DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vitázhatunk azon, hogy akkor beszélünk-e a zárszámadásról, ha számokba temetkezünk, vagy ha a számok mögött szándékokat is elemzünk. Én az utóbbira teszek kísérletet, mert a miniszterelnök úrnak volt egy nagyon bölcs mondása, amikor azt mondta, hogy a költségvetés nem számokból, hanem szándékokból áll.
Amikor a 2006-os évi költségvetés szándékait akartuk felfejteni - és valószínűleg ezt már akkor is sikerrel tettük, visszaemlékezve, hogy milyen megállapításokat tettünk -, akkor mégis azért valamilyen mértékben a sötétben tapogatóztunk, de amikor a zárszámadás van előttünk, akkor már arról beszélhetünk, hogy az akkor vélt szándékok beigazolódtak-e. Sokféleképpen lehet persze jellemezni ezt a 2006-os évet, mert amikor a zárszámadásról beszélünk, akkor valójában a 2006. évet minősítjük; visszatérünk mindig a költségvetéshez, és persze megnézzük, hogy a tervezés reális volt-e, vagy milyen szándékok motiválták a tervezőket.
Pár nappal ezelőtt az MSZP választmányi ülésén maga a miniszterelnök is ezt a 2006-os évet minősítette, visszanyúlt egyébként 1989-ig, és azt mondta, hogy a rendszerváltás éve egyébként a történelmi illúziókkal való szakítás éve volt. Utána ugrott egyet, 2006, ez már igazán az ő időszaka. Azt mondta: “2006 itt, a baloldalon, nem ellentmondások nélkül, a politikai illúzióval való szakítás végét jelenti”. Olvasom tovább a Népszabadságból: “Balatonőszöd e tekintetben a politikai illúzióval való szakítás szenvedélyes monológja, fölrázás, a szakítás beszéde. Olyan beszéd, olyan politikai tett - minősíti önmagát, tehát olyan politikai tett -, amelyet minden vitatott felhangjával együtt és attól függetlenül fontosnak és elkerülhetetlennek gondolok.” Hát így a miniszterelnök úr 2006-ról.
Én is itt, a költségvetés zárszámadása kapcsán ezt a 2006-os évet szeretném minősíteni. Én kilenc pontot írtam fel magamnak, amiről beszélni szeretnék, és majd egy gondolatkísérlet következtében azt is szeretném elmondani, hogy mit gondolok a továbbiakról, hogy lehetne gátat szabni azoknak a folyamatoknak, amelyeknek egyébkén 2006 valamilyen szinten azért abszolút értelemben a csúcsteljesítménye volt.
Sok állítást fogalmazhatunk meg 2006-ról. Valamilyen felütés kedvéért azt mondom, hogy ez a 2006 egyértelműen a fiskális válság éve volt. Az a költségvetés, amit mi 2006-ban végigcsináltunk, és ezek a számok vagy az ÁSZ jelentése is ezt igazolja, ki kell mondanunk, hogy 2006-ban bizony fiskális válság volt az országban, az ország költségvetésének teljesítése nagy nehézségeket jelentett a kormánynak; hogy az ÁSZ-nak csak azokra az állításaira hivatkozzak, amikor ők ugye azt mondják, amire még példa nem volt, ötször kellett módosítani a finanszírozási tervet, hogy valamilyen módon ezt az államháztartási hiányt, amit sikerült belekódolni ebbe a költségvetésbe, kezelni lehessen. Tehát ezért azt gondolom, hogy a fiskális válság költségvetésének évéről beszélünk itt.
Egy második állításom lenne talán az, hogy Veres miniszterelnök úr (Domokos László: Miniszter!) persze a 2006-ot itt az expozéjában - ezt kitérőként mondom el - elintézte azzal, hogy ellentmondásos volt ez az év. Én azt mondom, hogy 2006 jogi értelemben két kormánynak a produktuma. Jogi értelemben ez kétségtelenül így van, hogy igaz; 2005 végén még az első Gyurcsány-kormány fogadja el a költségvetést, ő alapozza meg azokkal az adócsökkentési ígéretekkel a 2006-os évi költségvetést, amit aztán a második Gyurcsány-kormány a választások után mindjárt elfelejt, és más irányba viszi a folyamatokat, amikor a vállalkozók és az ország nyakába, hozzáteszem, kényszerből, de újabb terheket tesz.
Persze, hogy ez két kormány költségvetése. Egyébként Veres János miniszter úr ügyesen játszott is a szavakkal, amikor az új kormányról beszélt. Jött az új kormány, felismerte az idők szavát, szakított a régi gyakorlattal, és más pályára állította a 2006-os költségvetési folyamatokat. Ez jogi értelemben igaz. Az más kérdés, hogy a folyamatosság teljes; Gyurcsány Ferenc volt akkor is a miniszterelnök, aki a költségvetési évet elkezdte, és aki a költségvetési éven korrekciókat tett. A kérdés igazán az, hogy miért következett ez be, mi volt annak az oka, hogy ha jogi értelemben véve folytonosság is van a két kormány között, mégis egy költségvetési évben két, valójában teljesen új költségvetéssel találkozunk.
A következő gondolatom, mondjuk, egy harmadik, talán az lehetne, hogy a 2006-os év egyértelműen bebizonyította azt, hogy az Országgyűlés költségvetési jogát hogy lehet abszolút értelemben kisemmizni, és hogy lehet előállítani egy meggyőződésem szerint alkotmányellenes helyzetet. A magyar alkotmány azt mondja, hogy az Országgyűlés joga - és ezt hívjuk költségvetési jognak - az ország pénzügyi mérlegének elfogadása, a költségvetés elfogadása és a zárszámadás elfogadása.
Ha alkotmányos megoldásnak lehetne tekinteni azt, ami a 2006. évben megtörtént, akkor az egy nagyon szomorú eset lenne. Nyilvánvalóan egyetlen kormány sincs abban a helyzetben, hogy úgy tervezzen meg költségvetési folyamatokat, hogy ott minden tized százalék pontos legyen. De hogy úgy tervezzenek meg költségvetési folyamatokat, hogy az államháztartás hiánya 40 százalékkal lesz nagyobb a tervezetthez képest úgy, hogy még megszorításokat is tesznek év közben, ez minden szempontból példátlan. Ha ezt meg lehet csinálni akkor, amikor a költségvetési jog az Országgyűlésé, akkor az Országgyűlésnek nem kell önmagát komolyan vennie.
Meggyőződésem, hogy ha egyszer ezt a cselekményt, ami történne, mondjuk, az Alkotmánybíróság, ha nem is egy döntésével, de hozzáértők górcső alá vennék, akkor úgy fogalmaznának, hogy ez a gyakorlat, ami itt kialakult, és 2006-ban csúcsosodott, az Országgyűlés költségvetési jogának teljes elvonását jelenti.
(14.50)
Minden szám a feje tetejére állhat, minden elszabadulhat, és nem kell a költségvetésen korrekciót tenni, vagy csak úgy, hogy mondjuk, december 22-én hatályosul az a költségvetési korrekció, amit az utolsó pillanatban a kormány megtett azért, hogy valamilyen szinten mentse az arcát.
Tisztelt szocialista és egyetlen szabad demokrata Képviselőtársam! Ez nekünk kell hogy figyelmeztetés legyen. Ha a Magyar Országgyűlés komolyan veszi magát, akkor, amikor a közpénzügyi szabályokat esetleg megalkotjuk az elkövetkezendő időszakban, mindenképp el kell érnünk, hogy az Országgyűlés költségvetési joga ne a kormány költségvetési joga legyen, mint amivé önöknek ezt sikerült silányítaniuk. (Babák Mihály: Pontosan.)
Aztán egy negyedik állításom az lenne, amire már utaltam a két, a kormánnyal való gondolatsor kapcsán, ez valójában egy év, de teljesen két eltérő költségvetés. Ugye, itt kell utalnom arra, hogy 2005 végén, nyilvánvalóan a választások előtt teljesen tudatosan, az ország helyzetét tökéletesen ismerve önök mégis adócsökkentéseket ígértek előre kiszámítható módon, aztán amikor megnyerték a választásokat, többek között ezeknek a trükköknek köszönhetően, akkor 2006 nyarán, először a magyar parlament történetében a parlamenti képviselők nem valahol a lábukat lóbálták, hanem itt bosszantották az ország közvéleményét, ebben a Házban, és megalkottuk a Gyurcsány-csomagot. Azt a Gyurcsány-csomagot, amely azon a lehetetlen államháztartási hiányon, ami addig be volt kódolva a rendszerbe, 1,5 százalékot faragott.
Tehát valahol eredménynek kell elkönyvelnünk azt, hogy ez a hiány 9,2 százalékon megállt, a tervezett ugyan hat egész valahány tized százalék volt, de képzeljék el, hogyha nem tesznek korrekciót. Hogyha nem teszik meg ezt a nagyon nagy megszorítást, akkor milyen lett volna az államháztartás hiánya? Kovács Árpád úgy fogalmazott, hogy ez Európában a legnagyobb volt, persze Kékesi képviselő úr bizottsági elnökként talált néhány példát arra, hogy voltak olyan országok, majdnem európai országként Törökország is idevehető, ami egyszer a mi csúcsaink közelébe került. Dél-Amerikából is példálózhatott volna, néhány katonai diktatúrában ez többször meg szokott történni, de ott az nem szokott jelenteni, az Európai Unióban, azt gondolom, azért ez a cselekményünk ilyen szempontból példátlan, és a hitelünket tökéletesen aláássa.
Aztán egy következő állításom talán az is lehetne, hogy 2006 egy olyan költségvetési év volt, amikor önöknek a konvergenciaprogrammal is birkózniuk kellett. Ugye, hogyha tartja a kormány azt az elvárt ütemtervet, hogy akkor nyújtja be a konvergenciaprogramot, és az Európai Unió ezt elfogadja, ahogy az tervezve volt, akkor mindenki számára nyilvánvalóan a választások előtt kiderült volna, hogy mekkora bajban van az ország, mekkora bajban van a költségvetés. Ezért önök nagyszerű diákként kétszer is elbukták a konvergenciaprogramot, megkockáztatták inkább azt a blamázst a nemzetközi közvélemény előtt, hogy képtelenek normális számokkal az Európai Bizottság elé állni. De ez nem azt jelenti, hogy a mi pénzügyi kormányzatunk tudatlan lett volna, és ne tudta volna megoldani ezt a feladatot, így kellett eljárniuk, mert a cél az volt, hogy a választások előtt semmi ne derüljön ki. Aztán 2006 őszén, amikor a brüsszeli Bizottság is ráütötte a pecsétjét a konvergenciaprogramra, akkor a napnál világosabban kiderült minden számunkra, az ország közvéleményére számára, hogy amit állítottak a választások előtt, abból semmi sem igaz, sőt az ellenkezője az igaz, ahogy erre Varga Mihály képviselőtársam, a Fidesz-frakció szónokaként már utalt. (Domokos László: Hatalmat akartak.)
Veres János arra is kísérletet tett, hogy azt bizonygassa, hogy itt az égvilágon semmi nem történt, ez is egy választási költségvetés, mert 2006 a választások éve volt, és a választások évében mindig nagyobb a költségvetés hiánya, mint, mondjuk, a korábbi időszakokban. Nem igaz, amit pénzügyminiszter úr mondott, hanem Domokos László képviselőtársamnak van igaza, aki mondandójának elején éppen arra világított rá, hogy 2006 a hiány mértékét tekintve kiugró, de az, ami előtte a szocialista kormányzási időszakban volt, annak egyszerűen folytatása volt a 2006. Ő számokat is mondott, a hiány mértéke végig a szocialista kormányzási időszakban 5,5 és 7,8 százalék között volt, és ezt koronázzák meg 2006-ban.
Az a hazugságspirál, ami elindult a szocialista kormányzás időszaka alatt, az egyszerűen tetőzik 2006-ban. Tehát nincs arról szó, hogy 2006-ot tekintsük úgy, mint az összes többi választási évet, mert így össze lehet mosni az Orbán-kormány 2002-es évével. Persze, 2002-ben mi is valamilyen szinten, mint minden politikai erő a választások évében elengedi a gyeplőt, de mi előtte spájzoltunk és spóroltunk. Önök mintha négy évig nem kormányoztak volna, hiányt hiányra halmoztak, és 2006-ban ennek megvolt a következménye, tarthatatlanná vált a helyzet, elveszítették az illúziójukat, hogy megint visszautaljak a Népszabadság cikkére, és kénytelenek voltak megtenni azokat a korrekciókat, amelyeket megtettek a választások után.
Azt is mondhatnám, hogy a 2006-os költségvetés számokba öntve - és a zárszámadás is erről szól - a hazugság beismerésének költségvetése. Az, amit a miniszterelnök úr az őszödi beszéd kapcsán elmondott, ugyan azt nem a nyilvánosságnak szánta, ez számok nyelvén valójában benne van a 2006-os költségvetésben, főleg, ha látjuk a költségvetési törvény változását. És itt megint utalok arra, választások előtt csodát ígérni az országnak, becsapni a közvéleményt csak azért, hogy bevásárolhassák magukat a hatalomba, és a választások után, még csak nem is szembesítve azt mondani, hogy jön egy új kormány, és most mi korrekciót teszünk, mert leszámoltunk az illúziókkal. Törvénybe foglalt hazugságról van szó, amit önök itt megtettek, és ilyen szempontból a hazugság beismerése is benne van ezekben a számokban.
Aztán ez a költségvetés, a 2006-os költségvetés és a zárszámadás erről is árulkodik, hogy egy átgondolatlan minisztériumi átszervezésnek is a költségvetési tükre. Nyilvánvalóan a mindenkori kormánynak megvan a lehetősége ahhoz, hogy a kormányzati szerkezetét úgy alakítsa át, ahogy éppen azt teszi, ezt az ellenzék általában tudomásul veszi. Mi még kétharmados törvényeket is módosítottunk ahhoz, hogy ezt önök meg tudják tenni, arra azonban nem adtunk önöknek felhatalmazást, és nincs felhatalmazásuk az ország polgáraitól, hogy ezeket az átszervezéseket úgy hajtsák végre, hogy ennek, mondjuk, már költségvetési kihatása is legyen, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság sérüljön az átszervezések által.
Kovács Árpád elnök úrnak van egy érdekes okfejtése, amit a költségvetési bizottság ülésén tett, amikor ezekre a gondokra hívta fel a figyelmemet, és a következőképpen fogalmaz: “A minisztériumok átszervezésével, nevezzük így, üzleti típusú közigazgatási szervezéssel párhuzamosan a pénzügyi menedzselési technikák megoldása, amelyek egy-egy minisztérium nyugodt működéséhez kapcsolódnak, nem volt minden tekintetben megnyugtató.” Tehát úgy szervezik át a minisztériumokat, amit az ÁSZ elnöke üzleti típusúnak minősít - én erre csak ráerősítek -, egyébként ez nem alkotmányellenes, lehet így is, de a közigazgatás régi értékeit azért meg kellene tartani.
Tehát lehet, hogy a kormány feje és néhány miniszter a részvénytársasági világból jön, de a közigazgatásnak vannak szabályai. Többek között, hogy, mondjuk, egy közigazgatási államtitkár irányítja szakapparátusként azt a minisztériumot, és nem politikusok irányítják. Vagy ha már átszervezünk, akkor nem az ellenőrzési rendszer szétrúgásával kezdjük az átszervezést, hanem óvatosabban nyúlunk ezekhez a kérdésekhez. Ahogy Kovács elnök úr fogalmazott a költségvetési bizottság ülésén: “mintha néhány minisztériumban elveszett volna a kollektív emlékezet”, és ennek az lett az eredménye, hogy képtelenek voltak elszámolni bizonyos tételekről. Ez ilyen szempontból figyelmeztető jel minden választási évben, minden kormányváltáskor, hogy ez lehetőség szerint azért ne következzen be.
A 2006-os évből, mivel azt tragikusnak kell minősítenünk, nyilvánvalóan az Országgyűlésnek konzekvenciákat is kell levonnia. Ez a költségvetési tervezés, hogy minden észérvet sutba dobunk, és azt csinálunk, amit akarunk, és megint az elnök urat idézem azért, mert a hiányhajlam erősödik a választások évében, és ő hozzáteszi: a hiányhajlam azért is erősödik, mert bizonyos érdekcsoportoknak az éhsége egyszerűen kielégíthetetlen, ez is 2006-nak, nem csak 2006-nak üzenete, hanem az egész költségvetési ciklusnak üzenete. Önök úgy politizálnak, hogy bizonyos érdekcsoportok érdekeit megpróbálják kielégíteni, ez önöknek politikai érdekük is, és ezen keresztül képesek feláldozni ilyen szempontból az országot.
Tehát ha a tanulságot le akarjuk vonni ebből, akkor azt mondom, hogy az Országgyűlésnek először is vissza kell vonnia magához a költségvetési jogát, mert ezt a jogot jelenleg a kormány bitorolja, elbitorolta az Országgyűléstől.
(15.00)
Nem elég kétharmados szabályokat megalkotni, amire egyébként törekvés van a parlamenti pártok között, hanem az alkotmányba is bele kell nyúlni. Egyrészt, mert az alkotmányban olyan pénzügyi szabályok vannak, nézzenek csak bele, amelyek soha nem tudtak működni, egyetlen kormány ideje alatt sem. Ezeket célszerű kidobni, és ha csak egy szót kellene mondanom, hogy mi az, amit oda bele kellene foglalni valamilyen mértékben, olyan szabályokat, ami az állampolgároknak, az embereknek, a magyar vállalkozásoknak megadja a pénzügyi biztonsághoz való jogot. Mert ez ma nincs. (Babák Mihály: Elfújta a szél.) Akkor, amikor a kormány felelőtlen politikai érdekekből, a saját hatalmi éhsége miatt, a saját vállalkozói vagy nem tudom, milyen körei, érdekcsoportjai - ezt a szót kerestem - kielégítésének szándékával gondolkodik és képes feláldozni az ország érdekeit, akkor ott kétharmados törvények már nem elégségesek.
Mert attól, hogy egy kétharmados törvényt sutba dobunk, még egy alkotmányellenes helyzet nem feltétlenül jönne létre, de ha az alkotmánynak van egy közpénzügyi része, és az valamilyen módon megfogalmazza ezt a pénzügyi biztonsághoz való jogot, akkor még egy Gyurcsány Ferenc vezette kormány is óvatosabban nyúlna a költségvetés eszközeihez akkor, amikor arra törekszik, hogy valamilyen oknál fogva bevásárolja magát a hatalomba. Nyilvánvalóan jó lenne egyszer, amikor ekkora a baj, ha az Állami Számvevőszék több mint száz ajánlását meg akarná fogadni ez a kormány. Érdekes megnézni azokat az ajánlásokat, amelyek visszatérőek, tisztelt államtitkár úr, mert most már csak ön képviseli itt a kormányt, amelyeket évek óta megfogalmaz az ÁSZ egy-egy tárca vezetőjének, és nincs foganatja.
Most nagy a baj, van bennünk késztetés arra, hogy összefogjunk, szigorítsuk ezeket a szabályokat, mert bármikor elszabadulhat megint az a fiskális szélhámosság, ami 2006-ban munkált, és ez nem az ország érdeke. Szabjon ennek gátat a Magyar Országgyűlés! (Domokos László: Személyes felelősséget!)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
