gazdasági életben. Az egyik, aki kényszerít feketemunka-vállalásra, a másik, aki rákényszerül arra, hogy feketén munkát vállaljon. Nem kétséges számunkra, hogy melyikkel milyen módon kell elbánni. A feketemunkára kényszerítetteknek türelmet, a feketemunkára kényszerítővel szemben pedig zéró toleranciát kell hirdetnünk.
Volt egy időszak, amikor megadtuk a lehetőségét annak, hogy aki az önrevízióval élni akart, élni tudjon. Látszott, hogy ennek a miniszterelnök úr által is említett módon mekkora hatása volt, hányan mondták azt, hogy ezt a pénzt befizetik. Olyan viszonyokat kell teremteni az elkövetkezendő időszakban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ne érje meg a feketegazdaságban lenni, ne azok menjenek tönkre, akik betartják a szabályokat, és azok boldoguljanak, akik nem tartják be a szabályokat. Rajtunk ez nem fog múlni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
