DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ, az összesített kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban, mint ahogyan a bizottságokban mindenhol, az ellenzék kisebbségben maradt, de nem támogatta általános vitára sem ezt a mai, a 2006. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadás törvényét, hiszen számos ponton azt jelzi, hogy a kormány nem bánik megfelelően az adófizetők pénzével, és továbbra is jelentős hiányosságok vannak az átláthatóság és az ellenőrizhetőség terén.
Megállapíthatjuk, hogy a bizottságok döntően, vagyis az ellenzék két irányban fogalmazott meg kritikát, egyrészt a gazdálkodási folyamatokban levő hiányosságok, illetve rossz irányba való haladás miatt, másrészről pedig a törvényesség, a szabályosság, az átláthatóság elszámolásának kérdéseit említette. Összességében, ezek alapján a bizottsági vélemények alapján a kormány alkalmassága megkérdőjeleződik az ország költségvetésének kiszámítható végrehajtásával kapcsolatban, de ha a tervezéskori vitára visszatekintünk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a tervezésére is vonatkozik. Hiszen a költségvetési tervezési vitában, amelyet az ÁSZ elnöke most meg is erősített, szintén az alultervezett kiadások és a túltervezett bevételek tömegére utalt, és ezt akkor is felvetettük itt, a költségvetési vitában, hogy felelőtlen döntése az MSZP-SZDSZ-koalíciónak, ha a kormánynak ehhez szabad kezet ad.
Mi lett a végeredménye? 9,2 százalékos költségvetési hiány, ami az európai uniós országokon belül messze kiugróan a legrosszabb adatot jelzi, és ez a tervezetthez képest is 700 milliárd forintos túlköltést jelent. Azonban én azt gondolom, hogy az ellenzék részéről joggal történik nem csak a szokásos elvetése ennek a törvénytervezetnek, ennek a beszámolónak. Ezt azzal tudom alátámasztani, hogy bizony, mint ahogyan a tervezésnél, most a végrehajtás során is szolgalelkűen összejátszik a koalíció a kormányzattal, és a költségvetés ellenőrzésének érdekében nem próbálja meg visszavonni a parlament hatáskörébe a költségvetés végrehajtásának az ellenőrzését, hanem ma úgy tűnik, hogy a kormányzat bármilyen szándékkal megjelenik a parlament előtt, azt szolgalelkűen megszavazza, nem kívánja számon kérni a kormányzatot. Sőt, láthatjuk, a kormányzat erőteljesen a parlament számonkérését veti föl számtalan területen.
Azt gondoljuk ezért, hogy érdemes most akkor számba venni először a gazdasági, a tartalmi, érdemi számokkal kapcsolatos helyzetet. 2003 óta a költségvetési hiány, amióta a koalíció kormányon és hatalmon van, 6,5 és 7,8 százalék közötti folyamatos túlköltést mutat, amely folyománya a 2006. évben a 9,2 százalékkal. Ha ezt összevetjük az előző kormányok időszakával kapcsolatban, az állapítható meg, hogy az előző négy évben folyamatosan, rendre az előző évet megelőző kétszeres hiányt, túlköltést mutat a szocialista-SZDSZ-es koalíció az azt megelőző polgári kormányzáshoz képest. '99-2003 viszonylatában 5,6-7,2 százalék, 2000-2004 viszonylatában 2,9 százalék helyett 6,5 százalék, 2001-2005 viszonylatában 4,1-7,8 százalék és 2002-2006 viszonylatában 8,9-9,2 százalék. Tehát magasabb szinten állt be a hiány, és ha megnézzük, hogy most 2007-re milyen keserves döntések eredményeképpen, adóemelések, visszavonások eredményeképpen is csak 6,4 százalékra fog tudni várhatóan teljesülni a hiány, a GDP-arányos hiány, az mutatja azt, hogy óriási áldozatok ellenére is gyakorlatilag az előző 4 év vagy a 8 évvel ezelőtti szintnél is magasabb hiányt vagy akörüli hiányt fog beállítani.
Ehhez még hozzá kell tenni, hiszen trükkök százairól alig egy évvel ezelőtt beszéltek, hogy igen, itt tetten érhetők két ponton is az elszámolások trükkjei, hiszen kétszer változtatta meg az EU-s elszámolásra hivatkozva a GDP-számítás módszerét egy év alatt gyakorlatilag a kormányzat, 2005 végén és 2006 folyamán, amelynek eredményeképpen 2001-ig visszahatólag minden szám módosul, amelyre az előbb fölsoroltam a költségvetési hiány számait. Tehát mondhatnánk, még a tények is egyfajta mozgó állapotban vannak a mai napig is.
Ha megnézzük, hogy az összköltségvetési hiány pedig 2199 milliárd forint, akkor ez olyan méretű túlköltését jelenti a költségvetésnek, amely egyértelműen arra világít rá, hogy a kormányzat korlátozás nélkül azt hajtott végre - tulajdonképpen nyugodtan mondjuk - törvénysértő módon a parlament törvényi keretein túl, amelyet egyébként az ellenzéki képviselők a bizottsági üléseken is megfogalmaztak, hogy a kormány alaptörvényt sértett, a költségvetési törvényt drasztikusan és súlyosan sértette. És, ha a következményeit megnézzük, akkor itt lehet leginkább azt a problémát felvetni, hogy az Állami Számvevőszék, illetve az ellenzék folyamatosan a kormányzat rossz és szabálytalan gazdálkodására felhívja a figyelmet, és ahogy az előző felszólalásokból látható volt, egy ilyen elsimító, könnyed beszélgetéseket hallhatunk a kormány oldaláról, hogy majd kijavítjuk, megoldjuk. Ezt minden évben hallhattuk, ha vissza tudnánk idézni ezeket a szavakat, és aztán pedig egyre inkább még súlyosabb, még drasztikusabb megállapítások, illetve költségvetési hiányszámok jelennek meg.
(13.30)
Ezért nyugodtan megfogalmazhatjuk azt a súlyos kritikát, amivel az ellenzék jelezni kívánja, hogy még az általános vitára sem alkalmas ez a beszámoló, hogy a parlament törvényi keretek között meghozott döntéseitől is elszakadt a kormány. Gyakorlatilag megszűnt a parlamenti kontroll, a kormány azt csinál a költségvetés keretei, fejezetei között, amit akar, és utána ennek felelősségét még a parlamentre kívánja áthárítani. Ez pedig a cinizmus megfelelő megjelenítése, hiszen a kormány azt tesz, amit akar, utána pedig a politikára, a parlamentre hárítja az általános költségvetési, gazdasági bajok terheit. Ezt most, itt szeretném az ellenzék nevében visszautasítani, hiszen az, hogy a gazdasági folyamatok a költségvetésben ilyen mértékben romlottak, az előző évekhez képest is, az nem a parlament, hanem egyértelműen az MSZP-SZDSZ koalíció, illetve a kormány felelőssége.
Nézzük most meg azokat a szabályossági kérdéseket, amelyek részeként joggal vetették fel a bizottságokban, az Állami Számvevőszék jelentése alapján azokat az ellenőrzési megállapításokat és az azokból adódó következtetéseket, amelyek ma azt a jelzőt teszik a költségvetés végrehajtásához, hogy egy káoszköltségvetést bonyolított le a kormányzat a múlt évben. Hiszen önmagában a 700 milliárdos túlköltés is kellően felveti a felelősség kérdését, túl azon, hogy rémisztőleg hat, főleg, ha ehhez hozzávesszük azokat a megállapításokat - és engedjék meg, hogy itt az Állami Számvevőszék és munkatársai munkáját köszönjük meg, hiszen a parlament érdemi véleményt az ellenőrzéssel kapcsolatban nehezen tudna kialakítani, ha ezek a jelentések nem állnának rendelkezésre -, amelyek szinte fejezetről fejezetre visszatérnek. Például: a kifizetések összegszerűségének a helyessége nem állapítható meg, és sorolnék még néhány számvevőszéki megállapítást szó szerint: “az analitika több számviteli alapelvnek nem felel meg”, “nem megfelelő az elszámolások analitikával való alátámasztottsága”, “az utalványok sem tartalmilag, sem formailag nem felelnek meg az államháztartási módszertani rendszernek”, és sorolhatnánk még ezeket a megállapításokat.
Még egy külön tételről kell szólni, ami azt mutatja, hogy nemcsak a politikai ellenőrzéssel van baj, hanem a gazdasági szakmai ellenőrzéssel is, amiről a többség most hallgat. Pedig azt gondolom, közös érdekünk lenne, hogy keretek között tartsuk az államháztartás és a kormányzat fejezeti költéseit: “A fejezeti belső kontrollrendszer oly mértékben leépült 2006-ban, hogy nincs meg a feltételrendszere a közpénzekkel való gazdálkodás sem törvényességi, sem hatékonysági kontrolljának.” Ehhez kapcsolódik, amiről már az Állami Számvevőszék elnöke is szólt, hogy mind a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mind pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium igazgatási fejezeti címének beszámolóját elutasító véleménnyel látta el, illetve az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és az EU-integrációs fejezetek által készített fejezeti beszámolók összességükben nem felelnek meg a megbízhatóság és a valódiság követelményének. Magyarul: nem tudnak elszámolni a rájuk bízott sokmilliárdnyi közpénzzel.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az említett tárcavezetők közül még ma is két miniszter a kormány tagja, akkor, azt gondolom, joggal vetődik fel a hitelesség kérdése. Hiszen lehet-e ilyenkor áldozatokat kérni az emberektől? Lehet-e ilyenkor azt hirdetni, hogy megújulunk, megreformáljuk magunkat, miközben nincs meg a szavak hitele? Ugyanis az előző évek megállapításai visszaköszöntek a 2006-os ÁSZ-észrevételekben, ajánlásokban; az elnök úr nagyon elegánsan úgy fogalmazott: az anomáliák kiküszöbölésére tett ajánlásokban és javaslatokban. Azt gondolom, itt azért ennél szigorúbban kell fogalmazni, itt törvénysértő, szabálytalan, nem szabályozott, a személyes felelősséget tömegesen felvető kérdésekben a kormány legfeljebb megint ígéretet tett a pénzügyminiszter úr szavai alapján, de valójában a cselekvés hibás, a tényleges eredmény évről évre visszamenően következményeket von maga után.
Ezért el kell utasítanunk, még egyszer aláhúzva, a parlament és a politika általános felelősségét ebben a kérdésben, amit oly gyakran szeretnek kormánypárti képviselők hangoztatni, hiszen most itt lenne az alkalom, hogy a kormányzat felé olyan felelősségre vonási következményeket fogalmazzanak meg, amely egyrészről megteremthetné a bizalmat a költségvetés végrehajtásával szemben, másfelől a parlament döntéshozói tekintélyét is helyreállítaná.
A következőkben javaslom, hogy tekintsük át a különböző fejezetekhez, illetve a szakbizottságokhoz kapcsolódó véleményeket. Talán érdemes az önkormányzatokkal kezdeni, hiszen valóban nagyon nagy alrendszer. A normatív hozzájárulásra vonatkozó szabályozás 2006-ban sem vált egyszerűbbé és átláthatóbbá - fogalmaz az önkormányzati bizottság kisebbségivélemény-alkotója. A normatív hozzájárulások elszámolása és annak ellenőrzése a feladatellátásra vonatkozó szakmai jogszabályok egyre szélesebb körének alapos ismeretét igényli, mondhatnánk azt, egyre bonyolultabbá, egyre nyomon követhetetlenebbé, egyre összetettebbé válik.
A másik fontos jelenség, amely általában minden központi költségvetési szervnél megjelenő aggályt vet fel, hogy a tartozásállományok, illetve a köztartozások tekintetében az elmúlt évben tapasztalt kedvezőtlen jelenségek, az adósságállomány növekedése, a tartozások összegének emelkedő üteme, az adóssággal érintett intézmények számának növekedése 2006-ban is továbbfolytatódott. Nem véletlen az egészségügyi miniszternek az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatos beszámolása, ami a konkrét intézményeket illeti, ez is ide sorolható problémakör.
Végül is az összes tartozásállomány meghaladta a 23 milliárd forintot, ami az előző évi kétszerese. Ez önmagában is figyelemre méltó, és súlyos hatásokat jelez a költségvetés végrehajtásának anomáliái tekintetében. Ezért nyilván növekedtek az átütemezések, és csökkent az egyre rövidebb futamidejű tartozásállomány aránya, illetve a szállítói tartozások mellett jelentősen nőtt az intézmények köztartozása is. Ha most továbbsoroljuk a bizottsági véleményeket, itt különösen az európai uniós pénzfelhasználásokról érdemes szólni, hiszen az uniós csatlakozás óta még egyetlen pénzügyi év számviteli lezárására és annak alapján a beszámoló elkészítésére nem került sor, amely az egységes monitoring és információs rendszer számviteli alkalmazásának modulját, illetve az irányító hatóságot és a közreműködő szervezeteket érintette volna. Ez jelzi azt, hogy mind a zárási, mind pedig beszámolókészítési feladatokat még 2006-ban sem tudták végrehajtani ezen szervezetek.
A strukturális alapok támogatásának kezelését végző intézményrendszer hatékony működését 2006-ban már nem annyira a pályázatok lassú feldolgozási üteme befolyásolta kedvezőtlenül, hanem az a tény, hogy a benyújtott számlákra történő kifizetések még nem mindegyik operatív programnál valósultak meg, értsd a jogszabály által előírt két hónapos határidőn belül, ami egyébként az egész rendszer végrehajtását és bizonytalanságát jelzi, hiszen a számlakifizetések határidejének csökkenése elengedhetetlen a törvényes keretek között. Másrészről az egész átalakulásnak a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleménye más értelmezést ad, mert látni kell, hogy az a félév során végrehajtott korrekciós elképzelés, amit a kormányzat megfogalmazott, bevételnövelésre, adóemelésre, végül is egy gazdasági lassuláshoz és a munkanélküliség növekedéséhez vezetett, ami ellentétes az ország gazdaságának szándékával, akaratával és az ország érdekeivel, hiszen olyan megoldást kellett volna keresni, ami a gazdaság növekedéséhez és a foglalkoztatás növekedéséhez vezet.
(13.40)
Sajnos ezzel ellentétesen a munkanélküliek aránya nőtt; a nők munkanélkülisége egy év alatt 7,5 százalékról 7,8 százalékra, a férfiaké 7 százalékról 7,2 százalékra. Így elmondhatjuk, hogy a munkanélküliség a 2006. évben a háztartások 8 százalékát érintette, vagyis minden tizenharmadik családot. Ráadásul a régiók közötti különbségek gyakorlatilag nem változtak, márpedig az európai uniós támogatásoknál ez a kormányzat által is vállalt és javasolt megoldás, hogy a regionális különbségeket enyhíteni fogja.
A másik súlyos megállapítás a Munkaerő-piaci Alap forrásait érinti, hiszen mindössze 25 százaléka az, ami aktív eszköz, és a 200 milliárd forint munkavállalói befizetéssel szemben csak 2 milliárd forint került támogatásra, ami azt mutatja, hogy az alap felhasználásának több vitatott pontja van. Ezen belül - talán most is érdemes megemlíteni - a leghátrányosabb helyzetűek munkavállalói támogatására az egy főre eső 1,3 millió forinttal szemben a kormányzat a Hankooknak 15 millió forint egy főre jutó támogatást, ennek tizenkétszeresét adta.
Összegezve tehát, a bizottsági vélemények is folyamatosan a szabálytalanságokhoz és a gazdálkodás rendezetlenségéhez kapcsolódnak. Igaz, sok esetben a kormányzat átszervezésben érintett tárcáira vonatkoznak. Ez egyébként meg azt a kritikát veti fel, hogy átgondolatlan, pénzügyileg végiggondolatlan átalakítások történtek, ami sok esetben nemhogy költségvetési megtakarítást, hanem túlköltést hozott, illetve az átadás-átvétel kapcsán megteremtette azokat a szabálytalansági feltételeket, hogy gyakorlatilag - így fogalmazott az Állami Számvevőszék elnöke - a kollektív emlékezete hiányzik az intézményeknek, magyarul nem tudják az év első felében történteket az év második felével összekapcsolni, és ennek megfelelően nyilván a szabályossági kérdések egy része meg sem ítélhető, ha ez a kollektív emlékezet hiányzik.
Ezért vissza kell utasítanunk ezt a beszámolót a végrehajtással kapcsolatban, és azt kell kezdeményeznünk, hogy a többség, az MSZP-SZDSZ-koalíció is felelősségre vonásban sokkal határozottabb fellépést indítson el, hiszen akkor az elmúlt négy év rossz tendenciái továbbfolytatódnak, az eddigi áldozatok pedig nem hozzák meg azt a várt eredményt, amit az elmúlt időszak adóemelései, megszorításai indokolnának. Ezért a Fidesz, a KDNP és az MDF részéről elutasítjuk ezt a költségvetési beszámolót.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
